TÖRTÉNELMI LÉPTÉKŰ FELÚJÍTÁS ÉS FEJLESZTÉS AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN ÉS A TEMPLOMKERTBEN

A múlt év második felében huzamosabb ideig állványzat kerítette az evangélikus templomot, de az új esztendő első hónapjára befejeződött az épület jelentős léptékű külső felújítása, amit a patinás falakon belüli munkálatok követnek hamarosan.

– Milyen munkákat végeztek el a szakemberek a legújabb felújítás keretében – kérdeztük Detre Jánost, az evangélikus gyülekezet lelkészét.

– A váci evangélikus templom legutóbbi teljes tatarozása 25 éve történt. A gyülekezeti ház és a parókia épületének felújítását követően a templom elöregedett ablakait hőszigetelt üvegkazettás ablakokra cseréltük. 2017-ben, a reformáció 500 éves jubileuma és a váci evangélikus egyházközség önállósulásának 170. évfordulója alkalmából két új harangot öntettünk a meglevő kis harang mellé. Az elvégzett építési munkák és az eltelt negyed század mind kívül, mind belül látható nyomokat okoztak. Tervezve a szükséges renoválást, alapos felújítási tervdokumentációt készíttettünk. A magyar kormány pályázati lehetőséget hirdetett meg. 2021-ben 15 millió forint támogatást nyertünk el. Az összeg határidős felhasználása a megvalósítás fázisába emelte a terveket. A templom tatarozását három ütemre bontottuk. Az első ütem a falak injektálásos szigetelése volt. A második ütemben megtörtént a templom teljes külső tatarozása. A csapadékvíz elvezetése, a tető, az ereszcsatornák és a bádogozás részleges cseréje, illetve javítása. A falak felújítása. A lábazati lélegzővakolat teljes cseréje két méter magasságban. A külső festés. A harmadik ütem előkészítése van folyamatban. Ebben az évben a belső felújítást végezzük el.

– Milyen forrásból sikerült megvalósítani a felújítást?
– Az állami pályázat 15 millió forintja mellett az egyházközség híveinek évek óta gyűjtögetett hozzájárulásaiból és a gazdálkodásból származó megtakarításainkból 33 millió forintot költöttünk el. A felújítás harmadik üteme, a belső tatarozás előkészítése jelenleg is tart. Az állami pályázat teljes összegét a kifizetésre kerülő számlák ÁFÁ-jaként befizetjük. Nettó összegben a felújítás teljesen önerőből történik. Ehhez semmiféle más külső támogatást nem kaptunk és nem kapunk.

– Napkollektor is került a kertbe, ez mikortól üzemelhet, milyen mértékű megtakarítást tehet lehetővé?

– Három éve az anyagiak tekintetében egy könnyebb évünk volt. Ekkor határoztuk el, hogy a jövőre tekintettel olyan fejlesztést hajtunk végre, amely segítséget jelent az energiaigényünk biztosításában. Mivel a templomban elektromos fűtést használunk, a napelemes rendszer rásegítést adhat. Télen használjuk a fűtést. Tavasszal és nyáron igazán hatékony a napelem. A megtermelt elektromos áramot betápláljuk a rendszerbe és ennek nagysága jóváírásként jelentkezik az áramszámlánkban. Jelenleg egy-egy istentiszteletre felfűtés 24 ezer forintba kerül. Várjuk az éves elszámolást, hogy lássuk, a napelemeink ezt az összeget mennyire mérséklik.

– Minden ilyen építkezésnek lelki jelentősége is van, kérem, fejtse ki ezzel kapcsolatos gondolatait is!
– Ismerjük a mondást: „Ép testben ép lélek”. A közösség templomának állaga, tisztasága, karbantartása a közösség fényképe. Persze mindenhol lehet imádkozni és istentiszteletet tartani. Thüringiában van egy falu, ahol az NDK megszűnése előtti karácsonykor – Szenteste napján – a település változást nem akaró dühös kommunista, egyházellenes gazdálkodói traktorok mögé kötött drótkötelekkel lerombolták az ünnepre felkészített Isten házát. Megmaradtak a torzó oldalfalak és évtizedeken át, dacolva az időjárás viszontagságaival, szabadtéri istentiszteleteket tartottak és tartanak a hívek. A romok a lelketlenség emlékműveként üzennek. Az oltár és körülötte a székek az élni akaró keresztyén közösség bizonysága.

A megújult templomunk a falakba épített kövek látható és szemet gyönyörködtető hitvallása arról, hogy ez az épület egy élő kövekből épülő, élő és lelki közösség otthona. Kötelességünknek érezzük a templom felújítását. Templomépítő elődeink a reménységüket építették bele. Kétszer-háromszor annyi férőhelyet alakítottak ki, mint ahányan akkor voltak a hívek. Hittek abban, hogy eljön az az idő, amikor a templom megtelik. A 20. századi elődeink is a jövő gyülekezetére gondolva építették fel az iskola, a gyülekezeti ház és a parókia épületeit. Óriási anyagi erőfeszítést és áldozatot hoztak. Amikor 1948-ban az utolsó banki törlesztést is kifizették, államosították az épületeket. Szinte mindent elvettek. Az evangélikus gyülekezet története az öngondoskodásról szól. Ezt az örökséget kaptuk és ennek igyekszünk Isten segítségével az épületeink megbecsülésével is méltóképpen eleget tenni.