Ahogy a Ferjancsics László – Kiss Zsolt János – Fehér Zsolt alsóvárosi szivárványos képviselői triumvirátus évértékelő kiállása kapcsán rávilágítottunk, mekkora vetítés a „TERET A RENDNEK, RENDET A TÉRNEK!” című termelési felhívásuk, ugyanúgy a belvárosi hármas (Jess Kinga– Inotay Gergely–Kászonyi Károly) hasonló eseményének vezérgondolatáról is elmondhatjuk ugyanezt, hiszen az „A város olyan, amilyenné tesszük” vezérmotívum legalább akkora blöff, mint az előző.
Azért annyit mégiscsak ki lehet passzírozni ebből a városvezetéshez becsatolt sajtóban több helyen kikürtölt semmitmondásból, hogy igen, olyan a helyhatóság, amilyenné a döntéshozó önkormányzati többség teszi.
Ez a miénk pedig bizony nem elég hatékony, a szajkózás ellenére nem túl polgárbarát, de még csak nem is igazán demokratikus, se látszatra, sem a valóságban.
Azért érdemes górcső alá venni, és egy kicsit más megvilágításba helyezni a lakájmédia sajtótájékoztatókról szóló tudósításaiban felvetett néhány kiemelt témát.
Kezdjük mindjárt Kászonyi Károly körzetével, azon belül pedig természetesen a Kőhíd parki társas-házépítő magánberuházással, mivel ez egy, az egész múlt évet súlyosan meghatározó, az idei esztendőre is áthúzódó botrány.
Hiszen itt nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy – a családi kötődések lelepleződése alapján – egy erősen önérdek vezérelte hatalmi csoport szinte semmibe vesz, sőt végletesen elkeserít-kiábrándít, jóformán a földbe döngöl egy tiltakozó lakóközösséget – nos, ők távolról sem gondolják úgy, hogy az illetékes képviselő kellően kiállna az ő érdekeikért is.
Ugyanakkor ugyanezen képviselő portréját az is erősen átfesti (leginkább sötétebbre), ahogyan a tavalyi országgyűlési választások kampányának csúcsidejében kivetkőzött magából egy eseményen, szidalmazva, sőt kissé meg is taszigálva egy neki nem szimpatikus csatorna stábjának tagjait, de amúgy folyamatosan, fennhangon inzultál neki nem tetsző sajtómunkásokat.
De róla ennyit, térjünk át a Jess tanácsnok-féle kies körzetre:
Nos, az alaposan túlfizetett, ötödik sorszámú városvezetőnek is titulálható döntéshozó ezen térség talán legnagyobb eredményeként a Márvány tér felújítását emlegeti. Ugyanakkor a beruházás pórnépi megítélése nem ennyire egyértelmű, sokan csak lagymatag ráncfelvarrásnak, átgereblyézésnek, látszatkeltésnek tartják, s kevéssé értik, miért csúszott a munka, illetve miért hagyták félbe.
Hozzátehetjük: olyannyira félbehagyták, hogy egy helyütt egyenesen balesetveszélyes helyzetet teremtettek egy, a mostani formájában értelmezhetetlennek tűnő kis kövezett ösvény kialakításával, ami (csaknem mindenféle biztosítás, figyelmeztetés nélkül) történetesen oda vezeti a gyanútlan járókelőt, ahol a buszok bekanyarodnak a pályaudvarra.
De megemlíthetjük a Széchenyi utcai japáncseresznye fasor kiirtását is, amit valahogy elfelejtett előre kellően kihirdetni ez a hú de nagyon társadalmasító városvezetés, utólagos magyarázkodásba kellett bonyolódniuk.
Szintén nagy eredményként említi a tanácsnok a főtéri dohányzás szabályozására kihelyezett táblák állítólagos szuper hatását, de nem tudni, valójában miben méri ezt a hatást, kevesebb csikket emleget, csak azt nem tudni, mikor szokta volt szemlézni a terepet.
Inotay Gergely alpolgármester eredménykimutatásában van egy olyan gyöngyszem, miszerint sikeresen elbontották a Hattyú utca 28. szám alatti ingatlan életveszélyesen megdőlő kerítését két év után, így most ott megszűnt a közvetlen balesetveszély. Itt az időtávlatra érdemes elsősorban felfigyelni, hiszen hát már több mint három éve olyan az önkormányzat, amilyen benne a körzet illetékes képviselőjével. De legyünk elnézőek, s legyintsünk, mondván:
- „hamar munka ritkán jó”,
- „lassú víz partot mos”,
- „jó munkához idő kell”
- stb. és etc...
De a körzet eseményeinek értékelése kapcsán a legnagyobb gond egy nagy sumákolás, az, ahogyan alig-alig (mondhatni egyáltalán nem) beszélnek arról, mennyi plusz bevételt hozott, hoz a városnak a belvárosi fizetős parkolási övezet kiterjesztése, magyarán az újabb sarcolás, ami a legsúlyosabban természetesen az érintett helyeken élőket érinti, de mindenki mást is, aki külsőbb területekről a belvárosba jön ügyet intézni, szórakozni, sétálni a Duna-parton…
