A kifejezetten helyi nyomtatott sajtó szempontjából úgy köszöntött ránk a 2023-as esztendő, hogy eltűnt a piacról a Váci Napló, így tehát maradt a jobbára hazudozásra, csúsztatásokra, elhallgatásra, a városvezetés szennyesének mosására, érdemtelen fényezésére szakosodott városházi propagandakiadvány, illetve az immár a 29. évfolyamát kezdő mértékadó, informatív, ismeretbővítő, szórakoztató, fontos gondolatokat közlő Váci Polgár.
A konzervatív, keresztény-nemzeti elvek alapján szerkesztett-kiadott havilap januári lapszámában is igen erős a publicisztikai vonulat, citálunk is néhány gondolatot egynémely írásból.
Értelemszerűen Kucsák Gábor felelős szerkesztő évindító jegyzetével kezdjük a sort, amely remekbe szabott összegzés a mögöttünk hagyott évről és az idei várakozásokról.
„… Aztán jöttek az eddig nem használt kifejezések. Rezicsökkentés, szankciók, árstop, ársapka, drágaság, infláció, szárazság, kiszáradt kukorica-, búza- és napraforgó táblák, tanárok tüntetése diákokkal. Visszatartott uniós pénzek, választásokra amerikai dollár milliók. Olaj embargó, benzin hiány. Az energiahordozók – főleg a gáz – hihetetlen drágulása, a kötelező 18 – 20 fok az iskolákban, irodákban…
… Most újra boldog új évet kívánunk, reménykedve, bizakodva, hogy valóban jobb é boldogabb lesz. Már az is elég lenne, ha télen nem fázna senki sem otthonában. Abban is reménykedjünk, hogy magyar ember nem politizál és szavaz országa, és abban is, hogy véget ér a háború…”
Szórád Ágnes többek között a Váci Nemzeti Kör december közepi, „Kárpátaljai művészek Kárpátaljáért” című jótékonysági estjéről írt a lapszámba, ebből is idézünk egy gondolatort:
„A kárpátaljai magyarok mindig is »legnehezebb időszakot« éltek Ukrajnában. 2014 óta ez a helyzet még nehezebbé vált a szenvedésben és a félelemben. Vérségi féltés, aggódás és imádság van bennünk feléjük és értük. A kárpátaljai magyarok annyiszor bizonyították már szívós kitartásukat, a történelmi szülőföld szeretetét, megszégyenítve bennünket, anyaországi magyarokat. Annyi mindent túléltek már, de szeretnek ott élni! Az ilyen hűséget megkönnyezi és megáldja Isten: megmaradással és életük jobbra fordulásával. Adja Isten, hogy a politika is belássa, Ukrajnának nem ti vagytok és nem is Magyarország az ellensége!”
Juhász Péter egyik szokásos rovatában a katari labdarúgó világbajnokság kapcsán Európa leszereplésével kapcsolatban fejt ki igen figyelemre méltó álláspontot, többek között megfogalmazva:
„Európa elveztette a hitét! Viszont mindent jobban akar tudni. Mindenkinek meg akarja mondani, mi a helyes, miközben maga azt nem csinálja hittel, elkötelezettséggel, ami a dolga.
Térdel, száját befogja, kritizálja a vendéglátót, a pénzét szórja, a szivárvánnyal van elfoglalva (egy sivatagi országban???). A tegnap még sztárolt játékost ma földbe döngöli. Az európait a szállodában valójában egyáltalán nem érdekli, hogy hány építőmunkás halt meg a szálloda építésekor, mint ahogy a most harcba szólított diákoknak is mindegy, hogy mennyi a tanáruk fizetése. A tudás megszerzése, a feladat ellátása helyett Európa ma balhézik.”
A magazinos, szórakoztató szekcióban a többi között interjút közöl a lap Karánsebessy Balázzsal, a Cházár-iskola pedagógusával, néptánc tanárral és nem mellesleg író emberrel, akinek Jólészi asszonyok című tavaly elkészült és bemutatott darabja nagy sikert aratott az ősbemutatón, mint a beszélgetésből kiderül, a szerző már egy újabb monodrámával is elkészült.
„Alkotóként ugyanakkor a külvilágra reagálok, az emberi viselkedésre, családi kapcsolatokra, a csoporton belüli kommunikációra, a társadalmi változásokra. A világ bőségesen szolgál témával.
Néhány napja fejeztem be Fónay Mártáról szóló monodrámámat, ennek próbái is elkezdődnek hamarosan” – nyilatkozta többek között Karánsebessy Balázs.
Nagyon fontos és időszerű kolumnás ismeretfrissítő anyag a lapban Pinke József tanár úrnak a 200 éve született Petőfi Sándor életének váci epizódjait összefoglaló esszéje.
Folytatódik a januári lapszámban a székesegyház történelmi léptékű belső- és külső felújításának apropóján indított művészettörténeti sorozat, melyben Welledits Lajos vezető restaurátor vezeti be az érdeklődőket az architektúra festők és Maulbertsch munkájának rejtelmeibe.
Mivel a napokban lekerült az állványzat és a védőháló a kupolát megkoronázó lanternáról, ezért ezúttal a dóm ezen legégbeszökőbb építészeti elemével kapcsolatos restaurátori megjegyzéseket citáljuk:
„Azt tapasztaltuk, hogy a kupola tetején lévő lanternánál a vakolat vastagsága nem haladja meg az 1 millimétert, viszont az alsó szinten 6–8 centimétert is mértünk. Általános gyakorlatnak tekinthető, hogy az arriccio-t igyekeztek minden, teljesen beállványozott felületre felhordani. A következő réteg felhordása előtt a falat erősen meglocsolták. Több festőkönyv is megjegyzi, hogy nincs annyi víz, amennyi elég lenne. A vékony festő vakolattal (intonaco) csak akkora felületet fedtek le, amennyit a festő egy nap alatt meg tudott festeni. Ez a réteg nem lehet vastagabb, mint egy kőműveskanál éle, jegyezte meg Martin Knoller festőkönyvében. Ugyanakkor Pozzo egyenesen meszelésként nevezi meg ezt a festővakolat réteget, hiszen ez oltott mész és finom homok 1 : 1 arányú keverékéből állt.”
A mester leírta azt is, hogy a lanterna nyílását körülvevő vékony vakolatot részben a beázások oldották le, ám ugyanakkor az is látható, hogy több helyen is átütnek a vékony vakolatréteg alól az opeion faragott naszályi kövei.
