„A baloldali többség újra egy kisstílű, politikai tragikomédiává züllesztett egy képviselő-testületi ülést, amelyen szerdán a deákvári kisposta sokak számára oly fontos újranyitásának lehetőségét tárgyaltuk – nyilatkozta Mokánszky Zoltán (FIDESZ-KDNP) képviselő a döntés után. A rendkívüli ülésen tizenegyen megszavaztuk, hogy a váci önkormányzat költségvetéséből éves szinten 42 millió forintot biztosítunk a deákvári kisposta működéséhez, így az 2023. január 2-tól újra szolgálhatja a deákváriakat.
Az ülésen arról kellett dönteni – egy igen vagy egy nem gomb megnyomásával –, hogy
- a város és a Magyar Posta Zrt. közötti 18 hónapról szóló megállapodást jóváhagyja-e a testület vagy sem,
- a város a kisposta érdekében átvállalja-e az éves nyitvatartási költség felét, azaz 42 millió forintot vagy sem.
Ennek előtárgyalására sem jutott volna el önmagától Matkovich Ilona a Fónagy János vezette államtitkárságra, ha az országgyűlési képviselő, Rétvári Bence és jómagam nem segítettük volna hozzá. (Ennek részleteiről már beszámoltunk, a polgármester azzal dicsekedett a közösségi oldalán, hogy már napok óta hívogatta Fónagy Istvánt, aki nem veszi neki fel a telefont. Pár nap múlva, még mindig nem az intézkedés, a tárgyalás volt a városvezető következő lépése, hanem utcai performansszal egybekötött aláírásgyűjtést tartottak a propagandasajtójuk teljes vertikuma előtt.) A végtelenül antidemokratikusan vezetett ülésen az eddigi tehetetlenkedését mind a polgármester, mind a frakciója hosszas politikai és önmosdató fejtegetésekkel igyekezett kimagyarázni – tette hozzá a képviselő.
Ez a mai rendkívüli képviselő-testületi ülés is bemutatta, hogy a párbeszéd lenne a legjobb módszer a váci érdekek valódi képviseletére, de a megoldáskeresés helyett Matkovich Ilona megint csak hetekig hergelte az embereket a deákvári kisposta ügyében, és fenntartotta a bizonytalanságot, hogy kinyithat-e környék lakói számára e fontos intézmény?
Újra bebizonyosodott, hogy nem a szembenállás és a folytonos sértődöttség vezethet a kormány és az önkormányzat közötti érdekek egyeztetésére, hanem a tárgyalásos út. Az élet bizonyította, nem a petíciók gyűjtésére, a politikai ellenfelek lejáratására, az emberek indulatainak felkorbácsolására érdemes az energiát fordítani, hanem meg kell keresni a lehetőségét annak, hogy megszülessen egy-egy kézenfekvő megoldás, okos kompromisszum.
Külön örülök annak, hogy Rétvári Bence országgyűlési képviselő úrral segíteni tudtunk, és meg tudtunk szervezni a tehetetlenkedő Matkovich Ilonának egy időpontot, amikor találkozhatott Fónagy János államtitkár úrral és létrejöhetett így a megállapodás. A szerződés szerint így 42 millió forintot kell egy évre az önkormányzatnak állni. Ez a város jelenlegi pénzügyi helyzetében nem okozhat problémát, hiszen a decemberi költségvetési elszámolási számla egyenlegén több mint 1,9 milliárd forint áll. Nem a deákvári kisposta megmentésének a költsége sok, hanem a politikai alapon feleslegesen létrehozott három alpolgármesteri pozíció” – jelentette ki Mokánszky Zoltán.
Hogy kiegészítsük a képviselő úr benyomásait, felelevenítenénk a kamerák előtti politikai ripacskodás néhány bohózat-szerű, s közben mégiscsak szomorú részletét.
Az igen vagy nem gomb megnyomása helyett Ferjancsics László például az alábbi, nyilvánvalóan politikai nyilatkozatot tetetett be a határozati javaslatba:
„Vác Város Önkormányzat Képviselő-testület egyúttal tiltakozik minden olyan, a Fidesz-KDNP kormány által hozott intézkedés, döntés ellen, amely a magyar emberek terheit tovább növeli, valamint a befizetett közterhek dacára az állami feladatokat, vagy azok finanszírozását a települési önkormányzatokra hárítja.” A váci adóemelések, sarcok kivetésekor ilyen politikai nyilatkozatot nem kívánt soha betetetni a munkaköri leírás nélküli alpolgármester semmilyen határozattervezetbe!
Pető Tibor erre az egészen páratlan javaslatra elmondta: „Ferjancsics László nyilvánvaló célja, hogy a Fidesz-KDNP frakció ezzel a kiegészítéssel ne fogadja el a határozatot, és így a Facebook-városvezetés ki tudja majd jelenteni, hogy nem támogatjuk a postanyitást, ezért kérem az előterjesztőt, hogy ne fogadja be, és ne csináljunk politikai cirkuszt. Az eredeti határozati javaslatot, a kisposta megmentését természetesen én a magam részéről támogatom.”
Ezek után szükségét érezte a baloldali frakció majd’ minden egyes tagja kormányellenes szólamokkal megszórni az ESTV közvetítette adás nézőközönségét és a szavazói hűségéről biztosítani az ülésvezető polgármester asszonyt.
- Rozmaring Sándor az általa vizionált, az önkormányzatoknak állított kormányzati csapdáról beszélt, populista aszfalt-négyzetméterre számította át a posta nyitva tartásának árát, amelyet soha nem tett meg az ő remek kifizetőhelyei kapcsán,
- Tótváradi-Nagy Bence elképesztően nagy összegnek nevezte azt, amihez nagyjából korrelál a a ciklusban saját képviselősége által megszerezhető összes jövedelme, s a jobbikos humor egy újabb gyöngyszemeként megjegyezte: a kormány lehet, hogy legközelebb olyat tesz, mint valaki, aki odamegy a kórházba egy beteghez, kihúzza a lélegeztetőgépét a konnektorból, majd fél perc múlva ünnepélyesen bejelenti, hogyha fizetnek, akkor visszadugjuk,
- Fehér Zsolt, a kislányok városháza melletti megerőszakolásáról ábrándozó képviselő, gyakorló náci posztoló, aki Vácon még mindig az Emberi Kapcsolatok Bizottságának elnöke LEHET, BTK-t emlegetett, a mihamarabbi magyar gazdasági összeomlás lázálmát taglalta, majd a jó propaganda és a rossz propaganda közötti különbségre világított rá, a maga intellektuális sejtelmességével,
- Kászonyi Károly pedig fejét lehajtva motyogott valamit, amit néhány közel ülő úgy értelmezett, hogy a városháza lejáratására szakosodott újságírók béréből kellene finanszírozni a kispostát… (Biztosíthatjuk olvasóinkat, hogy a város 2010 óta regnáló pénzügyi „szakembere” nem először és talán nem utoljára megint valami nagyot akart mondani…)
Mokánszky Zoltán megemlítette, hogy az energiaárak emelkedése miatt szorulnak rá az intézmények a racionalizálásra, s ha kell a bezárásra, ennek oka viszont az Európai Unió elhibázott szankciós politikája. Itt a baloldali képviselők szükségét érezték a kameráknak leplezetlenné tenni harsány kacajukat.
Talán itt lehetett a komédiások előadásának pojácai mélypontja: a háború borzalmain, a hideg télben fagyoskodókon, a menekültválságon, a szankciók sújtotta hazájukon és a jobb sorsra érdemes Európán bírtak jót röhögcsélni az amorális, romlott, gátlástalan képviselők…
Mokánszky Zoltánnak az ülésen volt még egy kiegészítő javaslata:
„Igen, szerettem volna az alpolgármester politikai természetű kiegészítésére egy saját oldalit is hozzátenni, miszerint mi elítéljük a szankciós politikát és annak következményeit, amely mára egyértelműen gazdasági lejtőre sodorta Európát és hazánkat. Mivel az egész kisposta ügye a kezdetektől fogva a váci baloldali városvezetés politikai hangulatkeltésének a színtere volt, sajnálatosan nem volt meglepő, hogy minden jobboldali határozati kiegészítésünket, így Pető Tiborét és jómagamét is lesöpörték.
Ilyen megtakarítások mellett szomorú volt megtapasztalni az ülésen, hogy az egyetlen józan döntést, a 42 milliós kispostai mentőövet, amely oly sok deákvárinak könnyíti meg az életét, milyen fanyalogva szavazták meg.
Azt kell látnunk, hogy Vác ma nincs jó kezekben, csak a folyamatos politikai haszonlesés, az urambátyám viszonyok további kiépítése került immár a város jelenlegi vezetőinek homlokterébe, s nem a város és annak lakóinak jobb élete” – zárta a beszélgetést a képviselő.