Van annak egy diszkrét bája, hogy miközben az előző ciklusban az akkori intézmény- és városvezetés már konkrét tervekkel erőteljesen pályázott, lobbizott a művelődési központ átfogó megújításáért, addig a mostani (talán a múltból mindent eltörölni felkiáltású, kommunista fílingű hevület alapján) nagyjából elölről kezdte a dolgot. És mostanra el is jutott odáig, hogy kihirdette az átalakításra kiírt terv- és ötletpályázata eredményét – na bumm, mondhatnánk erre. Csakis azért nem hangsúlyozzuk túl a legyintést, mert akadtak, akik vették a fáradtságot és ötleteltek, terveztek, bár nagy kérdés, hogy végül mivégre tették.
A művközpontos ötletpályázat kapcsán az első, ami az eszembe jut, hogy ez is egy mekkora széltolás ettől a mihaszna városvezetői garnitúrától. Hiszen leginkább csak látszatkeltésről van szó, annak a látszatnak a keltegetéséről, hogy lám, ők megint mekkorát dolgoznak egy ügyben.
Miközben egyre csak megy az idő, ketyeg az eddig szinte nulla értékű ciklusuk órája, a szóban forgó intézményépület meg lassan szétesik, a komfortja szinte a negatív tartomány felé konvergál. Talán még örülnek is titkon, hogy a kényszerű takarékoskodásra hivatkozva bizonytalan időre bezárhatják a házat.
De hát mit várjunk egy olyan csapattól, amelyik viszonylag komolyabban vehető fejlesztésként három év alatt
- a Budapesti főút,
- a Rádi út egy szakasza felújítását,
- a Márvány tér óriásberuházásként hirdetett, ehhez képest nem kis csalódást keltő „átgereblyézését” tudja felmutatni,
- parkolóhely-, meg zebramázolásokon,
- kis földes utcák kőszórása,
- néhány főtéri épület szintén kirakati bíbelődés szintű ráncfelvarrása mellett?
Ráadásul az is visszatetsző, hogy az ilyetén beruházások kapcsán előszeretettel elhallgatják, hogy még ezekkel sem büszkélkedhetnének normatív állami támogatások, pályázatokon nyert összegek nélkül.
Magyarán az év végi jutalmazási időszakhoz közeledve kijelenthetjük: itt bizony egy potentát sem érdemel plusz (halász)lét, kíváncsiak vagyunk, milyen döntés születik ennek kapcsán a decemberi testületi ülésen.
De folytassuk a témát, mert ugyanakkor sorolhatjuk:
- eldobták a lehetőségét annak, hogy Vác egy korszerű multifunkciós rendezvénycsarnokkal gazdagodhasson,
- nem haladnak (sőt új pályázatot kell kiírni!) a már többszörösen megfinanszírozott Bauer utcai bölcsőde építéssel,
- továbbá egy idő óta az új hajléktalanszálló készültségéről sem vernek nagydobra semmit,
de ez csak három kiragadott példa a helyben toporgásra, buktára.
Komoly, folyamatban lévő fejlesztések csakis az államnak és az egyház(ak)nak köszönhetőek:
- gondoljunk csak a székesegyház történelmi léptékű felújítására,
- a Galamb utcai püspökségi oktatási-, kulturális-, konferencia- és turisztikai központ kialakítására
- vagy épp a baptista egyházhoz köthető Új Esély Központ létrehozására.
A művház ötletpályázatára visszatérve szöget üthet az ember fejébe a kiírás címe, miszerint a Madách Imre Művelődési Központ felújítása és könyvtár funkcióval való bővítése, környezetének rendezése tárgykörben várták a terveket, ötleteket.
Ennek kapcsán – a városvezetésnek álcázott ingatlanügynökség önkormányzati vagyonherdálásra vonatkozó eddigi lelkesedése alapján – felmerülhet a gyanú,
- vajon miért is került képbe a bibliotéka funkció, miközben ott van alig pár száz méternyi távolságban a Katona Lajos Városi Könyvtár? Aminek ugyebár egy emblematikus, patinás épület ad helyet.
- Úristen! Csaknem kiszemelték ezt is valakik?
Sok váci látott már meggyfán pókot, sőt karón varnyút, tehát valószínűleg jó lesz megint résen lenni ebben a kérdésben is…
***