Mint arról nemrégiben beszámoltunk, a püspökség tervbe vette a váci püspöki palota kertjének megújítását azzal a céllal, hogy ez a természeti és történeti érték helyreállítva-korszerűsítve további hosszú időkre megőrződhessen, s mint a püspöki palotához szervesen kapcsolódó terület a turisták számára is teljes egészében látogathatóvá váljon oly módon, hogy az a városképbe is tetszetős módon illeszkedjen.
– Miről is van szó itt valójában? Arról, hogy örököltünk egy nagyon szép palotakertet az eleinktől, a palotát ugye 1771-ben építették és nem sokkal később elindult a kertnek is a kiépítése fokozatosan, és az egy csodálatos dolog, hogy tulajdonképpen ez a kert területét tekintve teljes egészében megmaradt. Ebben pedig talán egyedülálló is Magyarországon, de hogy a párját ritkítja, az bizonyos. Mi pedig szeretnénk megőrizni, megújítani ezt a kincset, ezt a szépséget, ami az augusztus elejétől újraindult vezetett, és várakozásainkat messze felülmúlóan népszerű palotalátogató alkalmakon egy szűkebb területen kis részben jelenleg is megtekinthető, de ezt idővel szeretnénk kiterjeszteni az egész kertre. Éspedig természetesen úgy, hogy ne az elhanyagoltság benyomását keltse a terület egyes részek láttán a vendégekben, hanem legyen újra maradéktalanul szép, rendezett, ápolt. Ehhez nyilván szükség van a karbantartásra, a folyamatos gondozásra, a növényállomány megújítására, no meg fontos szempont a biztonság is. A szakemberek jobbára már feltárták, hogy nagyon sok fadoktori munkát el kell végezni, ugyanakkor vannak nem ide illő, elburjánzott növények, amelyek adott esetben veszélyeztetik a támfalat, tehát kidőlés veszélye is fennáll, ilyen elő is fordult már sajnálatos módon. Tehát a szakszerű felmérés kiteljesítését követően következhet majd egy átfogó, nagyon alaposan megtervezett rekonstrukció, amibe azért meglepetések is beleférhetnek – mondta az említett sajtótájékoztatón Marton Zsolt megyéspüspök.
Az állapotfelmérés befejezését követően már javában tart a felújítás tervezése, ami ugyancsak nagyon összetett és időigényes feladatot ró a szakemberekre, akik alapvetésnek tekinthetik Hubayné dr. Horváth Nóra és Gecséné Dr. Tar Imola tájépítészek 2021-ben készült „A váci püspökkert kerttörténeti tudományos dokumentációja” című tanulmányát, amelyből az alábbiakban kiragadhatunk néhány szemelvényt.
Vác a Duna felől 1856-ban, részlet (forrás: Hunfalvy-Rohbock: Magyarország és Erdély)
„A jelenlegi püspöki palota, illetve kertjének elmúlt csaknem 250 éve alatt a püspökség aktuális anyagi helyzete és az éppen regnáló püspök személyisége, valamint a kordivat
függvényében váltakoztak a püspökkert díszesebb és visszafogottabb, vagy éppen elhanyagoltabb kialakítású korszakai, változott a kert közcélú látogathatósága is.
A kert történetében nyolc korszak azonosítható, jelenlegi kialakítása négy korszak hatásait őrzi (a barokk, a tájképi, a historizáló, valamint a II. világháború utáni időszakét). A barokk korban létesült és többször bővített területű püspöki kert napjainkig megőrizte legnagyobb, az 1900-as évek elején kialakult kiterjedését és eredeti funkcióját – területcsökkenés nem történt, ez önmagában ritka és jelentős érték.
Vác látképe 1813-ban a Váci Egyházmegye térképén, részlet (forrás: Karacs-Schuhajda, Váci Egyházmegyei Könyvtár)
A püspöki palota építtetése Migazzi Kristóf püspök (1762-1786) nevéhez köthető, aki a palota építésével egyidőben barokk stílusú kertet alakított ki a palota hátsó, udvari homlokzata előtt, amely csak a mai kert felső részére terjedt ki. A püspökkert eredeti, barokk kori elrendezését nem ismerjük, egyetlen adat áll rendelkezésünkre, mely szerint a kertben római kori sírládákat és feliratos köveket helyeztek el, illetve fennmaradt egy képi ábrázolás 1777-ből Róka János könyvében. 1951-ben még fellelhető volt két római kori kő a palotakertben, ezeket a 20. században bontották ki a kerítésfalból. Feltehetően Migazzi püspök idején épült fel a püspökkert székesegyház felőli díszes kerítésfala a Migazzi címeres kapuval és a Petróczy utcai támfal, a Duna felőli végében a sarokbástyával, amelyek napjainkig fennmaradtak.
A kertet Kámánházy László püspök (1808-1817) a Duna felé kibővítette. A korábban ott álló szegényes házakat kisajátította és lebontatta, az így kibővített kertet fákkal, virágokkal,
dísznövényekkel és »kényelmi épületekkel« díszítette. 1813-ban faragott kövekből épített támfallal kerítette be a kertet a Duna felől, 150 méter hosszan. Ez a kerítéstámfal biztosította a Duna áradása elleni védelmet és máig határolja a kertet. A Kámánházy püspök idején kialakított korai tájképi korszakból többek között máig fennmaradt az említett kerítéstámfal (az északi végében egy szivattyúházzal), a kertészház, és a körülbelül 200 éves kort megért soktörzsű japánakác a sarokbástya közelében.
Peitler Antal József püspök (1859-1885) 1869-ben részt vett a római zsinaton, ahol megtekintette az Apponyi villa kertjét. A gondosan ápolt kertet látva a püspök elhatározta,
hogy a váci püspökkertet hasonló gonddal és figyelemmel fogja ápoltatni, és elődjétől eltérően a nagyközönség előtt is megnyitja. Így továbbfejlesztette a kertet; voltak benne
»délszaki növények, óriási pálmák, alagutak, buvóhelyek és szökőkutak, melyek medencéjében aranyhalacskák ficánkoltak« (Budapesti Hírlap 19:204, 1899), fapad és asztal, ahol a püspök szívesen megpihent. A kert lejtőjén állt egy mesterségesen készített kis bagolyvár is. A váciak szabadon látogathatták a parkot, ahol a püspök minden délután sétált egyet, és szóba elegyedett a hívekkel.
Schuszter Konstantin püspök (1886-1899) elődje pazarló életmódja után takarékossági intézkedéseket vezetett be, hogy a püspökség gazdálkodását rendbe hozza. A püspökkertben »kevesebb lett a dísz, több a termő gyümölcsfa és a szőlőtő és rossz emberek már azt beszélték, hogy ezentúl nem lehet a püspökkertbe bemenni, mert a püspök
krumpliföldet csinál belőle« (Budapesti Hírlap 19:204, 1899). Akkor nyugodtak meg a váciak, amikor a püspök a takarékossággal megtermelt jövedelmet a város javára fordította. A takarékosság ellenére Schuszter Konstantin püspök a palota és a kert jó karbantartására is gondot fordított. 1889-ben, a palota tetejének restaurálásával egyidőben a kert fakerítését
kovácsoltvas rácsozatra cseréltette. Ebben az évben odakerült a Petróczy utca felőli kerítéssarokbástyájára a zenepavilon is.
Csáky Károly püspök (1899-1919) tovább bővítette a kertet a palotától nyugatra elhelyezkedő gazdasági épületek egy részének lebontásával, így az elérte legnagyobb, ma is
meglévő kiterjedését. Az egész kertet historizáló stílusban alakította át. 1907 és 1910 között felépítette a pálmaházat és kialakította az új kertrész teraszos szerkezetét. Szökőkutat, díszes szőnyegágyakat, virággruppokat, dézsába ültetett délszaki növényeket és nyírt örökzöldeket helyezett el a kertben. Ez az időszak volt a kert utolsó fénykora.
A második világháború alatt, 1944 májusától a városi képviselőtestület döntése alapján a püspöki palota alatti pincéket nyilvános polgári légoltalmi óvóhely céljára alkalmassá tették.
Feltehetően ekkor létesültek a pinceszellőzők a felső kertben három helyen, ezt támasztják alá az archív fényképfelvételek is. A második világháború alatt a püspöki palota és kertje nem szenvedett komolyabb háborús sérüléseket.
1961-ben készült légifotó a püspökkertről (forrás: fentrol.hu, Lechner Nonprofit Kft.)
1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása után Pétery József püspök (1942-1967) százszámra fogadta be az apácákat a püspöki palotába. 1951-ben, a palota keleti szárnyában az idős szerzetesnők számára szeretetotthont hozott létre. A következő évtizedekben a püspöki palota kertjét közösen használta a püspökség és a nővérotthon. A felső kert délnyugati szélén egy kis alapterületű, nyolcszögletű téglaépületet emeltek, amelyet ravatalozóként használtak az apácák. Ebben az időszakban került a kertbe számos kisebb díszítőelem, amelyek nem a kert történetében betöltött szerepük, hanem művészi kialakításuk, vagy a hozzájuk fűződő emlékek miatt jelentenek értéket (pl. kereszt, kút, kopjafa, csobogó). Megváltozott a kert elsődleges funkciója, több díszkerti részt haszonkertté alakítottak, szerkezete is egyszerűbbé vált. A kertben számos fenyőt telepítettek átgondolt koncepció nélkül, ezek egy része a szeretetotthon karácsonyfája volt.
A püspökkert állapota a rendszerváltástól napjainkig eltelt több mint 30 év alatt tovább romlott, erősen elhanyagolt állapotba került. A szakszerű fenntartás és az anyagi források
hiánya, valamint az átgondolatlan növénytelepítések következtében a püspökkert fokozatosan »beerdősült«. Napjainkra a kert eredeti szerkezete csak nyomokban ismerhető fel, a fás szárú egyedek közül számos példány elöregedett, kipusztult vagy balesetveszélyessé vált.
A kert leromlott állapota miatt sürgős beavatkozásra szorul. Jelenlegi ismereteink szerint a kert korszakai közül a »Csáky-Hanauer korszakból« (1899-1945) származó kerti objektumok és szerkezeti elemek maradtak fenn a legteljesebb körben, és erre a historizáló korszakra rendelkezünk elegendő ismerettel a helyreállításhoz. Ennek a korszaknak a megidézése, részbeni helyreállítása a cél, továbbá az új igényeket kiszolgáló kortárs megújítás.
Folyamatban van a faállomány szakszerű kezeléséhez és a kert történeti rekonstrukciójához szükséges tervek kidolgozása.”
Kiemelt kép: 2021-ben készült űrfelvétel (forrás: Google Earth)