A béke fontossága, az európai integráció lehetséges jövője is terítékre került a Piarista Kilátó Központban múlt csütörtökön tartott októberi Váci Polgári Esten, melyre – ismét – zsúfolásig megtelt a nagyterem, ezúttal olyannyira, hogy voltak, akik csak a folyosón tudtak helyet foglalni pótszékeken.
A különösen élénk érdeklődés persze érthető, hiszen az európai politikai élet egyik nagy teoretikusa, nemzetközi szinten is maximálisan elismert képviselője, Navracsics Tibor korábbi uniós biztos, jelenlegi területfejlesztési miniszter volt a vendég.
– A békének abszolút értéke van, aminek záloga értelemszerűen az, hogy különböző országok semmilyen indokkal nem lépjenek hadba egymással szemben, és ma ezt látjuk megbicsaklani, ami nagyon aggasztó. Tehát ha bármilyen háborút igazoló érv is előjön, és ez lehet a hazaszeretet is, és bárki azt mondja, hogy tulajdonképpen van olyan dolog, amiért érdemes háborút folytatni, akkor már nagyon veszélyes időszak van Európában. Mert olyan mindig lesz, aki azt mondja, hogy ezt érdemes kipróbálni. Noha az Európai Unió valahol úgy is fogalmaz saját identitásáról, hogy ez egy békeprojekt. És az orosz-ukrán háború ebből a szempontból azért bizonytalanít el, mert számomra az lett volna a természetes, ha az Európai Bizottság lett volna az első, amelyik odarohan, és megpróbál békét teremteni, és nem pedig egyértelműen beszállni a háborúba, ugyan csak a támogatói oldalon, de innen már csak egy lépés az, hogy hadviselő félként is beszálljon – fogalmazott Navracsics Tibor az orosz – ukrán háborúról, ami szavai szerint egyre kevésbé tekinthető lokálisnak.
Hozzátette: ugyanakkor amikor megkapargatjuk a felszínt, azzal az álságos és paradox valósággal szembesülünk, hogy a mindenféle szankciók ellenére például a németek, franciák folyamatosan nagyban üzletelnek az oroszokkal, miközben nagy hangon elmondják, hogy hogyan szakítják meg velük a kapcsolatokat.
A házigazda, Rétvári Bence országgyűlési képviselő következő kérdése úgy hangzott, hogy – akár a háború kérdésében, de más kérdésekben is – vajon mennyire tekinthető szuverénnek Európa.
– Olyan, hogy szuverén Európa jelenleg nincs, merthogy nem létezik olyan, hogy európai szuverén, ugye szuverén az, aki a főhatalmat bírja, még ha bármilyen fikció is ez. A szuverén a legtöbb esetben maga a nép, a demokráciában mindenképp, demokráciákban alkotmányjogilag a választók gyakorolják a főhatalmat, felhatalmazva a különböző intézményeket a cselekvésre. Európában nincsen európai nemzet, van egy kialakulóban lévő európai politikai közösség, ami nem etnikai alapú, nem nemzeti alapú, de mégis azt észre lehet venni, hogy vannak már olyan európai témák, amelyek – fogalmazzunk így –Dublintól Szófiáig egyformán lázba hozzák az embereket. A 2019-es legutóbbi választáson például én két ilyen témát azonosítottam, az egyik a migráció, a bevándorlás kérdése, a másik pedig a klímaváltozás kérdése, előbbi inkább a kontinens keleti, utóbbi inkább a nyugati felén volt és maradt is hangsúlyosabb, de ez a kettő mindenhol előjött. Tehát vannak olyan témák ma már, amelyek egy európai közösség kontúrját rajzolják föl, de nincs még európai tudat és következésképp európai szuverenitás sincs, mert nincs egy egységes európai szuverén, aki felhatalmazhatná cselekvésre az európai intézményeket. Jelen pillanatban az európai szuverének a tagállamok. A bizottság egy olyan intézmény, amely különböző szakpolitikai területeken eltérő erősségű határkörökkel bír, amelynek az alapvető létérdeke, hogy együttműködjenek a tagállamok, neki ezt az együttműködést kellene segítenie, ezzel szemben ma azt láthatjuk, hogy ideológiai háborúkat folytat bizonyos országokkal szemben, amelyek nem tetszenek neki. Klasszikust idézve egy birodalom akkor kezd hanyatlani, ha a központ partikulárissá kezd válni, és kicsit ezt érezhetjük, hogy az Európai Bizottság, aminek tágkeblűnek kellene lenni, és az egész Európai Uniónak, mint missziónak a nagyszerűségét kellene közvetítenie, nos, ez a szervezet elkezd kicsinyessé válni, ami nagyon veszélyes helyzet. Ez kanyarodhat oda is, hogy a 2024-es Európai Parlamenti választásokon radikális politikai fordulat áll be, de oda is, hogy megy tovább ez a vonal, és átalakul, szétszakad, netán egy rugalmasabb együttműködéssé válik az unió – elemezte az integráció jelenét Navracsics Tibor.
Hazánk lehetőségeiről szólva leszögezte: senki nem fog odajönni, hogy miben segíthet ennek a kis országnak, nekünk kell jóval több barátot szereznünk.
– Beneveztünk az Európai Unióba, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk egy társasjátéknak, leginkább a „ki nevet a végén?” jó példa, amiben ugye senki nem játszhat mondjuk a pasziánsz szabályai szerint. Minden ország igyekszik valahogy a saját érdekeit érvényesíteni, meg kell tanulni a szabályrendszert, nem várhatjuk, hogy mindenki elájul tőlünk, ez a történelem folyamán soha nem jött be, az Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita * számunkra egy nagyon kedves mondás, de rajtunk kívül sajnos senki nem ismeri, legalábbis nem osztoznak benne. Ez tehát egy olyan küzdőtér, ami a kis országok számára is lehetővé teheti, hogy megsokszorozzák a befolyásukat, ha ügyesen használjuk a csatornákat, akkor ott tudunk lenni olyan kulcspozíciók közelében, ahol pénzekről, stratégiákról döntenek, ha kivonulunk, akkor semmihez nem férünk hozzá. Ezt kell nagyon észben tartani – zárta gondolatait a vendég.
* Magyarországon kivül nincs élet, ha van is élet, az nem olyan.
Novemberben újabb rendkívül közismert vendég érkezik a Kilátóba a Váci Polgári Est soros előadójaként, ezúttal Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő mondja majd el gondolatait a legaktuálisabb kérdésekről, illetve válaszol Rétvári Bence és az estek háziasszonya, Fábián Fédra kérdéseire.