Memento Mori – Emlékezz a halálra. Mélyen rezgő csengése van ennek az évszázadokon, sőt évezredeken átívelő latin szókapcsolatnak. Különösen Vácon, ahol a Fehérek templomában talált múmiák történetéről szóló kiállítás nem véletlenül viseli ezt a címet.
A halál és az azt övező kulturális és társadalmi szertartások átszövik az életünket. Paradoxnak hangzik, pedig így van. Filozófiai közhely, hogy az ember a születése percétől fogva a halála perce felé utazik. A kettő közti időszakot szokás életnek nevezni. De így van-e?
Vannak hitrendszerek, legismertebb közülük a hindu és buddhista, amelyek szerint ez nem így van. Ők – leegyszerűsítve persze – úgy látják: az élet a Samsara körforgása, amely egészen addig tart, míg a lélek többszörös megtestesülése által el nem nyeri a végső megvilágosodást, és be nem jut a Nirvánába. De a keresztények és a mohamedánok számára sem ér véget az élet a halállal. Mert ki-ki hite és életének cselekedetei szerint pokolra vagy a mennybe jut.
De, e helyt nincs értelme tovább ragozni a vallástörténelmi és filozófia mélységeit a halálnak. Mert odakint a temetőkben ma és a következő napokban átbeszélnek ezen a falon az élők és a holtak. Emlékek jönnek elő, egykor megélt boldogság, amely ma maró fájdalmat okoz annak a kézzel fogható hiánya miatt, akinek porhüvelye előttünk fekszik. Múlt és jövő harcol a pillanatért.
Mert azt sosem szabad elfelejteni, veszteségeink és fájdalmunk dacára, hogy a jelen, az ÉLET, az MOST VAN. Egyetlen pillanat az egész. A többi az vagy múlt, vagy még ismeretlen jövő. Ezért érdemes úgy megélni a befogható pillanatot, ahogy csak lehet. Vagyis Halottak Napja, vagy annak előestéje a Mindenszentek, sokkal inkább az életigenlés, a jelen teljes szívvel-lélekkel való átélésének az ünnepe, mint a halálénak.
Én ezt tanítom a gyermekeimnek. Ezt igyekszem élni magam is. És azok, akik elmentek mellőlem, mert bizony az elmúlt évben igen közeli rokonomat, ismerősöket és barátokat vitt át a Holdbéli Csónakos, azok itt maradnak minden pillanatban velem, velünk. Segítenek élni. Mert valahol mégiscsak ez a legnagyszerűbb dolog a világon.
MJP
Fotó: Fiumei úti sírkert