MEGRENDÍTŐEN VISSZHANGZOTT A „NE LOPJ” PARANCSOLAT A VÁCI BÖRTÖNKÁPOLNÁBAN

A Váci Fegyház és Börtön is bekerült azon tíz büntetés-végrehajtási intézet közé, ahol az elmúlt csaknem fél évben fogvatartottak kisebb-nagyobb csoportjai zenés színi produkciókat állítottak össze a Tízparancsolat alapján, a váciaknak a „Ne lopj!” intés feldolgozása jutott osztályrészül, művészi feladatként.

A programra jelentkező, kiválasztott fogvatartottakat az a megtiszteltetés érte, hogy szakmai instruálásukat Várnagy Andrea, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész vállalta, mind a tervezés folyamatában, mind pedig a gyakorlások során segítve a közreműködőket és az intézet református lelkészét, Gottfried Richárdot, aki a mindennapokban kontrollálta a programmal kapcsolatos tevékenységet.

Október 21-én délelőtt elérkezett az ünnepi alkalom, amikor a váci alkotócsapat megtartotta előadásuk úgymond ősbemutatóját, éspedig a börtön kápolnájának impozáns falai, tehát igazán méltó és különleges kulisszák között – az érdem szerint kiválasztott rabtársak mellett hozzátartozók, illetve egy népes középiskolai diákcsoport tagjai is beülhettek az eseményen az alkalmi nézőtér széksoraiba.

– Egy neves francia irodalomtörténész hivatkozási alapként idézett egyik alapművében megállapította, hogy az emberiségnek írd és mondd huszonhat nagy története van, minden további történet igazából csak egy réginek a leágazása.

Nem ismerem ezeket a történeteket külön-külön egyesével, de azt tudom, hogy a legtöbb a lopásról is szól. Éppen ezért hangzik Isten igéje olyan világosan, egyértelműen, amikor azt mondja:

Ne lopj! Ezt a hat betűt, Isten parancsát kaptuk mi feladatul ez év márciusában, hogy felkészüljünk egy ilyen zenés színdarabbal.

Rengeteg ötletelés, rengeteg beszélgetés, vitatkozás és még több imádság előzte meg a folyamatot, és én csak azt kérem, hogy szeretettel nézzék, hallgassák, úgy, ahogy mi készültünk erre a mai alkalomra – fogalmazott az előadást felvezető köszöntőjében Gottfried Richárd lelkész.

Várnagy Andrea hozzátette:

nagyon megtisztelő feladat volt a felkérés, az ötlet, hogy vonjanak be tíz fegyintézetet ebbe a nagyívű projektbe,

mélyére ásva a Tízparancsolat intéseinek, minél átfogóbban értelmezve, megfejtve az üzeneteket, hogy azok a közreműködőknek is üzenjenek, és amelyeket ők maguk is közvetíthetnek előadásukkal a hallgatóságnak, nézőknek.

– Amikor itt Vácott a „Ne lopj” parancsolat színdarabi előadását megkaptuk kihívásként, az első alkalmon órákat beszélgettünk erről az intésről, hogy mit is jelent, mert szoktuk volt mondani, hogy hát a lopás az egy amolyan kicsi bűn, tulajdonképpen már az óvodában elvesszük a másik játékát, de azt kellett érzékeltetni, hogy ez egy sokkal-sokkal több és mélyebb parancsolat. Hiszen életünk során nagyon sokszor és nagyon sokféle módon meglopjuk egymást, önmagunkat, és meglopjuk Istent is, és az egyetlen igazi károsultak mi magunk vagyunk.

Amikor az ember arról beszél, hol van a legtöbb áldás az életében, akkor azt mondja, a családon belül, de ott kapjuk a legtöbb és a legfájóbb, legmélyrehatóbb sérüléseket is. Mi ezt vittük színre

– foglalta össze előzetesen előadásuk lényegét a művésznő.

Zárszóként pedig kiemelte: óriási áldás ebben a projektben, hogy a közreműködő elítéltek maguk alkottak, teremtettek, hiszen ha van egy leírt színdarab, egy leírt dal, akkor azt megtanulják az előadók kisebb-nagyobb sikerrel, de amikor

az első betűtől az utolsó zenei hangig minden a szívükből, saját ötletükből, lelki indíttatásukból fakad, akkor annak elmondhatatlanul különleges értéke van.

Az előadás jól érzékelhetően megszólította-megérintette az úgymond kívülálló közönséget, a vendég diákokat ugyanúgy, mint a rabtársakat, hozzátartozókat, magát a börtönparancsnokot, Nagy Balázs István bv. ezredest is, aki a hosszan tartó taps után így zárta az eseményt:

– Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem, azt gondolom, hogy minden jelenlévő nevében szólhatok így.

Önök, maguk nem csak hogy nem loptak most, hanem adtak nekünk, nem is keveset, engem megérintett a darab, az előadás, még egyszer köszönöm!

Örülök, hogy ennyire lelkiismeretesen készültek fel, maradandót alkotva és ajándékozva nekünk a mai délelőttön. Azt gondolom, hogy egy nagyon jó úton indultak el, kérem, hogy járjanak rajta tovább!

Gottfried Richárd lelkész – miközben már elkezdett kiürülni az átmenetileg Thália templomává átlényegült börtönkápolna – érdeklődésünkre elmondta még: van egy olyan záró feladat ennek a programnak a kiteljesítéseként, hogy a tíz parancsolatra készült egyes produkciókat össze kell boronálni egy nagy művé, s ők örömmel vesznek majd rész ebben is.

– Igazából ez a csapat a mindennapokban is együtt van, vallási közösséget alkotunk, a közreműködőkkel minden vasárnap együtt vagyunk az itt tartott istentiszteletek keretében, amely alkalmakon ők zenélnek és végzik az oltár körüli laikus szolgálatokat – mondta a börtönlelkész.

A váci színi előadás egyik motorja Szilasi Lajos volt a fogvatartottak köréből, zeneszerzőként és dalszövegíróként egyaránt.

– Civilben profi zenész vagyok, hegedűs, ez nekem most egy nagyon nagy élmény és lehetőség volt, hogy abban ússzak, ami a lételemem.

A zenék pedig saját magukat írták, hiszen nincs zeneszerzői tapasztalatom, de a felkéréskor imádkoztam, és fentről kaptam ezeket a dalszövegeket, és ezeket a harmóniákat.

Így utólag úgy látom, hogy ez mégsem volt olyan nehéz, mert ez aktuális probléma, ezek a családi problémák, a lopás, hogy nem csak tárgyakat lehet lopni, hanem lelki értelemben is lehet lopni egymástól, időt, szeretetet, bizalmat és még sorolhatnánk. Ezek a dalok tehát magukat írták – mondta a dalszerző előadó.

Székely Sándor kongásként működött közre az előadásban, s ő is felhozott az előadás összeállítása kapcsán egy nagyon lényeges szempontot, mint fogalmazott, az ötletelések, aztán a próbák színesebbé tették számukra a szürke hétköznapokat, úgy elrepült ez a fél év, mintha két hete kezdték volna a felkészülést.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága „Komplex művészetterápiás program és textilterápia a jövőért” című projektjének eleme a „Tízparancsolat – komplex művészetterápiás érzékenyítő program”.

A tevékenységbe tíz büntetés-végrehajtási intézetet vontak be, egy-egy parancsolat megjelenítése céljával művészeti alkotáson keresztül. A Váci Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak a „Ne lopj” parancsolat bemutatását kapták feladatul, amit egy zenés színdarabon keresztül kívánnak megjeleníteni.

A projektben résztvevő fogvatartottak egy része hangszeren is játszik, így a zenei aláfestést is maguk adják elő hegedű, szintetizátor, gitár és dobok megszólaltatásával.

Váci Polgár/Vác Online