Valódi szellemi kalandban volt része annak, aki szeptember 22-én a Váci Polgári Est keretében a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, kutatóprofesszor Freund Tamás előadását hallhatta a Kilátó Központban.
Rétvári Bence, a térség országgyűlési képviselője rövid bevezetőjében megosztotta ezt a diagramot, melyből világosan látható, hogy a jelenlegi energiaárak elszabadulását az a hét szankciós csomag okozza, melyet az Európai Unió erőltet Oroszországra, miközben Európa energia hiányban szenved, és sajnos a szankciók arra sem voltak alkalmasak, hogy a háborút leállítsák.
Ezután köszöntötte a világhírű, Széchenyi-díjas agykutatót, Freund Tamást, akinek szinte megszámolhatatlanul sok külföldi és hazai tudományos díja van, számos külföldi egyetemen tanít és kutat, és nem csak a kutató munkája elismerésre méltó, hanem a művészetek területén is otthonosan mozog, hiszen klarinétozik, szaxofonozik, különböző formációkban muzsikál, énekkarokban énekel.
Hitvalló keresztényként vallja, hogy a hit és a tudomány között nem lehet ellentmondás.
A mostani, háborútól terhes világunkban az MTA nevében kiadott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a tudomány és a művészet küldetése az emberiség javának, békéjének, biztonságának szolgálata. Az MTA és a hazai tudományos közösség tagjai mélyen elkötelezettek a népek és országok közötti nézeteltérések kizárólag békés úton történő rendezése mellett.
A magyar tudomány nemzetközileg legelismertebb professzora ezután egy órás előadásában alázattal beszélt az agykutatás fontosságáról, hiszen
az emberi agy nem más, mint az anyag evolúciójának csúcsa, legkomplexebb terméke és hogy vajon képes-e megismerni önmagát maga a megismerő szerkezet?
A legmagasabb rendű idegműködésért az agykéreg felel, melyben 100 milliárd idegsejt csodálatos, harmonikus együttműködése felelős
- a tudatos érzékelésért,
- a tanulásért,
- a memóriáért,
- a mozgásért,
- az új gondolatokért,
- a motivációért,
- képes feltenni kérdéseket, nevezetesen hogy mi a létezésünk értelme,
- mit kezdünk a szabad akaratunkkal,
- a lelkünkkel,
de ezek a kérdések már természettudományos módszerekkel nem vizsgálhatók.
Éppen ezért természettudományos módszerekkel nem vizsgálható kérdések a hit világába tartoznak. Tehát hit és tudomány nem vetélytársai egymásnak, hanem komplementerei, egymást kiegészítik az emberi vizsgálódás két különböző területén.
Az információrobbanás, a globalizáció világában nem marad elég ideje az agyunknak, hogy társíthassa a beérkező információkat a saját belső világával, érzelmileg azonosulni tudjon vele. A felületes információszerzés érzelmek hiánya miatt
- lelki elsivárosodáshoz,
- frusztráltsághoz,
- önzéshez,
- kiégéshez,
- depresszióhoz,
- elmagányosodáshoz,
- függőséghez vezet,
- a kulturális örökség továbbadása is egyre rosszabb hatásfokú,
tehát röviden az egyén is, a családok is és az egész társadalom sérülékennyé válik. Ebben a korban élünk.
Mi a megoldás? – tette fel a kérdést.
- Példaképekre van szükség, és egy olyan médiára, amelyik ezeket a példaképeket jól bemutatja, mint amilyen például Széchenyi István volt, az akadémiánk megalapítója.
- Meg kell találni a módját annak, hogy az ember az egyéni sikerességét úgy próbálja szolgálni, hogy az ne a közösségének a kárára, hanem hasznára legyen. Mert ha ez a közösség kárára történik, akkor az ő saját közösségének a sikeressége fog csökkenni, és ez negatívan hat vissza az ő egyéni sikerességére is.
- Meg kell férnie egymás mellett a közösségi és az egyéni érdeknek, a hazaszeretetnek és az önmegvalósításnak, és ezek akkor egymásra pozitívan fognak visszacsatolni.
- Kisközösségeket kell újra alakítani. Ez lehet szakmai, kulturális, vallási, politikai, mert ezekben lehet megtanulni a társadalmi együttélés etikai szabályait, hogy a pénz és az önzés világában mi valódi értékeket szolgáljunk.
- Folyamatosan gazdagítani kell a belső világunkat zenével, képzőművészettel, költészettel, drámával, hiteles, élményeket nyújtó oktatással, katarzisok átélésével, a tánc, néptánc, a színkörök nyújtotta örömök mind-mind az idegsejtek közötti kapcsolatot megnövelik, gazdagítják az ember belső világát és akkor rendkívül sokat tettünk az egészségünkért.
Egy Kodály idézettel zárta mondandóját: „A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. (…) S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”
Előadása utáni beszélgetésben mesélt még a gyermekkoráról, hogy harmadikos gimnazistaként döntött arról, hogy neurobiológus lesz, hogy a hangszeres zenélés végigkísérte az egész életét, hogy különböző formációkban zenél, mert a kamaramuzsikálás, a kórus-zenélés páratlan egyéni és közösségi élményt ad, a tarokk, a kártyázás szintén ezekhez tartozik. Tudományos munkásságához az erőt ezekből is meríti.
Az Akadémián elindította az Középiskolai MTA Alumni Programot. Azt vallja, hogy korán meg kell fogni a fiatalokat a középiskolában, hogy egy olyan új generáció nőjön fel, amelyik bízik a tudományban, a tudósokban, és képes lesz megkülönböztetni az áltudományt a valós tudományos információtól. 1800 tudós vállalkozott arra, hogy saját középiskolájában előadást tart a kutatásairól, tudományos munkásságáról. Nagyon ígéretesnek ítéli meg e program elindulását.
Az előadás végén Freund Tamás kifejezte abbeli örömét, hogy ilyen szép számmal meghallgatták, hogy közösséget alkotnak, s a meghívottak elénekelték a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalunkat.
***
Példa egy trióban való közös muzsikálásra:
- Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész a zongorán,
- Freund Tamás felesége, Bihari Adél, szopránt énekel,
- és maga az akadémikus kutató pedig klarinéton játszik
2019. január 16-án a Zeneakadémia Nagytermében Schubert: Der Hirt auf dem Felsen, D.965 művét adták elő.