A júliusi testületi ülés egyik epizód-jeleneteként Matkovich Ilona polgármester – miután valószínűleg jól felbosszankodott azon, hogy Csereklye Károly képviselő számon kérte rajta, miért nem engedi vitára a testület önfeloszlatására vonatkozó javaslatát – ismét nekiment a sajtónak.
Pontosabban csak nekünk jött, hiszen a lakájmédiáját természetesen nagyon szereti, persze érthető ez, mivel jó pénzért ezerrel kenegetik a háját, legyezgetik a hiúságát, mossák a szennyesét. Jó sokan vannak ilyenek (talán soha ilyen sokan nem voltak még Vác sajtótörténetében), gondoljunk csak elsősorban a kopasz cenzorra, aztán Ficsek Verencre vagy épp Oktondi Ádira, és még hosszan sorolhatnánk drámánk ezen egyáltalán nem mulatságos mellékszereplőit. Akik valószínűleg a közösségi médiás ellenzéki hangok lehurrogását is megkapták feladatként a munkaköri leírásukban.
No, de a lényegre térve az történt, hogy Matkovich Ilona egyszer csak kiszólamlott az elnöki asztal fedezékéből, hogy itt aztán senki ne merészeljen vakuzni se most, sem ezután, amíg ő van hatalmon, mert a villanófény akadályozza a hatékonyabb döntéshozó munkát – még jó, hogy rács mögé zárással nem fenyegetett meg senkit őnagysága.
(A vaku egy fényképezésnél használt mesterséges fényforrás, ami az exponálás ideje alatt rövid időre erős fénnyel világítja meg a fényképezés tárgyát, alanyát. Használatával jobban megvilágított kép, esetleg különleges képhatások érhetők el.)
Hoppá: hát ilyen érvelést még nem sok önkormányzatnál hallhattak a sajtómunkások, gyanútlan érdeklődők, de hát ez Vác, ide ilyen polgármester landolt balsors csapásként, aki lassan odáig jut a nem talpnyaló nyilvánosságtól való félelmében, hogy minden ügyet zárt ülésen tárgyaltatna inkább.
VO-komment
Rövid válaszunk: Polgármester asszony, legyen olyan szíves mosolyogni! Nem, nem fintorogni, mosolyogni. Csíííz, itt repül a kismadár…