Ez hangzott el a tiltakozók egyik közösségi csoportjában: „Vízhiány van… megértjük. Locsolókocsi csak egyszer jön, nem is minden nap, akkor is csak a nap végén, miközben a port egész nap szívjuk. De magánautó és teherautó mosásra mégis futja, amolyan Hangyavár módra?!”
A tiltakozók egyik szószólójától kértünk egy rövid, telefonos interjút az ügy kapcsán, hogy világítsa meg, hogy mi is történt már megint a Kőhíd Parknál?
– A hangyaváras építők pénteken délután fél négy felé, itt az építkezésnél a városi ivóvíz készletből slaggal mosták le az egyik (feltehetően) magánautójukat, illetve egy munkáját befejező teherautót. 40 fok volt… A felháborodásunk oka ezúttal az, hogy mi nem kapunk locsolást, pedig a környék lakossága egész nap szívja a munkagépek által felvert tüzes port. Csak napi egyszer, este 6 óra tájban jár ki egy locsolókocsi, ami enyhíteni hivatott ezen, de őszintén szólva, ilyenkor már ennek igazán semmi értelme nincs.
Újra egy szemléletbeli problémára szeretnénk felhívni a figyelmet, ami az első pillanattól fogva jellemzi ezt a 2 milliárdos beruházást: elsődleges a beruházó érdeke és az itt élőké már megint csak a városháza számára közömbös.