Ahogy a nyitókoncert és a két hétközi hangverseny, úgy a Régi Zenei Napok szombati zárókoncertje is nagyszerű zenei élményt tartogatott a közönségnek, a Fehérek templomát zsúfolásig megtöltő hallgatóság nem is maradt adósa a zenészeknek és énekeseknek, hosszan zengett a taps a hivatalos műsor és a ráadások után is.
A koncert előtt Szamosi Szabolcs orgonaművész, a társszervező Filharmónia Magyarország ügyvezetője köszöntőjében rövid értékelést is megfogalmazott az egy héten át tartó programról, s külön köszöntötte Marton Zsolt megyéspüspököt, köszönetet mondva a püspökség házigazdai minőségű közreműködéséért.
– Sokszor feltesszük a kérdést, mi a fontosabb, az út vagy a cél. Egyesek szerint a társaság és a támogatás. Voltak, akik elindultak saját útjukon ezen a héten, a fesztivál kurzusain, voltak, akik szisztematikusan haladtak rajta. Egy bizonyos, hogy társak nélkül nem maradt senki. Mindenki kapott segítő kritikát, mintát, útmutatást a saját útjához, és ezek kincset érő muníciók a professzoroktól, csoporttársaktól. Számunkra is különleges állomás volt ez a francia barokk régi zenei hagyományra alapozott fesztivál és mesterkurzus.
Sosem volt még ebben a programban ekkora művészeti kitekintés, hiszen ezúttal a zeneművészet mellett szerephez jutott például a gesztikuláció, a tánc is. A közönség ugyancsak páratlan zenei élményekkel gazdagodhatott. Mindenkinek köszönöm, aki mindehhez hozzátett, különösen Vashegyi Györgynek, a Haydneum – Magyar Régizenei Központ vezetőjének és Benoît Dratwicki-nek, a versailles-i barokk zenei intézet igazgatójának, nem utolsó sorban a munkatársaimnak, és mindenkinek, aki kedvesen fogadott minket itt Vácott, felejthetetlenné téve ezt a hetet – mondta Szamosi Szabolcs.
Varga László atya, egyházmegyei zeneigazgató, a székesegyház karnagya ajánlotta a közönség, a Bartók Rádió hallgatósága figyelmébe az est műsorát.
– Kedves hallgatóink! Elsőként Charpentier Te Deumával hálát adunk Istennek mindenért, örömökért és sikerekért, de küzdelmekért és megpróbáltatásokért is, mert az Istent szeretőknek minden a javára válik.
Ezután a XIII. zsoltár hangzik el, Desmarets zenéjével, aki ugyanennek a zenetörténeti kornak egy másik nagyszerű komponistája, a „grand motet” egyik kiemelkedő képviselője, ebben a műfajban a szólisták mellett kórus és zenekar közreműködésével hangzik el a szentírási szöveg. Usquequo Domine: „Meddig feledkezel meg rólam uram mindörökre. Ne örüljön ellenségem azon, hogy elestem, hiszen irgalmasságodban bizakodtam uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az úrnak, aki jót tett velem”.
És befejezésül újra felcsendül majd a Te Deum, ezúttal Demarets zenei változatában, ami egy eddig még kiadatlan mű, benne az Ég és a Föld óriási karban egyesül, hogy így egy szívben-lélekben egyesülve elzengje emberi szívünk háláját a minket örökkön-örökké szerető Istenünknek – fogalmazott Varga László.
A három művet az Ensemble Les Surprises zenekara és kórusa adta elő, utóbbiból szólistaként is énekelt Eugénie Lefebvre, Jehanne Amzal, Clément Debieuvre, Francois Joron, David Witczak és Etienne Bazola, vezényelt Louis-Noel Bestion de Camboulas.
Fotó/szöveg: Ribáry Zoltán