A BORONKAY IGAZGATÓI ÁLLÁSA NEM LEHET EGY MOZGÁSSÉRÜLT VIGASZDÍJA – INTERJÚ FÁBIÁN GÁBORRAL

Egy bő évvel ezelőtt futótűzként terjedt a hír, hogy a Boronkayt tizenöt éve igazgató Fábián Gábor balesetet szenvedett és kerekesszékbe kényszerül. A hihetetlen energikus, fizikailag és szellemileg is nagyon aktív matematika-testnevelés szakos igazgató, aki a Boronkayban (akkor Lőwyben) érettségizett, majd első és egyetlen munkahelye a Boronkay volt, az elmúlt tizenöt évben az ország legjobb szakközépiskolájává emelte szeretett alma materét. A balesete és műtétje után egy évet rehabilitációban töltött, s a benyújtott pályázatát úgy fogadta el a fenntartó, hogy egy évre kapott megbízást az igazgatói munka folytatására.

VO: Hogyan készült az elmúlt egy évben arra, hogy visszatér a balesete után a Boronkayt igazgatni?

– A rehabilitáción töltött egy év alatt folyamatosan figyeltem az iskolában történteket, kezdetben rendszeresen telefonos kapcsolatban voltam az igazgatóság tagjaival, online konferenciákat tartottunk, amíg volt látogatás, bejöttek, konzultáltunk.

Egy januári hazajövetelem kapcsán bementem az iskolába, és akkor éreztem igazán, hogy nem csak szeretném folytatni az igazgatói munkát, hanem akarom is. Én oda tartozom, ez az életem.

Szakmailag egy nagyon jó döntésnek tartom az egy éves kinevezést, mert fel tudom én is mérni, hogy hogyan működik ebben az új helyzetemben az iskola, meg a kollégák is, hogy tudunk-e együtt dolgozni, mert ez egy csapatmunka. Ha ebbe beleáll mindenki, akkor fog működni. Az igazgatói munka tud nagyon magányos műfaj is lenni, különösen konfliktus helyzetekben, de alapvetően csapatban gondolkodtam mindig, mostani kerekesszékes helyzetemben különösen.

A Boronkay idei ballagásán Fábián Gábor búcsúztatta a növendékeket – Fotó: Lehotai Vivien/Boronkay

A kollégák véleményét – feltett szándékom – az egyéves megbízatásom lejárta előtt mindenképpen ki fogom kérni és csak akkor fogok újra pályázatot benyújtani, ha ezt ők is akarják.

Meggyőződésem, hogy a Boronkay igazgatói állása nem egy mozgássérült ember vigaszdíja. Ha akár én, akár a tantestület úgy látjuk, hogy a munka nem úgy megy, ahogy szeretnénk, akkor én egy év múlva nem fogok pályázni.

Ez a mostani állapotom azért egy új lélektani helyzetet is teremthet, lehet tantestületet összekovácsoló erő is, lehet egy érzelmi plusz, ami azért újabb energiákat szabadíthat fel.

Mindenképpen dolgozni szeretnék és ezúton is szeretném megköszönni a fenntartónak, hogy kínált más lehetőséget is, de most úgy érzem, hogy tudom az igazgatást folytatni. Ami nehézség adódni fog, azt közösen megpróbáljuk kiküszöbölni. Az iskola főépülete szerencsére akadálymentes, ott szinte mindenhova el tudok jutni, a tanműhelyben nincsen lift, csak a földszintre tudok bemenni. Ezen a héten is már több napon keresztül az iskolában dolgoztam, úgy látom, hogy működni fog. A nehézséget az fogja jelenteni, ha olyan helyre kapok meghívást, amely épület nem akadálymentesített, tehát minden általános iskolába nem fogok tudni elmenni pályaválasztási szülői értekezletre, de ezt eddig is felosztottuk az igazgatóság tagjai között, ezután is így lesz. Ha olyan helyen lesz igazgatósági értekezlet, ahova kerekesszékkel nem tudok elmenni, akkor oda az igazgatóságból fog elmenni valaki, ezt már el is vállalták. Sajnos ilyen a Centrum épülete is, mert az értekezletek az első emeleten vannak és ott sincs lift.

VO: Hogyan telik most a nyara?

– Folytatom a rehabilitációs munkát magamon, ez naponta 2–3 órát jelent. Aztán készítem elő a következő tanévet, tantárgyfelosztás, állásinterjúk stb.

Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt nagyon nehéz évemben gondolt rám, imádkozott értem, nagyon sok erőt adott, hozzájárult ahhoz, hogy újra visszatérhessek a munkába és köszönöm, hogy azt csinálhatom, amihez a legjobban értek és amit a legjobban szeretek.

Fábián Gábor hiányában a tavalyi pedagógusnap máshogy telt. A Váci Boronkay György középiskola igazgatójának a kollégák és pár tehetséges diák készített egy biztató videót, amiben megerősítették az igazgató úrnak, hogy visszavárják. A 100 tanár és iskolai dolgozó részvételével felvett kisfilmet Sinkó Viktor Péter, Baráth Benedek, Gyárfás Kornél, Nyikonyuk Gergő valamint Szilágyi Lajos készítették.