Helyzet van. Vácon úgy telik el a harmadik hét a választások óta, hogy az igen nagy pofontól még mindig szédelgő ellenzéki városvezetés azóta sem tért magához – írja a Váci Mérték publicisztikája. Ez pedig probléma. Több okból is. Részben azért, mert ha valamikor, hát most szükség volna egy erős, magabiztos irányra, amit a városnak követni kellene. Ez az irány pedig nagyon nem az, amerre eddig ment. És probléma azért is, mert a városvezetés még mindig nem érzi: több kell, más kell annál, hogy kitesszük a fészbúkra, hogy nő a fű, vágjuk, piszkosak az utak, mossuk.
Inotay Gergely eltűnt. Nem látni, nem hallani. Pedig a kampányban nagyon tudni látszott minden probléma orvosságát.
Hozzáteszem: a korábban magát civilnek aposztrofáló, botcsinálta politikussá váló alpolgármester számára most nyílna csak ki igazán a terep. Épp most, amikor a neve még Vácon kívül is ott motoszkál a választókerületben. Ha komolyan veszi magát, akkor dolgozni kezd. Az már más kérdés, hogy őt mennyire veszik komolyan. Pont ezért kellene dolgoznia.
De távol álljon tőlem, hogy tanácsokat osztogassak az ellenzéknek. Az egész csak azért lenne fontos, hogy Vác működőképes maradjon.
Ugyanez vonatkozik Matkovich Ilonára. Aki mindent egy lapra feltéve, szintén nem túlságosan professzionális módon, olyannyira beleállt a kampányba, hogy Vác érdekei ellen, merőben országos érdekek mentén politizált. Többször és végletesen fogalmazva kinyilvánította, hogy nem tud és nem akar együttműködni Rétvári Bencével. Közösségi oldalán feltűnő, majd eltűnő bejegyzései, hozzászólásai, amelyek amatőr módon még azt is felfedték, hogy ki kezeli az oldalt, nagyjából kimerültek abban, hogy szerinte miért vállalhatatlan Rétvári Bence.
És nem úgy tűnik, hogy tanult volna abból, hogy a választók szerint Rétvári Bence nagyon is vállalható. És Inotay Gergely az, aki nem.
Kár. Pedig nagyon nem mindegy, hogy Matkovich Ilona hajlandó-e jobbra is fordulni. Mert vele együtt a város sorsának is illene már jobbra fordulni.
MJP