„Közvagyonból magánvagyonba” – zokogja Vác vezetése, még sajtótájékoztatót is tartottak tíz fős tömeggel.
Elszánt arcát felhúzva Inotay Gergely üzen a gonosz kormánynak, nem enged a 48-ból, talán még toppantott is egyet, mint gyermekkorában, amikor nem kapott fagyit. Éltes polgiasszonyunk is vadul megmutatta a jónépnek, őket itten ne fosztogassa a piszok kormány, amelynek nagy többséggel demokratikusan megszavazták a működését. Még mit nem!
Pszichológusok, vagy csak szimpla szülők által ismert babaösztön, amely itt kiütközik: a játék csak akkor kell, amikor el akarod venni tőlem. Persze mindez jelenleg bonyolultabb létfenntartási motivációt takar. Nem mondom, hogy nincs benne a sértett mostoha dühe, aki az utált gyereket mégis visszapofozza saját karjaiba, de leginkább a sóvár kapzsiság csillan meg tetteikben.
Oly’ sok ingatlant adtak, herdáltak el, amely a kutyának nem fog hiányozni, de az állam által megóvásra ítélt, na, az pont nagyon kellett volna. Feltétlenül. Vitathatatlanul. Minden kétséget kizáróan. Az egyetlen olyan épület, amely álmatlan éjszakát okoz és váltja ki a dühödt ellenállást.
Belepirul az ember, amikor olvassa, milyen terveik voltak a Káptalan 16.-tal. Egy elpuskázott lehetőség. Mint a szerető, aki csak akkor vágyik elhagyott párjára, amikor már valaki más rástartolt.
„Olyan szépek voltunk együtt” – dúdolhatnák, miközben kibontakozó álomképeiket megosztják a várossal szolgasajtójuk interpretálásában… Éppen tegnap akartak háború elől üldözött baba-, kutyuska- és cicamenhelyet létesíteni. Vagy volt egy nagyon jó tervük, amellyel nemhogy osztrák kisvárossá emelkedhettünk volna, hanem Dubai-szintű mesevilággá. Kifogyhatatlan ábrándok sora kövezi ki a hirtelen megszeretett ingatlant.
Amely ugye a botcsinálta sajtósok gagyi játszmája, hogyan akarnak csorba pengét, ütközési pontot, mártíromságot varázsolni a váratlan imádattal övezett épületből. Újabb stratégiai játék, amellyel választásokon megfáradt és elszomorodott híveiknek gumicsontot vethetnek.
Mutogatják a diktatúrát azok, akik még egy nyamvadt önkormányzati hírt sem tudtak kirakni úgy, hogy ne töröljenek olvasókat, akik kérdezősködnek.
Az új pszeudo-érv azoknak van, akik töltény nélkül botorkálnak az ellenzéki árokban a választások óta. Akiknek kipukkant a véleménybuborék és most nem találják a helyüket, csalódva a felfestett világukban. Őket csatornázzák be romokból és hordalékfából összetákolt kanálissal, könnyeket és dühöt a nagy lefolyóba irányítva.
Igyekeznek gyűlöletet csiholni, hiszen létük eleme ez. Elég csak ránézni Ferjancsics oldalára, amely émelyítő fröcsögéssel van tele, szinte megfoghatóvá manifesztálódó elmebajjal, vagy Matkovich nyálas firkálmányaival.
A sztori amúgy nem komplikált, néhány mondatba is lerövidíthető: a vagyonnal felérő felújítást az önkori nem akarja bevállalni, van annak a pénznek jobb helye is, viszont a bolsevikokat minden zavarja, ami nem az ő művészetük. Minden tradicionális, minden egészséges, ami nem hülye húsvéti nyúl Nagyboldogasszony-napján, vagy körhinta Jézus kereszthalálának emlékére. Erre megérkezett a GONOSZ kormány, aki megvédelmezte a lelkes profit- és ingatlanéhes senkiházyk nyerészkedési vágyától az egyedülálló Művészeti Gyűjteményt, amely őrzi a bolsevikok előtti, polgárias és tiszta szépségéből emlékeit.
Akarnak tehát a múzeum helyére (amely amúgy nem a Zorbánról, hanem Vácról szól) egy múzeumot. Na itt akad le az ékszíj az elméről. És egy civil házat. Az meg, vajh, mit is jelent?
Tekintve, hogy a „civil” és a „demokratikus” szavakat kisajátították, semmi jóra nem számíthatnánk – már persze, ha valódi lenne ez az érv. Mi folyik egy civil házban? Összejönnek és…? Civilek? Hogy kell azt csinálni? Pénisz-tortát adunk Alföldi Robinak, Nagy Ervin előtt térdelünk, Hernádi Juditot hallgatjuk meg, miképpen képzeli el a privát univerzumát?
Ettől egy alapítvány mentette meg az ingatlant. Pont nem érdekel, hogy ki tette ezt, hogy ki húzta el a kanalat a falánk és büdös szájtól. Hogy Rétvári hogyan tette, az érdektelen. Ha kihúzom az antilopot a hiéna szájából, nem igazán érdekel a módszer. A „civil házas” csapat előéletét ismerve még örülhetünk, hogy nem dózerolták el az épületet a sajtótájékoztató keretében és nem kerestek meg itthon, hogy móresre tanítsanak.
Civil-módra.