Amikor már sokadik ismerősöm hívta fel a figyelmemet a dologra, már én is érdeklődni kezdtem. Mindaddig nem foglalkoztam vele különösebben, egyrészt, mivel nem dohányzom, a dolog nem érint, de (itt jön a súlyosabb…), nem hittem el, hogy ez valódi hír. A váci oldalakat/csoportokat futótűzként bejáró téma pedig a cigarettázás szabályozása, tiltása, leginkább a belvárosban.
Fontos döntés született a közösségi együttélés váci szabályozásának változásairól is.
„Eszerint a törvényi korlátozások mellett meghatározták azokat a helyi közterületeket (jellemzően a belváros utcáit, tereit), ahol tilos lesz a dohányzás.” – olvasható a vac.hu-n.
„A helyi önkormányzat rendeletben egyéb közterületet is nemdohányzó közterületnek nyilváníthat” – olvasható a törvényi szabályozásban, bár ott ezt nem kötelezően tették hozzá, mintegy megemlítették…
Bizonyára meg sem fordult a fejükben, hogy néhány ügybuzgó figura valamely városkában ilyen harciasan kezdi hirtelen képviselni a nemdohányzók érdekeit.
Én viszont látom ezáltal, hogy elértük a Kánaánt. A tejjel-mézzel-aranyporral folyót. A váci paradicsomi állapotok most már csak ennyin múltak, ez volt az utolsó fésülni való városunk kócos állapotán. Ez a hatalmas fontosságú ügy jól mutatja, hogy
- hátradőlhetünk és kedvtelve tekinthetünk szét virágzó köztereinken,
- simán suhanunk tükörsima útjainkon,
- a buszok menetrendje tökéletes,
- nincs már mindent elárasztó szemét,
- sőt, a kukáknál megszaporodott patkányok is fogkefével pucolják a járda réseit.
Kellett már egy ennyire égető kérdésben a cselekvés, a tetterős asztalra csapás. A szembántóan ragyogó városban nincs más probléma, mert mindenre megvan a balzsam:
nem cigarettázhatsz a belvárosban.
Vannak még ilyen fontos sarokkövei a dinamikus városvezetésnek, a lecsapó szigor a közteresek által az autósokra, az ingatlanbiznisz és a médiauralom korlátlan fenntartása.
Zárójel: Megfordult már a fejekben, hogy ha azt a pénzt nem médiacsicskákra szórnák, hanem a városra költenék, akkor nem is kellenének médiacsicskák? Persze tévesen látom, hiszen volna mit megmagyarázniuk akkor is, mondjuk az elherdált ingatlanokból befolyó összegek, a túlárazott építkezések és a kapott támogatások letagadása.
Persze értem én, a nemdohányzók most „fellélegezhetnek”. Bár érdekes módon nekem még sosem jutott eszembe militánsan mások életmódjába beletaposni. Örülök, hogy legalább az alkoholfogyasztás tovább pezseghet a Főtéren, a részeg hajléktalanok végre már nem bagós lehelettel zaklatnak apróért.
- Valós problémákkal való foglalkozás annyira megerőltető lenne,
- vagy a kényelmes terepjáróban suhanva nem látszik Vác lerongyolódott állapota,
- nem érzékelhető, hogy egyre többen vonják meg bizalmukat a semmittevő vezetőktől,
- valamiről el akarják terelni a figyelmet,
– teheti fel a gyanakvó polgár a kérdést…?
- Ilyen csip-csup ügyekkel érdemes-e felbolygatni a lakosságot?
- Jól járnak-e majd az említett területeken működő vendéglátóhelyek, vagy ez sem szempont, kellenek a helyiségek bizonyos családoknak?
- Mire jó ez az újabb pótcselekvés?
- Fenntartani a látszatot, mintha itt valami normális önkormányzat regnálna?
- Netán az egyik képviselő kipattanó botrányának bűzfelhőjét terelgetik szorgosan ezzel a csenevész próbálkozással?
Ismerős médiatechnika ezeknél: elhallgatás, majd minél nagyobb terelés, köpködés-kapkodás minden égtájba, bagatellizálva a konkrét problémát sok kis aprósággal…
Tegyük szívünkre a kezünket: bizonyos, hogy nincs ennél fontosabb teendő a széthulló városban?
Az egész olyan, mintha a süllyedő Titanicon megtiltanák a sirályok etetését.
Hurrá, meg vagyunk mentve!