Turai János, az őt és a közösségét ért támadás után egy nyílt levélben szeretett volna válaszolni az önkormányzat által közpénzből is támogatott, és a Vácon sokak által ismert Váci Naplóban. E lap egykor elvileg a város egyik független civil orgánuma volt, de Furucz Anita főszerkesztő idejére ez megszűnt, hiszen a Váci Hírnök vezetőjeként hónapok óta eddig még ismeretlen összegért már Vác hivatalos orgánumának főszerkesztői szerepét is betölti, elzárkózott a Váci Zsidó Hitközség nyílt levelének közlésétől. Valami olyanra hivatkozott, hogy nem akar beleavatkozni egy vitába. Lapunk mottójának szellemében: „mi arról is írunk, amiről a Váci Napló, a Váci Hírnök és az ESTV hallgat”, ezért az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Turai János elutasított levelét.
***
Tisztelt Polgármester Asszony!
Ön nyílt levélben szólított meg engem a város nyilvánossága előtt, engedje meg, hogy én is így tegyek, aztán döntsék el majd városunk polgárai, hogy kinek kellene közülünk megbocsájtania és miért?
Először is emlékeztetném Önt, hogy kezdetektől fogva nem én mérgeztem meg az önkormányzat és a hitközség kapcsolatát.
Amikor ön elfoglalta a polgármesteri széket, elsők között gratuláltam Önnek levélben és felajánlottam támogató együttműködésemet. Levelemben tolmácsoltam Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár úr üdvözletét is, aki Vácon járt és megtekintette a zsinagógát, valamin Önnel szeretett volna tárgyalni, de fogadási készség hiányában kellett távoznia.
Aztán megint jött egy félreérthetetlen szituáció, ahol hitközségünk az Önök politikai dühének vesztese lett. Ugyan is a leköszönő önkormányzat – a MAZSIHISZ és hitközségünk által indított projekthez 1.5 millió forintos három egyenlő részben forrást hoztunk volna létre a zsinagóga tetőzetének javítására. Elejében az Ön adminisztrációja a jogfolytonosság jegyében intézte a banki íratok elkészítését, azonban az átutalás soha nem történt meg. Hitközségünk bankszámláját az önkormányzat opció alatt tartotta 8 hónapig a fenti összeg erejéig, mire sikerült a pénzügyi ügyintézőt rávenni az opció feloldására. E közben az épület mennyezetében a beázás miatt súlyos károk keletkeztek.
Közben természetesen különböző sértő, pejoratív hangvételű kijelentések jöttek vissza két alpolgármester szájából a hivatalból, amik eljutottak hozzánk: ”Nem feladata az önkormányzatnak a zsidók támogatása.”
Hát ez a műemlék védelem önöknél!?
Mi ezeket a szituációkat tudomásul vettük és levélben is lereagáltuk, hogy a jövőben semmiféle támogatást nem fogadunk el az önkormányzattól.
Végezetül a kérdés a Magyar Turisztikai Zrt.-nél nyertes pályázatunkkal oldódott meg, a pályázat során elnyert forrásból az épület teljes tetőszerkezetét újjáépítettük. Továbbiakban Magyarország polgári kormánya „Egyházi Támogatások” címen nyert pályázatunkkal rendelkezésünkre bocsájtotta az épület külseje felújításának teljes forrását, a munkálatok tavasszal kezdődnek.
Visszatérve a HOLOKAUSZT NEMZETKÖZI EMLÉKNAPJA megemlékezésünkre, Ön következőkkel vádol meg engem: „Önök országos lejárató kampányt csináltak szeretett városunk ellen, és hogy ennek a valódi okát csak Ön ismerheti, az élére állt.”
Aztán jön a többi szemrehányó, parancsoló szöveg: „Tette ezt annak ellenére, hogy a MAZSIHISZ elnöke külön levélben szólította fel hitközségük vezetőit: semmilyen formában ne vegyenek részt a választási kampányban. Tette ezt annak ellenére, hogy az izraeli nagykövet a Magyar Nemzetnek január 20-án adott interjújában kifejezetten kérte, hogy a zsidóságot hagyják ki a kampányból.”
Majd tovább így folytatta számon kérő gondolatait: „Majd ezt követően a MAZSIHISZ vezetősége külön felszólításában kérte az egyház vezetőit: vigyázzanak, semmiféle módon ne váljanak senki eszközévé a kampányban.”
Majd jön a vélemény: „Azt a reményemet nem adom fel, hogy a Vácon élő zsidók, komolyan veszik az egyház országos vezetőinek, illetve Izrael nagykövetének kérését.”
Kedves Polgármester Asszony! Nagyon is komolyan vesszük ezeket az ajánlásokat anélkül is, hogy Ön erre felhívná a figyelmünket.
Nagyon kérem Önt, ne fenyegessen egyházi méltóságokkal és nagykövettel, nálunk nincs parancsuralmi rendszer, ajánlások hangzottak el. Ezek az intések nem arról szólnak, hogy ha leköpnek, akkor töröljem le és köszönjem meg, ha le büdös zsidóznak és a temető meg a zsinagóga szétverésével riogatnak, akkor bújjak el? Én nem állítom célpontnak az Ön munkatársait, csak ha leköpik a számítógépük klaviatúráját, mert az a Rabbiképző Zsidó Egyetemnél nyitotta ki a képernyőt és a többi hasonló szöveget már nem írom le, akkor én ez ellen tiltakozom! Ezután újra jött a kioktató szöveg, a bocsánatkérésre való felhívás „ Ez történt a Nemzetközi Holokauszt Világnap váci rendezvényén is. Bízom benne, hogy az ott elhangzottakért is bocsánatot kérnek bizonyos szónokok”.
Tisztelt Polgármester Asszony! Először is Vácon nem a „Nemzetközi Holokauszt Világnap” volt, még ha ezt egyesek szeretnék is, hanem a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja, nem mindegy!
Ezt is elértük az Ön által vezetett városban, hogy bocsánatkérésre szólítja fel mindazon szónokokat, akik elítélték a fasizmus rémtetteit és figyelmeztettek annak jelenlegi megnyilvánulásaira. A megemlékezők nem kamasz csínytevésekről beszéltek, hanem azon nagykorú személyről, akiről Ön hallgat a levelében.
Ön bízik abban, hogy a váci polgárok engem elítélnek, mert országosan lejáratom „szeretett városunkat.” Ezt ítéljék meg a város polgárai, akik közül több mint százan eljöttek a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára és közel száz részvéti telefonhívást kaptam az ország több pontjáról, de a legtöbbet Vácról.
Még Izraelből is több telefon érkezett, többségében Givatayimból, Vác testvérvárosából, amelynek tiszteletbeli polgára vagyok. Városunk eddigi polgármestereivel hitközségünknek kiváló kapcsolatai voltak kivétel nélkül, pedig különböző pártokat képviseltek.
Mindannyian érzékenyek voltak arra, hogy a holokausztban a város több mint ezerhatszáz polgárát vitték el és ölték meg. Mindannyian együtt működtek velünk, közös rendezvények szervezésének segítésében. Együtt értünk el eredményeket, pl. testvérvárosi egyezség, Raoul Wallenberg-díj az önkormányzatnak, amivel az országban egyetlen más város sem büszkélkedhet.
Vannak elévülhetetlen haladó hagyományaink, a fasizmus legnagyobb dühöngése idején a katolikus egyház és a zsidó közösség közösen mentette meg közel száz menekült, árva lengyel zsidó gyerek életét.
Végezetül kijelentem, hogy a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja nem pártrendezvény volt, hanem a fasizmus és a kommunizmus áldozatairól való megemlékezés.
Szomorú, hogy a fasisztoid jelenségek gyermekcsínyként való mentegetése a város első embere tollából íródik, a jelenleg is nagykorú Ön mögé elbújik.
Turai János