Két jövőkép, két, egymástól jól elkülöníthető üzenet. Ezt jelenti most Vác és környéke számára, de országosan is az április 3-i választás. A következő hetek történései jó időre, talán több mint egy évtizedre is kihatóan alakítják a magyar sorsot. Tétmeccs a javából, és ezt minden szereplő érzi is. Más kérdés, hogy ki, milyen szándékkal és teljesítménnyel próbálja meggyőzni a választókat saját igazáról.
Vácon különösen érdekes a helyzet. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy Rétvári Bence, aki négy év munkáját befektetve jelentős eredményeket tudhat maga mögött (és e kijelentés még akkor is igaz, ha majd gúnyos emojikkal árasztják el), mit kínál:
további gyarapodást, építkezést, innovációt és közös sikereket.
De mit kínál Inotay Gergely? Egyáltalán, mit tudhat kínálni egy önmagát immár konzekvensen civilnek aposztrofáló, valójában fizetésért dolgozó, tehát hivatásszerűen (szándékosan nem használva a professzionálisan kifejezést) a politikával foglalkozó alpolgármester? Mert az eddigi munkájából nyilvánvaló, hogy az önálló kezdeményezések, az erős érdekérvényesítő képesség, az átgondolt tervezés és kivitelezés az bizony nem az ő asztala.
A háttérben ugyanis feltűnik valaki. Valaki, aki korántsem civil. Valaki, aki csendben, de nagyon kitartóan figyel, szervez, ködösít. Valaki, akire már bízvást alkalmazható a professzionális jelző. Egy másik alpolgármester, akinek keze nyoma ott van most is minden önkormányzati döntésen.
A helyzet az, hogy a Pest megyei 4-es körzetben a szavazólapon szereplő nevek egyike tiszta és világos. Rétvári Bence az Rétvári Bence.
De Inotay Gergely az ki?