Schnábel János újságíró Sepsiszentgyörgyön részt vett egy baráti találkozón, ahol felfigyelt egy idős izraeli aktivistára, aki román nyelven Vácról mondott pár fontos információt. E beszélgetésből kiderült, hogy az idős ember az izraeli Givatayim-ban lakik. (Sepsiszentgyörgynek és Vácnak is Givatayim a testvérvárosa.) Jákob elmondta Schnábel Jánosnak, hogy Vácon a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján volt egy nagy tüntetés a zsinagóga előtt, mert a hitközség vezetőjét megfenyegették a zsidó temető és a zsinagóga szétverésével. Jákobtól megtudta, hogy már többször járt Vácon, többek között ott volt az izraeli nagykövet asszonnyal a zsinagóga avatásának ünnepségén, valamint tárgyalt Turai Jánossal a hitközség elnökével, aki a romos zsinagógát felújíttatta és dr. Bóth János polgármesterrel is, akik őt nagy szívélyességgel fogadták. Nem tudja elképzelni, hogy most kik juthattak hatalomra ebben a városban, akik így eltűrik, hogy nyíltan megfenyegessék a zsidókat. Givatayim-ban sok váci leszármazott él, akikben riadalmat keltett ez a hír, és így nem kívánkoznak Vácra utazni.
Schnábel János ezért most Sepsiszentgyörgyről Nagyváradra majd Debrecenbe utazott, és azt tapasztalta, hogy minden hitközségben megdöbbentek a történtek miatt és szolidaritásukról biztosították a váci hittestvéreket. Debrecenből pedig egyenesen Vácra vezetett az útja, ahol Turai János a hitközség elnöke fogadta. Lapunk most közli Turai János otthonában készített rövid interjúját.
– Elnök úr, mi történt itt, hogy ilyen sok kiégett színes mécses van a zsinagóga falánál?
– A mécsesek a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja alkalmából tartott megemlékezésünk maradványai, ahol több mint száz ember megjelent. Azért, hogy emlékezzen és emlékeztessen a fasizmus rémtetteire, a Vácról elhurcolt 1600, a Dunakanyar településeiről több mint kétezer mártírról.
Ezek előtt egy pár nappal a postaládámba bedobtak egy papírlapot, amin ilyen felirat volt. „Te büdös zsidó szétverjük a zsinagógádat meg a temetődet.” Ezeket megelőzően a napvilágra került két önkormányzati képviselő zsidó gyalázó megjegyzései miatt tiltakoztam és a rendőrségen feljelentést is tettem, ahol nyomozást rendeltek el ismeretlen tettes, vagy tettesek ellen. Az egyik képviselő nyilvánosan kijelentette, hogy leköpte a laptopjának klaviatúráját, mert az a Rabbiképző Zsidó Egyetem honlapjánál nyitotta ki a számítógép képernyőjét.
A polgármester asszony anélkül, hogy elhatárolódott volna az ilyen és hasonló kijelentésektől, inkább védelmébe vette elvbarátait és engem meg a rendezvény esti szónokait szólította fel a bocsánatkérésre, akik a fasizmus cselekményeit és azok önkormányzat tagjai közötti újraéledését elítéltük.
– Mindig ilyen problémák voltak a mindenkori önkormányzatokkal, polgármesterekkel?
– A rendszerváltozás óta mindegyik polgármesterrel a legjobb kapcsolatban voltunk bármelyik párthoz is tartoztak, látogattuk egymás rendezvényeit. Sokat dolgoztam a város jó hírnevéért, a Wallenberg középiskolás vetélkedőket együtt rendeztük, javaslatomra megkapta az önkormányzat a Raoul Wallenberg-díjat, Givatayim és Vác testvérvárosi kapcsolatot kötöttek a javaslatomra, nagyon sok szinten több rendezvényt szerveztem civil szervezetekkel, amit a város mindig támogatott, munkámat Pro Urbe-díjjal ismerték el.
– Hogyan romolhatott így a kapcsolat?
– Rajtam nem múlott semmi, a polgármester asszonyt az elsők között üdvözöltem, amikor megválasztották, azonnal együttműködésemet ajánlottam fel neki. Azonban ő a leköszönő önkormányzat által megszavazott, jóváhagyott együttműködésünket látványosan felrúgta.
Védelmébe vette a Hitler képet küldözgetőket, gyerekes csínynek tudta be a Rabbiképző Zsidó Egyetem bemocskolását, bocsánatkérésre szólított fel, amiért a fasiszta eszmék új térnyeréséről beszéltem, a MAZSIHISZ és az izraeli nagykövet nemtetszésével riogatott.
Ezek után úgy gondolom, hogy mind Givatayim testvérvárosi kapcsolatára, mind a Raoul Wallenberg-díj viselésére méltatlanná vált a jelenlegi összetételű önkormányzat.
Schnábel János