Nagyon jön egy nyaklevesért, vágyik rá, szinte könyörög érte. – Hát hiába hergellek, sértegetlek, alázlak titeket? – búslakodhat Márki-Zay Péter. Nincs közöttetek egyetlen tökös (esetleg fekete, de feltétlenül transznemű) gyerek sem, aki elém állna, és úgy dühből elhelyezne az arcomon egy full-kontaktos jobbegyenes-balhorog kombinációt? Annyira megérdemelném. Megsértettem már szinte minden szavazóképes embert, a kormánypárt szavazóit, a saját szavazóimat, a tudatlan, még egy nyomorult keresztrejtvény megfejtésére is képtelen vidékieket, a reggel tízkor már részeg falusiakat, a mozgásukban korlátozottakat, a bélyeggyűjtőket, a numizmatikusokat (pardon, őket nem, azt sem tudom, mi fán terem, de talán Simon András majd kisegít…), a nyuggereket, a boomereket, mindenkit, aki csak él és mozog. És mégsem jön a pofon.
Ne szúrjatok már ki velem, a jövőm múlik ezen. A megbízóim napi parancsba adták, olyan helyzetet kell teremtenem, hogy valaki nyílt színen tettlegesen is inzultáljon. A verbális nem elég, azért nem fizetnek. Kell a felvétel, kellenek a fotók, bizonyítékok híján hiába mantrázza Brüsszelben Donáth Anna meg Cseh Katalin, hogy Magyarországon diktatúra van és jogállamisági deficit. Javítom magam: utóbbi most nem ér rá (helyette Újhelyi István a beugró), Katkánál éppen házkutatást tart a nyomozóhatóság, valami nagy értékre, bűnszervezetben elkövetett EU-s gazdasági csalás gyanúja miatt, amelyben váci és több Vác környéki székhellyel rendelkező cég is érintett. Én ebből egy szót sem hiszek el, hamarosan ő is csatlakozik a támogatóim közé, hacsak nem zárják addig dutyiba… Felvettem már a megbízásért járó mesés honoráriumot is, nem csaphatom be ezeket a drága embereket.
Barátaim, ápolóim, az óvónéni, Péterfi Judit és az óvóbácsi Simon András segítettek a technikai feltételek megteremtésében. Csőre töltve több kamera, mobiltelefon, a The New York Times-ban és a The Washington Post-ban, ja, majdnem megfeledkeztem róla, és a Süddeutsche Zeitung-ban már lefoglalva a felület, a cím is elkészült: Az Orbán diktatúrában verik az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet. Veretes cím, mi? Ha ez így megjelenne, biztos a botrány, a kék sisakosok magyarországi bevonulása és az Orbán-kormány bukása, másképp hogyan győzhetnénk le őket?! Már csak a felvételekre vár a fél világ, Berlintől, Brüsszelen át egészen a főszponzor, Soros Gyuri bácsiig.
Mit kell még tennem, mondjátok, aztán ütlegeljetek agyba-főbe, forogjanak azok a kamerák. Egy megélhetési (látszat)politikus utolsó kívánsága ez, olyan nagy kérés?
Kedves MZP! Rossz hírünk van, hiába megy a pofonért, még ezt sem fogja megkapni, ahogyan a vizionált képviselőket, a parlamenti frakciót, de még a saját mandátumában sem lehet biztos. Mit gondol, egy jóérzésű magyar ember bepiszkítja a kezét magával…?!