Fehér Zsolt – a legutóbbi feszültségekkel teli hetei után, amelyet a vállalhatatlan közösségi posztjai okozhattak, melyek a helyi és országos sajtóban is megjelentek – most e hétvégén végre egy kicsit lazíthatott… Egyrészt a Jóról és a Rosszról merenghetett messze távolba révedő tekintettel anélkül, hogy bármilyen számvetést is tett volna a saját politikai-etikai normáival kapcsolatban –, másrészt bejelentette a követőinek, hogy már erősen készül kiengedni a gőzt, szeretne a „nem olcsó mulatságú” luxushobbijának, a szuperférfias fegyvermániájának élni. Mint írta, már alig várja, hogy a „jobb idő beköszöntével” megszoríthassa az abszolút kedvenc fegyvereinek valamelyikét „a shotgunt, vagy a jó öreg AK-t”.
Bravó, Zsolt! Látjuk immár, hogy a 17-20 ezer forintos párpercnyi élménylövészet valószínű csak az egymilliós keresetűeknek jelenthet igazi kikapcsolódást, mert az alapjövedelműek ezt nem engedhetik meg maguknak, bár bizonyára ők is szeretnék kiengedni a heti felgyülemlett gőzt egy borzasztó hét után!
Mivel a szélsőbal és a szélsőjobb „világnézetileg” mindig összeért, sőt a fegyverekhez fűződő már-már erotikus viszony mindkét politikai csoportosulásnak egyformán fontos volt, így hadd idézzük fel a mai luxusbaloldal himnuszként is felhasználható egykori munkásőr dalocskát:
„Munkásőrnek egy baja, így van-e,
Mért nincs három élete, élete:
Egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja,
Harmadikkal egy a fegyvere, Hej!”