Mindenki számára nyilvánvaló, hogy Vác ilyen elhanyagolt soha nem volt, mint most. Vannak olyan körzetek, ahol az őszi gallyak, levelek toronymagas kupacba rakva várják az elszállítást. Olyan terület is van, ahol semmiféle takarítás nem volt, így a rothadásnak indult falevelek borítják a járdát.
A hulladékgyűjtő szigetek olyan benyomást keltenek, mintha egy szellemváros részei lennének. Csordultig pakolt konténereknek döntött szemeteszsákok borzalmas látványa.
A belváros sem volt még ennyire elhanyagolt állapotban. Elég ha a Széchenyi utcán végigsétál az ember, láthatóvá válik, hogy a liberális városvezetés nem törekszik a köztisztaságra.
A közelmúltban azt ígérték, hogy rendbe szedik a Szent István teret, ismertebb nevén a Márvány teret. Természetesen ez sem sikerült az illetékeseknek és ha vesszük a fáradtságot, elsétálunk arra, láthatjuk azt a minősíthetetlen munkát, amit hirtelen össze tudtak hozni.
Néhány vödörnyi beton szétkenve a kőlapokon, olyan undorító módon, hogy azt egy 4 éves gyerek is különbül csinálta volna. A mocsok pedig éppen olyan a téren, mint ezelőtt volt…
A vasútállomás környéke valóságos rémálom, megnőtt a hajléktalanok és bódult állapotban,
droghatás alatt állók száma. A földön fetrengők a hideg elől behúzódnak a váróterembe. Olyan orrfacsaró bűz éktelenkedik, hogy az már abszurd. Mi lesz a véleménye Vácról, aki vonattal erre téved?
A liberális városvezetést – úgy tűnik – nem nagyon mozgatja, hogy megvalósítsa az osztrák kisvárost, amit ígérgetett.
Történetesen mi nem is osztrák kisvárosban szeretnénk élni, hanem egy tiszta, gondozott,
ápolt, magyar kisvárosban, mely az adottságainál fogva többet érdemel, mint ez a kontár,
haszontalan városvezetés. Persze, mit várunk olyanoktól, akik a liberális gondolkodásmódot
tartják progresszív értékrendnek?
Olvasónk: T.A.
