Nem is olyan régen a legnépszerűbb videómegosztón találtam egy érdekes interjút George Spöttle úrral, melyben a radikális szélsőbaloldali mozgalmakról számol be a Nézőpont Intézet elemzője. Annak ellenére, hogy a felvétel egy éve készült, érdemes Vácon is elgondolkodni Spöttle úr beszámolóján, hiszen már számos „névjegyével” találkozhatunk e mozgalmaknak a városunk falain.
George Spöttle átfogó képet nyújt a szélsőséges militáns hálózatokról, gyűjtőnevén az antifa mozgalmakról, melyeknek tevékenysége rendkívül szerteágazó.
Célként határozzák meg a konzervatív társadalmak tekintélyének aláásását és bedöntését.
Az antifa mozgalom rendkívül erőszakos az egész világon, ennek kicsúcsosodását a legutóbbi, amerikai elnökválasztást megelőző hetekben érzékelhette a hírolvasó közönség. Az amerikai zavargások központi figurái szinte kivétel nélkül köthetőek valamelyik antifa csoporthoz.
Érdemes lenne megnézni azokat a statisztikákat, melyek arról számolnak be, hány halottja és sérültje volt az amerikai nagyvárosok utcáin őrjöngő, fékevesztett antifa jelenlétnek.
A BLM-mozgalom megmozdulásait menetrendszerűen végigkísérte az önkívületben tomboló radikális baloldali, láthatóan megszervezett és masszív tömeg, amelynek harcias aktivistái a német kommunista párttól átvett zászló alatt támadják meg a rendőröket.
Nem csak az Egyesült Államokban léteznek a szélsőséges, baloldali aktivisták, Németországban is komoly gondokat okoznak a paramilitáris anarchista csoportok. A német fősodratú médiumokba persze ritkán kerülnek be azok a hírek, amelyek erőszakos baloldali támadásokról számolnak be. Annak ellenére, hogy az antiszemita támadások nagy részét a radikális baloldal követi el, melyek palesztin-barát retorikát használnak és agresszorként jelölik meg Izraelt. Itt hozzá kell tenni, hogy a zsidó közösséget ért támadások végrehajtói között főként migrációs háttérrel rendelkezőket találunk.
Persze a polkorrekt média alapos és minden részletre kiterjedő cenzúrát alkalmazva igyekszik elvonni az állampolgárok figyelmét a létező szélsőséges baloldali hálózatokról, melyek olykor még állami támogatásban is részesülnek Németországban!
Ezek azok egyébként, akik felelősek a 2017-es, hamburgi G20-találkozón elkövetett bestialitásokért. Aki nem emlékszik, keresse meg a tragikus események képsorait a világhálón.
Lángoló épületek, autók, sérült állampolgárok és egyenruhások. Ez volt az egyik legerőszakosabb és legösszehangoltabb antifa akció Európában.
Egyfajta konklúzióként megjegyezhetjük, hogy ez a szélsőséges mozgalom
- az adott társadalom legalapvetőbb normáit támadja,
- nevetségessé teszik az Isten-képet,
- az ép családokra szerintük nincs szükség,
- a haza fogalmát – mint megtartó erőt – szívből gyűlölik,
- helyette egy nemzeteken átívelő anarchia megvalósításán fáradoznak.
Az alapvető emberi értékek elleni agitáció mindennapos soraikban, ott találjuk őket
- az LMBT megmozdulásokon és az agitációs irodáikban,
- a feminista mozgalmakban,
- és mindenhol, ahol a rend elleni küzdelmüket fel tudják erősíteni,
- szerintük az Isten-Haza-Család fogalma avítt és anakronisztikus,
- vehemensen támadják a társadalmi rend minden megtartó pillérét.
Működésük hálózatszerű, de ugyanakkor autonóm is. Sejtszerűen épülnek fel, Nyugat-Európában pedig a legmagasabb szférában is vannak mecénásaik. Nem véletlen, hogy Georg Spöttle megemlíti, hogy az amerikai antifát Soros hadseregének nevezik.
Hazánkban is létező jelenség az antifa. 2018-ban láthattuk azt az önmagából teljesen kivetkőzött embertípust, aki a Parlament előtti, rászoruló embereknek szánt szánkókat gyújtogatta és vandalizmust éltető rigmusokat skandált, akár az 1919-es Lenin-fiúk.
Valószínűsíthető, hogy a Színház-és Filmművészeti Egyetemen történt atrocitásokat is felkészített agitátoraik vezényelték le. Mindenesetre ez a forgatókönyv ismerős volt egyéb feltüzelt diák-forrongások időszakából.
Az O1G feliratok és matricák megjelenése, rendőr-ellenes falfirkák (A.C.A.B.), anarchia-jelzések (az A betű egy körbe helyezve) és hasonló utcai propaganda mind azt mutatja, hogy a szélsőbaloldali hálózatok jelen vannak, még akkor is, ha létszámuk jelenleg nem meghatározó. Mindenesetre véleményformáló erejük lehet, akár egy zenei szubkultúrát felhasználva, mint amilyen a punknak nevezett stílusirányzat.
Láthatjuk tehát, hogy az antifának nevezett mozgalom aktív jelenléttel bír szerte a világon, egyik fő propaganda eszköze a szociális média, ahol agitációikat a legextrémebb formában is kifejthetik.
Nem véletlen az, hogy Donald Trump terrorszervezetté akarta nyilvánítani az antifát, hiszen az Egyesült Államok korábbi elnöke világosan látta, hogy különféle fedőszervezeteken keresztül folyó anyagi támogatásokkal hogyan erősödik és militarizálódik egy
felforgató tevékenységet folytató, a szó legszorosabb értelmében vett radikális szervezet.
Magyarországon is figyelni kell azokra az intő jelekre, melyek Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon már komoly aggodalomra adnak okot!
N.Z.
