Szemérmesség miatt a lapszerkesztő most úgy meséli el ezt a kis esetet, mintha nem vele történt volna meg ez a korabeli körhinta-sztori. Ehhez hasonló napjainkban egész biztosan nem eshetne meg. A ringlispíl-ipar is emelkedettebbé vált és a szülők, ha nyugtát, ne adj isten áfás-számlát kérnének, akkor azonnal készséggel állnak rendelkezésre, a köpködést, mint átokaktust sem gyakorló, s a nyelvükben is közben sokkal pallérozottabb vállalkozók. Sándorral valljuk: „Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek.”
Körülbelül 2002-ben esett meg, amikor egy apa a Duna-partra vitte el a gyermekeit kis körhintázásra. Az akkoriban is már – egy menet, egy gyermeknek – az irreálisan magas, 600 Ft-os árú volt. Ezt az ő esetükben kettővel kellett megszorozni, majd néggyel, mivel nagyon tetszett a kicsiknek a játékszer, ezért pár percnyi jókedvért azonnal ott hagytak közel 5000 Ft-ot, az apa akkori fizetésének 5%-át.
Azonban a menetenként kiírt 5 perces időtartam minden esetben csak másfél-két percnyi volt csupán. A szülő megkérdezte a „hintásfiútól”, hogy miért gondolja helyesnek a gyerekeken ilyetén mód való méltánytalan spórolást, amikor történetesen csak ők voltak a körhintánál? Az ifjú vállalkozó egy vállrándítással válaszolt, ezért azt követelte meg az apa igazságérzete, hogy jobb ötlet híján e pofátlanságon úgy vegyen elégtételt, hogy áfás számlát kérjen. (Azóta sem járt senki utána, így felette nagy titok maradt az, hogy ez mennyire volt jogszerű kérés!)
A srác bement ezután egy hölgyhöz, aki kilépve a lakókocsiból a férfiú édesanyját helyezte meglehetősen pejoratív szövegkörnyezetbe, erős akcentussal, viszonylag szűk szókészlettel érvelve kimondta a tutit: neki nincs számlatömbje, nem is volt és nem is lesz – itt megint aztán egy édesanya került szóba – és az apa lába elé dobott egy nyugtát egy menetről.
Ezek után nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekei nyelvi megrontása, valamint a saját anyját ért sérelem miánt kérni fogja még a további hét menetről szóló nyugtát is a lába elé helyezni. A hölgy által aztán végül is kiállított, majdan általa jól megköpdösött nyugtákat aztán az apa még helyben összetépte, majd a körhinta egyik ülésére tette más szülők okulásául. Hogy ezért-e vagy más okból, de körhinta délutánra felszedte a sátorfáját.
E kis emlék is csak azért merülhetett fel, mert mennyire város- és gyermekbarátabb egy – ha kell akkor nyugtát is adó – adventi ringlispíl, mint a hátborzongatóan átkos, régi idők, ingyenes korcsolyapályája! Baloldaltól, jobboldaltól függetlenül így felhőtlen lehet ma a városi gyermekek és az ő szüleiknek az öröme, a városháza adventi fénye ragyogja be a térre érkezők arcocskáit. Igen, ezek a nagyvonalú szeretet fényei!