… avagy egy hazug szlogenhörgés kurtítása és igazabbra fordítása. Lassan két két éve már, hogy berobbant a koronavírus járvány, a gazdasági következményeinek elhárításához, enyhítéséhez pedig minden önkormányzatnak (hangsúlyozzuk: kicsiknek, közepeseknek, nagyoknak egyaránt) is hozzá kell(ett) járulnia, ami a nadrágszíj valamelyes szorosabbra húzásával jár(t) természetesen.
Erre a kormányzattal szemben ellenzéki helyhatóságok kitalálták, elkezdték harsogni, s valamelyest még harsogják ma is azt az álszent, gyomorforgató, nettó hazug szlogent, miszerint
„Városaink kifosztása nem kormányzás!”
Természetesen szó sincs itt kifosztásról, hiszen maradt pénz a kasszákban a kötelező feladatok finanszírozására, kisebb-nagyobb fejlesztésekre, ennek letagadása csúsztatás a javából, nagyjából a hiszti kedvéért, azért, hogy a szócsövet tartó politikusok legalább ezzel a kiabálással, sirámkórusozással mutassák, hogy ők ezerrel dolgoznak, mindent megtesznek (mit is?), szakad róluk a veríték a közteherviseléstől.
Mi sem természetesebb, hogy a legalább fele részben kóristák alkotta váci városvezetés is beleállt a panaszkórusozásba, no meg a testület szivárványos többsége szinte maradéktalanul.
Többük fészes profil oldalának élén ott virít ez az egyre inkább lejáratódó szlogenhörgés, de olyan is van köztük, aki – ki tudja miért – alaposan csorbította a mondatot, profilkép keretbe szorítva, emígyen: …saink kifosz em kormányz…
Ugyanakkor – mint több tippadó olvasónk megjegyezte – a hazug alapmondattal még lehet mit kezdeni, helyi fordításban például erre a megjegyzésre igazítva: ác erab, iárus, üllesz em zás, vagyis:
Vác lerablása, kiárusítása, lezüllesztése nem önkormányzás!