„Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából megtartott október 23-i váci eseménysorozat ezúttal is békében, méltóságteljes megemlékezéssel zajlott” – írta Matkovich Ilona újra nem spórolva megint a túlzó, hazug kifejezésekkel, hiszen a városháza részéről a szabadság legutóbbi 31 esztendejének legbotrányosabban elsumákolt ünnepségét sikerült „megrendezniük”. Ugyanaz történt, mint a város legrangosabb idegenforgalmi rendezvénye kapcsán, amit idén Vigalom Light-nak neveztek el, a hétvégén a baloldali Összefogás bemutatta a „Forradalom Light” váci megemlékezését is.
A rendszerváltás óta nem volt még olyan ’56-os városi ünnep,
amikor nem gyűlhetett volna össze a város lakossága – általában a Zeneiskolában – egy közös megemlékezésen, illetve amikor városháza részéről senkinek nem volt egy szava sem erről a csodálatos történelmi napról.
Az általuk képviselt ünnep legszánalmasabb szimbóluma a fatörzsekre kötözőzsinórral felerősített magyar zászlók voltak.
Szinte minden benne van e képben, amit a váci baloldali vezetésünk gondol-érez-tud a magyar forradalomról és szabadságharcról.
Vác, a tiltások városa abból a szempontból is Forradalom Light-ot alakított – mert az Érdet vezető szivárványkoalíció sokkal sokkal HALADÓBB volt –, ugyanis Csőzik, aki korábban Matkovich-hoz hasonlóan előszeretettel használta fel a nemzeti ünnepet arra, hogy kifejezze politikai véleményét, most polgármesterként BETILTOTTA a beszédeket az október 23-i megemlékezéseken. (Magyar Nemzet)
Igen, jól értik:
Érd polgármestere úgy döntött, hogy mostantól nem lesznek beszédek az 1956-os forradalom emlékünnepén, mert szerinte nem méltó politikai beszédeket mondani egy politikai jellegű eseményen. (Érdi Hírek)
A váci baloldal vezetői ugyan konkrét tiltás nélkül, de gyakorlatilag egy méltató szó nélkül, némi koszorúzásnak tűnő, párpercnyi gunnyasztással tudták le a modern kori magyarság legfelemelőbb nemzeti ünnepét. Komáromi Kornélia emléktáblájára 5 percet szánt Iványi Károlyné kabinetfőnök, úgy tudjuk, nem is volt más ott a város részéről. Kovács Ottó emléktáblája előtt is csupán pár percet töltött Inotay és Fehér. Itt sem szólt egyetlen egy szót se egyik baloldali politikus sem, csak Kovács Ottó rokona tartott visszaemlékezést.
A Zeneiskolában példa nélküli, hogy eddig ne lett volna városi megemlékezés, bármelyik oldal vezette is a várost!
Szíves invitálásra, valamint hivatalból is mindig ott volt a város apraja-nagyja, ahol mindig volt megfelelő program, műsor és az ünnepnap jelentőségét méltató, nívós előadó. Idén ezt senki nem gondolta fontosnak és érdemesnek. A Városháza Light így volt képes megfelelni megint az elvárásoknak, a hagyományoknak.
Amíg az országban a Békemenettel a jobboldal újra megmutatta az egységet és az összefogás erejét, a tömeges jelenléttel jelezte, hogy nem kér többet a baloldalból, nem kér a folyton terrorba, kiszipolyozásba torkolló hatalomgyakorlásból, addig a forradalom hőseiről hallgató Inotayék az öntetszelgő, a magyarokra lövető Gyurcsánynak behódoló baloldala Budapesten arról hadovált, hogy 1956-ban baloldali munkások küzdöttek a kapitalizmus ellen…
Matkovich Ilona – bár egyelőre nem volt olyan bátor, hogy betiltsa az ünneplést és beszédek elhangzását –, de ha megélik még a város élén a jövő évi nemzeti ünnepet, ki tudja, mire számíthatnak még a váciak!
Tény, hogy nemzeti ünnepünkön a városháza részéről ennél méltatlanabb, szégyenteljesebb magatartást Vác még nem élt meg a rendszerváltás óta, mint idén!