A karikatúra jelenéről és jövőjéről rendeztek kerekasztal beszélgetést Vácott, a Pannónia Házban. A vendégek közt ott volt a műfaj két felkent prófétája, a váci Marabu, Szabó László Róbert, aki alól saját elmondása szerint már „sok lovat kilőttek”, valamint a botrányos, dr. Müller Cecíliát és Krisztust ábrázoló, MÚOSZ-által még ki is tüntetett, népszavás karikatúra rajzolója, a jelenleg Nagymaroson élő Pápai Gábor.
Nagy felhajtás, színpad, két kamera, rengeteg vendégszék, túl sok vendégszék, túl sok üres vendégszék. Még az elején Pápai meg is jegyezte: „Többen vagyunk a színpadon – öten voltak a jeles emberek –, mint a nézőtéren…!” Elsőként a reggel óta tartó karikatúra-nap fő védnöke, Matkovich Ilona váci polgármester ragadta magához a mikrofont és ha már nála volt, köszöntötte az őszi napfényben sütkérező hallgatóságot. Aztán következtek a színpadon helyet foglalók.
A karikatúra műfaj jelenlegi helyzetével kezdték és abban rögtön egyet is értettek: siralmas.
Kilőtték alóluk az újságokat, jóformán nincs is hol publikálniuk, ahová feltehetik a rajzaikat az az internet, a Facebook, de ott meg a kutya sem fizet érte egy árva vasat sem. Akkor meg minek koptassák a ceruzát.
Bezzeg a régi szép időkben, amikor még megjelenhetett a Lúdas Matyi, az volt csak a vidámság. Mennyibe is került az a lap, talán 1,80 volt? Manapság egy hasonló kiadvány több száz forintba kerülne, ki adna érte annyit?! Meg aztán ott vannak az elektronikus mémek, mert bizony a technika segítségével, egy kis ügyességgel szinte bárki képes mosolyt fakasztó vizuálokat előállítani, így aztán rájuk egyre kevesebb szükség van.
A megjelentek között azért egy kivétel akadt, Pápai Gábor, aki rendszeresen publikál a Népszavában. De ő legalább dolgozhat. Karikatúra blogjában hirdeti is: „Rajzolni még szabad!” Hogy milyen színvonalon és milyen aljas indíttatásból, arra még visszatérünk.
Közben tovább keseregtek, milyen kegyetlen a világ, mennyire átpolitizált minden, nincs is már szükség olyan témák megrajzolására, amihez valamilyen szinten nem kötődik a politika. Ha már így van, valamivel fel kell hívniuk magukra a figyelmet, ennek egyik legjobb módszere a botránykeltés. Pápainak ez már sikerült, méghozzá nem is akárhogyan. Ráadásul még azzal is büszkélkedhet, jelenleg ő az egyetlen karikaturista, aki ellen még lezáratlan bírósági eljárás folyik. Ez aztán a dicsőség! Ennek tárgya a bevezetőben már említett botránykeltő népszavás alkotása, amiért a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) még ki is tüntette – a Kúria meg nem kizárt, jól megbünteti, mert egy nyertes és vesztes pert követően hamarosan ők mondják ki a döntő szót.
A dilemma az, meddig feszegetheti egy „művész” a húrokat, mi előbbre való, a művészi véleménynyilvánítás szabadsága vagy a kifigurázottak, a megbántott százezrek erkölcsi és vallási jogainak a védelme.
Szép lassan véget is ért volna a program, mígnem a moderátor hölgy fel nem tette a kérdést: „Lenne valakinek hozzászólása a témához?” Már azt hitték, megússzák, ám ekkor a hallgatóság egyre kihaltabb soraiból fel nem állt egy vendég. Nem lacafacázott, nyílegyenesen nekiment Pápai Gábornak: „Ön tehetséges rajzoló, a technikai tudása elismerésre méltó, én egy római katolikus ember vagyok – kezdte.
Árulja el, miért érez késztetést arra, hogy rajzaival rendszeresen pocskondiázza, megbántsa a keresztény embereket?
Előszeretettel teszi ezt, már Ferenc pápa személyét is felhasználta karikatúráihoz. Engem igenis sért, bánt és kikérem magamnak, hogy rendszeresen a kereszténységet ócsárolja. Vajon meg merné tenni ezt Krisztus helyett Mohamed prófétával, merne-e feszület helyett Dávod-csillagot ábrázolni? Mit gondol, abból milyen felháborodás lenne?”
Ez a felvetés felrázta a még kitartókat, következett Pápai, aki hangsúlyozta: Ilyen műfaj a karikatúra, ő ezekkel a rajzaival nem akar megbántani senkit,
véleménye szerint nem gázol bele mások lelki világába, ebből az is következik, hogy nem kér bocsánatot senkitől, „még öntől sem kérek – mondta, mert nincs miért…! Legfeljebb sajnálom, ha megbántottam.”
Nem csak feszületet rajzol, hanem arra is volt példa, hogy Dávid-csillagot állított egy grafikája középpontjába. Amúgy meg beszélt egyházi vezetőkkel, akik az ő álláspontját fogadták el, nem érezték sértve magukat. Ő maga zsidó édesanya és keresztény édesapa gyermeke, miért is gyűlölné a katolikus embereket. Ráadásul apai ágon rokona Pápai Lajos atya. Amúgy meg a karikatúra mindig is ellenzéki műfaj volt – halkan megkérdezzük, emlékszik valaki a megboldogult Lúdas Matyiból Kádár-karikatúrára…? –, hasonlatos a bezárt Sas-kabaréhoz – ha kormányon volt, ha nem, akkor is Orbán Viktort ekézte…
Aztán a moderátor hölgy megköszönte a közreműködést, mindenki elindult haza vagy egy kellemes sétára a váci Duna-parton. A megbántott keresztények csak remélhetik: a Kúria tudni fogja a dolgát.
Zsafi