A Himnusz közös eléneklésével kezdődött 2011. augusztus 31-én a váci zsinagógában az a megemlékezés, melyen a Vác és környékének zsidó lakosságának 77 évvel ezelőtti tragédiájára emlékeztek a nagyszámú jelenlévők egy gyászszertartás keretében. Vergilius IX. eclogáját Smál-Szilaj Gábor színművész olvasta fel, ezután Turai János, a váci Zsidó Hitközség elnöke, a közösség lelke, vezetője köszöntötte a megjelenteket, Rétvári Bencét, a térség országgyűlési képviselőjét, dr. Kunos Pétert, a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatóját, Surjányi Csabát, a váci Hitgyülekezet vezető lelkészét, dr. Verő Tamás főrabbit, dr. Nógrádi Gergely főkántort, Ligeti Lászlót, a mosonmagyaróvári Zsidó Hitközség elnökét.
Rétvári Bence emlékezőjében felidézte a 77 évvel ezelőtt történteket. Fájó veszteségről beszélt, hiszen az iparosodó Vác anyagi és szellemi kultúrájához, gyarapodásához az itt élő, magyar zsidóság óriási mértékben hozzájárult, Vác fejlődése megtorpant. Amikor Auschwitzban járt, szembesült azzal a tragédiával, ami az európai zsidóságot érte, hatmillió, ártatlan embernek a megsemmisítése egy gyilkos ideológia miatt. És ebben a borzasztó nagy számban 600.000 magyar honfitársunk is benne van, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy zsidók voltak a felmenőik, vagy a zsidó vallás követői voltak.
A jelenlegi magyar kormány minden segítséget meg kíván adni, hogy az életben maradottak és leszármazottaik megújult zsinagógákban tarthassák megemlékezéseiket, hitközségi összejöveteleiket, szertartásaikat. Közös történelmünk ismerete nélkül nincs sem megbocsátás, sem feldolgozása a tragédiáknak. Közép-Európának közös értéke, hogy mindannyian elutasítsuk az antiszemitizmust, ragaszkodjunk a közös zsidó-keresztény kultúránkhoz és az ebben rejlő értékeinkhez. Nyugat-Európában egy újfajta antiszemitizmus van sajnos kibontakozóban, hiszen az iszlám térhódításával a francia, holland, német zsidó közösségeket komoly veszély fenyegeti, melyet korábban nem ismertünk.
Sokan vagyunk most itt, akik rendszeresen fejet hajtunk zsidó honfitársaink áldozata előtt, és szembesülünk a borzasztó számokkal, hogy egy ilyen kisvárost, mint Vácot milyen veszteség ért a vészkorszakban. Minden ma élőnek szembe kell nézni azzal, hogy egy ordas eszme milyen, korábban elképzelhetetlen pusztítást tud véghezvinni akár pár hónap alatt is, családok halnak ki, szakadnak szét, generációk szellemi és anyagi javai válnak semmivé. Az élet a legfőbb érték, nekünk ma az a feladatunk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy ezt az értéket mentsük, és soha többé ne ismétlődhessen meg, ami 77 évvel ezelőtt bekövetkezett – zárta gondolatait az országgyűlési képviselő.
Dr. Kunos Péter, a Magyarországi ZSidó Hitközség SZövetsége és a Budapesti ZSidó Hitközség ügyvezető igazgatója beszédét azzal kezdte, hogy 1841-ben, 180 évvel ezelőtt alakult a váci zsidó hitközség. Minden év májusában emlékezünk a holocaust áldozataira, a zsidóság történetének legnagyobb tragédiájára, de a járvány miatt csak most kerülhetett erre sor. Tán még élnek, de egyre kevesebben, akik még emlékezhetnek a zsidó szomszédjukra, a szatócsboltra, az orvosra, akik köztiszteletnek örvendtek a városban. Vácon mindösszesen kilenc család élte túl a 77 évvel ezelőtti borzalmakat.
Turai János úrnak külön köszönettel tartozunk, aki fáradhatatlan a holocausttal kapcsolatos kutatásokban, tanulmányok megjelentetésében, kiállítások szervezésében, és abban, hogy a fiatalok minél hitelesebb tájékoztatást kapjanak erről a történelmi korszakról. Neki köszönhető az is, hogy az itt élő hittestvérek méltó körülmények között imádkozhatnak, külön köszönet a kormányzati támogatásért, hogy folyamatosan újul meg ez a gyönyörű zsinagóga. Isten áldását kérte áldozatos munkájára dr. Kunos Péter.
A váci hitgyülekezet vezető lelkésze, Surjányi Csaba az emlékezésen arról beszélt, hogy vigasztaló gondolatokkal készült, reményre és támaszra van szükség még akkor is, ha az áldozatokat 77 évvel ezelőtt gyilkolták meg. Ezek az erőszakkal megszakított életsorsok is próféciát rejtenek, mert a próféta arról beszél, hogy a csontok föléledhetnek, szellem költözhet beléjük. Egy egész nép újjászületéséről, a zsidóság újjászületéséről beszél a próféta.
Európában nincs egy négyzetcentiméter, amihez ne tapadna vér az elmúlt évszázadokban. A mai békés időszak arra való, hogy szembenézzünk azzal a szörnyeteggel, ami bennünk, európaiakban lakik, mert sajnos ezek a mi nagyapáink és apáink voltak. Nekünk ebből tanulnunk kell, a próféták üzenetét meg kell hallanunk. A szétdarabolt zsidóság 1948-tól újra egy államban élhet, nemcsak diaszpórában, Izrael a prófécia szerint az Örökkévaló népe lesz. Ez a reménység feledtetni tudja a fájdalmakat, az Úr valódi vigaszt nyújt. Halljátok az Örökkévaló ígéretét, ti nemzetek, és hirdessétek messzire és mondjátok, Izraelnek szétszórója összegyűjti őt és megőrzi, mint pásztor a nyáját.
A mostani erőfeszítéseink abba az irányba mutatnak, hogy a diaszpóra lét könnyebbé váljon, a magyar kormány kiáll a diaszpóra zsidóság mellett és Izrael állam mellett is.
Kriksz István, a KDNP váci elnöke fejet hajtott mind a váci, mind a magyar, mind az európai áldozatok előtt. Emlékezni és emlékeztetni kell mindenkit a 77 évvel ezelőtt történt tragédiára – kezdte beszédét Kriksz István. Az az ordas eszme, melynek nevében ezt a borzalmat elkövették, távol áll a kereszténységtől, semmi köze nincs hozzá.
Ma sajnos szomorú párhuzamot tudunk felfedezni Európa számos országában a vészkorszak kezdetével. Zsinagógákat, keresztény templomokat, emlékhelyeket rongálnak meg, gyújtanak fel, embereket támadnak meg. A mai megemlékezés figyelmeztetés a mi generációnk és a fiatalabbak számára, hogy soha többé ne következhessen be ártatlan emberek elpusztítása. Emlékezzünk azokra is a mai napon, akik sokat tettek annak érdekében, hogy az ártatlanokat mentsék, rejtegessék. Emlékezzünk többek között idősebb Antall Józsefre, de rajta kívül számosan voltak, akik akkor az életüket tették kockára, de tették, amit a lelkiismeretük diktált. Azt kérem mindenkitől, hogy vallási hovatartozástól függetlenül vigyázzon mindenki a maga módján a törékeny békére, és a gyűlöletkeltést mindenki ítélje el!
A gyászszertartáson Európa egyik leghíresebb, díjnyertes főkántora énekelt egy imát a halottakért, az elhurcoltakért.
A dr. Verő Tamás főrabbi közös imára szólította a jelenlévőket: Halld, Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy.
Zsinagógákban kötelezőek ezek a szavak. A Remény kapuját Silberstein Dávid, egykori váci rabbinak tulajdonították, a rabbi fia is nevezetes Vácon. Ő nem volt hajlandó felvarrni a sárga csillagot, ő reménykedett, de letartóztatták, azonnal internálták. Híveivel együtt deportálták Auschwitzba, nem tértek vissza. Én magam hálás vagyok azért, hogy az Auschwitz-ot megjárt nagymamám hazatérhetett, ezért lehetek ma én is itt. A kérdés azért felmerül az emberben: megtörténhet-e újra a 77 év ezelőtti borzalom?
1841 óta élnek Vácon zsidó közösségek békében, nyugalomban. Gyarapodtak, hasznos polgárai voltak a hazának. Aztán jöttek a szörnyű negyvenes évek a múlt században. Szűkítették életkörülményeiket, elbocsátották állami állásaikból őket, munkaszolgálatra, frontra küldték őket. Gettósították a váci és a környék: Acsa, Dunakeszi, Felsőgöd, Fót, Kisnémedi, Püspökhatvan, Püspökszilágy, Sződ, Vácbottyán, Vácegres, Váchartyán, Vácrátót, Veresegyház zsidó lakóit. Őket 72 házban helyezték el, közel 2000 személyt, akiket júliusban aztán bevagoníroztak. Egyéni visszaemlékezés alapján elevenítette fel az átélt borzalmakat. Kismarosi parasztember történetét is felelevenítette, aki a szekerén három zsidó fiúgyermeket bújtatott, őt magát azonnal kivégezték, a három gyermeket úgy megverték, hogy kettő belehalt, egy túlélte, őt csak Tominak emlegették Kismaroson, ő volt Tom Lantos.
Tanultunk ebből? Megtörténhet ma ehhez hasonló? A Remény kapujában állunk, csak reménykedni tudunk, hogy az nem történhet meg még egyszer, ami a váci és a környékbeli zsidósággal, az európai zsidósággal megtörténhetett. Az emlékezés pillanatában rájuk gondoljunk, kötelességünk emlékezni és emlékeztetni 2.000, 600.000, 6.000.000 ember nevében.
Záró imádság, a Kadis zárta a közös emlékezést, melyet szintén Nógrádi Gergely főkántor énekelt megrázó erővel. Ezután Turai János megköszönte a kormányzatnak a zsinagóga felújítására adott támogatást, személy szerint dr. Rétvári Bencének és dr. Guller Zoltánnak, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatójának dr. Kunos Péternek, a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatójának és Heisler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének.
***
ZSIDÓZARÁNDOK TURISZTIKAI KÖZPONT JÖHET LÉTRE A VÁCI ZSINAGÓGÁBAN