A Vácnak juttatott négy milliárd forintos idegenforgalmi célú kormányzati támogatás jóvoltából javában tart a székesegyház korszerűsítő-szépítő belső felújítása, aminek egyik legfontosabb feladata az eredeti, antikizáló architektúra festések feltárása, restaurálása és konzerválása.
– Nagyon szép, háború előtti archív fotókon jól látszik a díszítő festés a főoltár fölött és az egész belső térben – mondta a napokban tartott bejáráson Velledits Lajos főrestaurátor. Ha tekintetünkkel végignézzük a templom tengelyét a felvételek alapján, akkor ugye mindkét oldalt perspektivikus rövidülésben látjuk és egy teljes illúziót kapunk.
Mintha itt egymásra rétegzett stukkók fordultak volna elő. Mindez a festészet eszközeivel. Jól látszik a képeken, ami külön érdekes, hogy azokat az elválasztó szalagokat, amiken a babérlevelek ülnek, úgy tudták végigvezetni a mesterek a legkülönbözőbb építészeti formákon, hogy mindig egy vonalban futnak végig. Ez egy mestermunka, amit mi úgy igyekszünk elkészíteni, hogy zsinórmérceként lézersugarakat vetítünk föl a mennyezetre, vagy valahova, ahol boltozatra egyenes vonalat akarunk húzni, de annak idején konkrétan zsinórokat feszítettek ki és ezeket gyertyával világították meg alulról, és ahova a huzalok árnyékot vetettek, azokat a vonalakat követték, az volt a mérvadó a festést segítő hálóhoz.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az architektúra festészet az igazi barokk, a 18. század második felében uralkodó belső templomdíszítés – hangsúlyozta a főrestaurátor.
Emlékeztetett: sajnos 1944-ben, pontosabban 1942-től 1944-ig átfestették, eltüntették ezt a díszítő festést.
– Később Péteri József püspök megbízást adott helyi szobafestő mestereknek, hogy próbálják rendbehozni a díszítést, ugyanakkor építészek bevonásával terveket készítettek új dekorációra, illetve a képzőművészeti egyetemről egy díszítő festő próbálta azt a fajta ornamentikát megcsinálni, amit most itt a templom hajójában látunk.
Mi itt kezdtük a feltárást és most ott tartunk, hogy sikerült előhalászni az eredetihez nagyon hasonlót, illetve annak szinte teljesen hű mását, de sokkal rosszabb állapotban. Ugyanis mivel 1772-ben festették ezeket a gyönyörű kazettákat, időközben bizony rengeteg kosz rakódott le a felületre, és az újkori helyreállítók azzal kezdtek anno, hogy alapmeszelést végeztek, de ezzel a koszt is odakötötték, és egy jó erős mészpáncéllal elfedték az egészet. Majd a körbe-körbe festett oldalsó díszítéseket sajnos nem passzolóan vitték fel, mert nem illeszkednek a székesegyháznak az architektonikus részéhez, nem támaszkodnak rá ezek a motívumok a párkányokra, ahonnan nekik eredetileg ki kellene indulniuk.
Az lenne az igazi, hogy együtt éljen az épített tagozat és a látszatarchitektúra. Ez a barokknak az illúziókeltésben a legfontosabb feladata. Úgyhogy mi értelemszerűen ebből indulunk ki, és eddig sikerült már részben föltárni ezeket a részeket, aztán amikor ez a feltárás beteljesedik, következik a kiegészítés.
A történelmi múltidézéshez hozzátartozik, hogy sajnos volt egy földrengés, aminek még látszanak a repedésnyomai, ezt ki kell javítani, majd igyekszünk fölfrissíteni az egész díszítő festést, ha a Jóisten is segít bennünket, akkor az eredetivel egyenértékű szintre. Ez eltart majd egy jó ideig – részletezte egyik legfontosabb feladatukat a főrestaurátor.
A folytatásról szólva elmondta: már az északi oldalon is folytatják a dongaboltozatnak a feltárását, ami meglehetősen jól halad, de szavai szerint ahhoz valóban az kell majd, hogy a tető rendben legyen, mert itt azért sajnos vannak beázások, amik csúnya vízfoltokban jelentkeznek.
– Ugyanakkor az állványzattal elértük a kupolának a harminckét méteres magasságát, tehát ott már el tudjuk kezdeni a Maulbertschtől való freskónak a konzerválását is. Meg kell jegyeznem, hogy a művész a lehető legfestőibben hajtotta végre a teljes kupolának a kifestését, ahol a Mindenszentek csoportjai jelennek meg, a Szentháromság társaságában és egy nagyon szép barokk spirál vezeti fel a figurákat egészen a Szentlélek galambig, amelyik a lanternában* foglal helyet – emelte még ki Velledits Lajos.
Jelenleg ingadozó, nyolc-tizenkét fős létszámmal munkálkodnak a mesterek a felújításon, de új munkatársakat is keresnek, így a még ezután következő csúcsidőben, amikor már mindent elérnek majd az állványzatról, reményeik szerint akár húszan is dolgozhatnak majd egyszerre a maguk részfeladatán.
– Meglehetősen nehéz feladat ez, nagy kihívás mindannyiunknak, csak példaként említem, hogy egy-egy kazettának a letisztítása, helyreállítása és konzerválása két restaurátornak is nagyon-nagyon hosszadalmas munka – mondta zárszóként a főrestaurátor.
Marton Zsolt megyéspüspök a bejárás zárásaként így fogalmazott: „Nagyon reményteli ezt az állványdzsungelt látni, mert ez azt jelenti, hogy jó ütemben halad ez a hihetetlenül nagy munka.”
Ribáry Zoltán
* A laterna vagy régiesebben lanterna (a latin lámpás szóból) sokszög vagy kör alaprajzú, ablakokkal megnyitott tornyocska, amelyet a kupola záradékán emelnek, hogy a kupola belseje természetes megvilágítást kaphasson. Első ízben Filippo Brunelleschi alkalmazta a firenzei dóm kupoláján, ettől kezdve a kupolák hagyományos eleme lett a templomépítészetben (Szent Péter-székesegyház, Róma; Frauenkirche, Drezda; Szent Pál-székesegyház, London). A világi építészet is átvette (Capitolium, Washington).
