Kezdjük azzal, hogy ezúttal is nyitott szívvel köszöntjük városunkban az itt néhány évvel ezelőtt új otthont találó Kolodko Mihály ukrajnai (kárpátaljai) származású, mára nemzetközi hírű szobrászművészt, tényleg jó, hogy már nálunk is vannak köztéri miniatűr szobrai.
A városházi sajtóbagázs (élükön a sajtókagyenc főcenzorral-főmoderátorral, no meg a gyurcsányi DK központból beejtőernyőzött volt átévéssel, és a Jobbikból nálunk landolttal), és maguk a városvezetők, a csatolt lakájmédia ezerrel azon vannak, hogy az utóbbi évek, évtizedek, sőt – Mária Teréziáig visszakacsintva – évszázadok egyik legnagyobb jelentőségű önkormányzati kultúra támogató, és egyben idegenforgalmi célú eredményének állítsák be az amúgy tényleg kvalitásos miniatűr szobrok kihelyezését.
Rögtön tegyük hozzá: erről a szánalmas agyonhájpolásról maga a művész úr mit sem tehet.
Az viszont szembetűnő, hogy a jó hír (nyilván irányított) kommentjeiben egyesek ellenben arra vetemednek, hogy a miniatűrökkel szemben a főtérre visszaállított monumentális világháborús szoborcsoportot, a Duna-parton elhelyezett Attila-szobrot inkább ledöntetnék, bezúzatnák.
Pedig az az emlékmű a főtéren több száz, több ezer váci családnak nagyon fontos mementó, emlékeztetve mindenkit a múlt századi világháború(k)ban harcoló és eleső helyi hősökre, áldozatokra, míg Attila lovas szobra a magyar nemzet őseredetének jobb megismerésére indíthat bárkit – lett légyen az bármilyen kérdőjeles.
Tehát összegezve: legyenek itt nálunk monumentális és miniatűr szobor alkotások is, hiszen elférnek, és – „ők” legalább – nem veszekednek egymással!
Ellenben az tény, hogy a városvezetés nem tud elbújni az új miniatűr szobrok mögött, nem hűsölhetnek azok árnyékában. Hiszen a sokkal fontosabb feladatukban, a városüzemeltetés-városfejlesztés hathatós irányításában, menedzselésében egyre inkább felsülnek.
Tehetségtelenek, sőt kártékonyak úgy, ahogy vannak, amiként azt az egész várost beborító „száradó méhlegelő”, a minden mértéket meghaladó szemetesség, a zutak korábbinál is siralmasabb állapota is bizonyítja.
Jaj, hol lehet most a magát többnyire emelőkosaras haszongépjárjárműnek álcázó autobot szuperhős?
Hajós A. Zalán
***
Mihail Kolodko Ungváron született, anyai ágon magyar származású. Művészi irányú érdeklődése a középiskola elvégzése után, 1996-ban az Ungvári Erdélyi Béla Művészeti Szakközépiskolába vezette, majd 2002-ben diplomát szerzett a Lembergi Művészeti Akadémia szobrász szakán. Alapvetően a monumentális szobrászat érdekelte, de később a miniszobrok felé terelődött az érdeklődése.