HELYREIGAZÍTÁS Ferjancsics Lászlóval kapcsolatos valótlan tényállítás és híresztelés miatt
A vaconline.hu oldalon »Gyurcsány váci embere: Ferjancsics Lászó portré – a szivárványember szivárványkarrierje« című, 2021. július 5-én megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy Ferjancsics László önkormányzati képviselőként egy önkormányzati tulajdonú cégnél végzett PR munkát.
Valótlanul állítottuk ezen felül, hogy Ferjancsics László már előre tudta, ki nyer meg egy meghívásos pályázatot.
Valótlanul híreszteltük továbbá Lukács Ilonára hivatkozva, hogy Ferjancsics László a Váci Önkormányzat közbeszerzési bizottságban »Ez a bt. lesz, aki megnyerte« szavakkal előre megmondta, hogy melyik cég lesz egy meghívásos pályázat nyertese.
A valóság ezzel szemben az, hogy Ferjancsics László a közbeszerzési bizottság ülésén részt sem vett, Lukács Ilona állításainak valótlanságát pedig jogerősen megállapította a Fővárosi Ítélőtábla 2010. június 3-án kelt2.Pf.20.259/2010/4. számú ítélete.”
***
Olvassa el, hogy Ferjancsics László mennyi sötét ügyében nem kért helyreigazítást!
***
Ferjancsics Lászlót úgy ismerik a váciak, mint aki már minden oldalt és minden politikai áramlatot meglovagolt, majd hátba is támadott, hogy a váci hatalom közelében maradhasson. Aki egyszer a szövetségese volt, az előbb-utóbb eddig mindig az áldozata is lett. Eszköztára igen széles, jót róla ritkán hallani a váci utcákon.
Az ifjú politikuspalánta Ferjancsics 1990-ben lépett a politikai tettek mezejére, amikor a Fidesz városi szervezetének tagjaként társával leszerelték a vörös csillagot az MSZP pártházának a tetejéről. Érdekes azonban az eseményt követően a sajtónak adott nyilatkozata, melyben az önkényuralmi jelkép védelmére kelve, így nyilatkozott: „mi nem akartuk meggyalázni vagy tönkretenni a vörös csillagot, mint ahogy azt nem is tettük”. Hogy miért tett gesztust a vörös csillagnak, arról majd később.
Az „egy lépést előre, egyet hátra” hintapolitika mágusa a több mint 30 éve tekergő politikai pályafutása alatt arra mindig kényesen ügyel, hogy nagy ügyekben nehogy egyértelmű álláspontot kelljen képviselnie.
Rajong a kiskapukért, és azért is, ha megfúrhatja más társadalmi kezdeményezéseit.
A gépész-technikus Ferjancsicsot 303 szavazattal 1990 őszén váci önkormányzati képviselővé választották, s ezzel megkezdődött a gáncsoskodó politikai életút.
Semmibe veszi az egyházakat
Első jelentősebb képviselői alakításával 1991 októberében Bóth Jánossal együtt kivonult a váci egyházi ingatlanok visszaadásáról döntő képviselő-testületi szavazásról.
A Ferjancsics védjegyévé váló különutas, egyházellenes politika
ekkor találkozott először látványosan az egykori MSZMP-s tanácselnök politikájával. Ne feledjük, hogy alig egy évvel korábban Ferjancsics még az MSZP-s pártház tetején feszegette a vöröscsillagot, de 1991-ben már ugyanúgy nem szavazta meg az egyházi ingatlanok visszaadását, mint az MSZP képviselője és az akkoriban épp függetlenesdit játszó egykori tanácselnök.
Hátat fordít a határon túli magyaroknak
Az egyházak mellé nem állt oda, de cserébe
a határon túli magyaroknak is hátat fordított. 1991 decemberében úgy érvelt a határon túli magyarok lakta testvérvárosi kapcsolatok kialakítása ellen,
hogy „Csehszlovákiából és Romániából is szerencsés lenne testvérvárosi kapcsolat, de hogy ne szítsuk a határainkon túl élő magyarok és az anyaország közti feszültséget, legyenek ezek szlovák, illetve román lakta városok”.
A szégyenteljes javaslat úgy válik igazán érthetővé, ha hozzátesszük, hogy 2004. december 5-én, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson a Gyurcsány vezette MSZP a határon túli magyarok ellen fordult, Ferjancsics már az MSZP színeiben ücsörgött a váci önkormányzat alpolgármesteri székében Bóth János helyetteseként.
A baloldali média eltartottja és kiszolgálója
Az első ciklusban tehát már megkezdődött a közeledése a baloldal felé, ami nem csak kardinális ügyekben, de a képviselői tevékenységen kívül is megjelent, ugyanis Ferjancsics ebben az időben a 168 óra c. hetilap fotósaként is feltűnt. A baloldali lapok iránti kötődése később erősödött, így vált a Népszabadság fotóriporterévé is hosszú évekre.
Később a váci futball sikerein felbuzdulva a labdarúgás környékén is felbukkant, 1999-es szerepéről a Magyar Hírlap így tudósított: „Pénteken szurkolói gyűlést tartottak Vácott. Ferjancsics László a Zollner cég képviselője 1999-re 80 millió forintos támogatást ígért az egyesületnek, s ezt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az eddigi elnök, Kozma György, valamint Hovanecz János nem lehet jelen a kft-ben.”
Persze Ferjancsics megjelenése és ultimátuma a váci labdarúgásnak sem hozott szerencsét, hiszen a ’94-ben még bajnok váci labdarúgócsapatnak az 1999-2000-s év volt az utolsó a magyar NB1-ben.
1998-ban egy másik cég nevében is felbukkant Ferjancsics, a részben önkormányzati tulajdonú OTTO Vác Kft. sajtófőnökeként hirdetett PR pályázatot szerkesztőségek részére, hogy bemutassák az OTTO Vác tevékenységét és törekvéseit a kommunális ellátás területén.
Önkormányzati képviselőként minden bizonnyal teljesen természetes volt számára, hogy egy önkormányzati tulajdonú cégnél végezzen PR munkát.
Már előre tudja, ki nyeri a meghívásos pályázatot
2002-ben aztán Ferjancsics maga mögött hagyva a jobboldali köntösben lehúzott éveket, már nyíltan magára öltötte a vörös kaftánt, hogy Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc pártjának képviselőjeként végre még közelebb kerülhessen a váci városvezetéshez.
A szocialisták mindezt busásan, alpolgármesteri címmel jutalmazták, de hogy ebben a tisztségében valójában mivel is foglalkozott Ferjancsics, az csak évekkel később – majdhogynem véletlenül – derült ki. Lukács Ilona váci MSZP-s képviselő ugyanis, aki akkor a helyi Tourinform Irodát vezette, elszólta magát, hogy a közbeszerzési bizottságban hogy intézte Ferjancsics az ügyeket. A szocialista képviselő jegyzőkönyvezett vallomása szerint
Ferjancsics „Ez a bt. lesz, aki megnyerte” szavakkal előre megmondta, hogy melyik cég lesz egy meghívásos pályázat nyertese.
A képviselő ismerősei így hiába próbálkoztak volna a jó üzlet érdekében, Ferjancsics ellenében nem volt esélyük.
Az egészségügyből húz hasznot, míg orvosok és ápolók az állásukat vesztik
2006-ban aztán Ferjancsics bár szocialista színekben ismét bejutott a testületbe, de nem maradhatott alpolgármester, ezért részben új útra lépett. A szocialista-liberális kormány segítségével ebben az időben kezdett mind szélesebb körben terjedni a kórházprivatizáció, melynek során a kórházakat magáncégek vették át, persze a finanaszírozásukat továbbra is az államnak kellett állnia.
A szocialisták és az akkori Momentum, vagyis az SZDSZ által támogatott folyamatban a Hospinvest nevű cég járt az élen. Ferjancsics hamar meglátta az anyagi és munkalehetőséget az egészségügyben is, így a cég kommunikációs igazgatója lett.
A Hospinvest cégcsoport eredetileg labordiagnosztikai eszközöket gyártott, majd a Horn-kormány idején a laboratóriumok privatizálásával jutott be egészségügyi intézményekbe.
Végül a cégcsoport már teljes kórházakat privazitált, s az átvett kórházakban a működést általában azzal kezdte, hogy orvosokat és szakápolókat bocsátottak el.
Ferjancsicsnak azonban volt helye, és jövedelme is származott a Hospinvesttől, annak ellenére, hogy száz és száz egészségügyi dolgozót küldött el a cég. Ferjancsicsnak biztos van erre is magyarázata.
Külön érdekesség, hogy a váci kórház később elítélt gazdasági igazgatója ugyanebben az időben szintén a Hospinvesthez igazolt, úgy tűnik, vonzotta a váciakat a privatizált egészségügy.
A dicstelen történet a Hospinvest csődjével ért véget, Ferjancsics is az utolsók között hagyta el a süllyedő hajót.
Gyors politikai álarccsere
Ferjancsics a Hospinvestes kudarca után a politikai meggyőződését is felforgatta. Gyurcsány Ferenc lemondása után pár hónappal Ferjancsics is elővette az 1990-ben Bóth tanácselnöktől látott trükköt. Fiatalabb olvasóink kedvéért elevenítsük fel Bóth János, az MSZMP utolsó váci tanácselnökének lépését a rendszerváltozás közeledtére. 1990-ben Bóth független képviselőként került be az önkormányzatba. Arra az újságírói alákérdezére, hogy miben áll a függetlensége, akkoriban fásultan annyit válaszolt, hogy pártérdekektől mentesen kívánja képviselni a választók érdekeit. „Az MSZP tagság pedig?… Nem törődik vele!” – hangzott a pofonegyszerű megoldás.
Ferjancsics tán megérezhette, hogy gazdájának lemondása után szocialista képviselőként nehéz idők jöhetnek, ráadásul megérzése bekövetkezett, hiszen 2009 májusában, hű politikus- és üzlettársával, Makrai Zsolttal hirtelen kirakták az MSZP-ből. Meg nem erősített hírek szerint erre nem azért került sor, mert vállalhatatlannak gondolták az egészségügyi dolgozóktól, szociális dolgozóktól, pedagógusoktól egyhavi bért, a nyugdíjasoktól egyhavi nyugdíjat elvevő szocialista kormány politikáját, hanem a szocialista frakciónak szóló levelükben az jelezték, hogy „a belső demokrácia helyreállításáig” nem kívánnak a frakciónak a tagjai lenni. (Nem is lett addigra módjuk rá, hiszen Bóth János és Ferjancsics között ekkorra már végleg megromlott a kapcsolat annyira, hogy Bóth 2010-ben egy népszavás interjúban Ferjancsicsot és Makrait haszonlesőknek nevezte.
Különös egybeesés, hogy Lelkes István Alföldi Róbert beszélgetős könyvében az akkor nehéz helyzetbe került belvárosi építkezése kapcsán azt mondta, hogy abban az időben meg nem nevezettek meg akarták buktatni a szocialista polgármestert, és ez sikerült is nekik, s aztán
Lelkes szerint meg is vettek két szoci képviselőt. Hogy vajon véletlen egybeesés-e, hogy ekkortájt tűnt el a helyi MSZP frakcióból Ferjancsics László és Makrai Zsolt, annak megítélését olvasóinkra bízzuk.
Befogadta a szivárványpárt
2010-re aztán már egy általa gründolt civil szervezet színeiben igyekezett bevenni a várost, de nem került a testületbe, hogy aztán 2014-ben már ismét baloldali párttámogatással, a Bajnai-féle Együtt színeiben jusson be ismét a testületbe.
Végül aztán a teljes baloldali szivárványcsoport jelöltjeként 2019-ben újra alpolgármester lehetett, s folytathatta ott, ahol 2006-ban abba kellett hagynia.
Helyzetét könnyíti, hogy most már nem egy kemény pártpolitikában edzett főnök a polgármester, hanem a városházán előkelő idegenként mozgó, zavaros gazdasági előélettel bíró Matkovich Ilona.
