Minden jel arra mutat, hogy a város vezetője mind gyakrabban kerül önnön maga hatása alá. „Én nagyon tudtam, mit akarok, honnan hová szeretném eljuttatni a várost (…) A fő cél azonban teljesen egyértelmű: építeni kell a várost közösen” – olvashattuk nemrégiben Matkovich Ilonától ezeket a kétely nélküli sorokat. Ugyanitt a gaztengerrel elárasztott városról csak ennyit tudott mondani: „A felázott földre nem mindenhol tudott még rámenni a fűnyíró, de hamarosan utolérjük magunkat a fűnyírással.”
E képek láttán valami tényleg nagyon hiperpasszív: vagy a valóságon alapuló önismeret, vagy a városvezetői erény…
A képek a Váci Élet közösségi oldalról és olvasóinktól származnak, nyitóképünket egy posztapokaliptikus sci-fiből idézzük ide, talán nem is szándéktalanul.
***