Szemere István, a sződligeti Korsók Házában kalauzolja végig szerkesztőségünket a gyűjteményen, amely igazi Hungarikum, mert Európában is csak nagyon kevés ehhez hasonlót lehet találni. A nemzetközi szakirodalom is számon tartja Amerikától Németországig. A gyűjtő ebben a beszélgetésben szenvedélyesen beszél minden egyes darabról, hiszen minden korsó gondos kutatómunka, komoly nyomozás által került a gyűjteménybe.
A 2019. május végén elkészült kiállítóteremben szigorú, tematikus rendben állnak a korsók, mintegy 1000 darab, amelyek üvegből, porcelánból, kerámiából és ónból készültek. A kiállított korsókról több publikációja jelent meg az amerikai székhelyű Nemzetközi Korsógyűjtő Egyesület hivatalos magazinjában, amely közismert a világ gyűjtői körében.
Mikor kezdte a gyűjtést? Melyik a legkülönlegesebb, melyik a legritkább korsója?
– 1972-ben kezdtem el a gyűjtést. Az első korsóm – amely a Fővárosi Gázművek reklámajándéka volt – magamnak „ajándékoztam” vallja be bűnbánóan. A legérdekesebb egy 32 literes korsó, amelyik egy flamand festőművésznek, Bruegel-nek, a Falusi lakodalom című képe alapján készült. A korsó tetején Gambrinus király, a sörfőzők fejedelme ül. Ez hivatalosan Guinness rekorder és azért különleges, mert ugyanazzal a korongolással, kézi festéssel készült, mint egy literes korsó. Technikai korlátai miatt ennél nagyobbat elkészíteni nem lehet.
Milyen tematika alapján állította ki a korsókat?
– Az első kérdés az volt, hogy egyáltalán mi kerüljön a Korsók Házába? Mivel ide csak ezer darab fér el, komoly dilemmát jelentett, hogy mi alapján válogassak. Anyaguk, gyártóik, a korsókon ábrázolt motívumok, minták szerint? A kiállításon látható korsók erre választ adnak, mindegyik rendezési elv megvalósult.
A korsók meséket, régmúlt idők történeteit mondják el nekünk, híres embereket, korszakos felfedezéseket, találmányokat, egyes korok sorsdöntő eseményeivel ismertetnek meg minket. Aki ellátogat a Korsók Házába az megismerkedhet azokkal a korsókkal, amelyek
• Gambrinus királyt, a sörfőzők, 1300 körül élt fejedelmét,
• a heidelbergi egyetemisták 1820 körül írt sörkódexének első törvényét , a 11-es §-t,
• a München városát szimbolizáló kis papocskát ábrázolják,
• a Sackingeni kürtös szép históriáját,
• az elmúlt évezred legfontosabb felfedezéseit, eseményeit, történelmi személyiségeit mutatják be,
• választ adnak arra a kérdésre, hogy miért van a korsóknak fedele,
• hogy melyik a világ legősibb, ma is érvényben lévő élelmiszer-biztonsági törvénye, a német tisztasági törvény,
• hogy mi a különbség a korsó és kiöntő között,
• melyek azok a katonai korsók, amit a katonaságtól leszerelt férfiak készíttettek magunkat, hogy emlékezzenek társaikra, alakulataikra,
• hogy mit jelentenek a korsókon lévő humoros, de bölcs mondások.
Még nagyon sokáig sorolhatnám azokat a csodákat, amelyekkel itt találkozhat az idelátogató.
Több korsógyártó cég német. Létezik magyar is?
– Most érkeztünk a szívemnek legkedvesebb korsóihoz, a magyar tárgyú korsókhoz. Sajnos azt tudomásul kellett venni, hogy Magyarországon klasszikus korsógyártás nem volt. Ellenben volt nagyon sok gazdag ember, aki megengedhette magának, hogy Németországban gyártasson magának le korsókat. Az egyik legérdekesebb korsón Erdélyi Jánosnak, az 1800-as években élt ügyvéd, tanár, költő verse olvasható: „Töltsd meg pajtás poharam, Éljen a barátság” . Ez a vers egyébként feltűnik „Az egy magyar nábob” című Várkonyi Zoltán által rendezett film híres borospince jelentében.
A következő magyar tárgyú korsóm az 1896-os millenniumra készült üvegkorsó, melyen az ábra a sokak által gondolt Országház helyett az erre az ünnepség sorozatra épített Vajdahunyad várát ábrázolja.
A harmadik korsó is mutatja, hogy külföldön gyártották. Ez a feliratának a hibájából derül ki, ami így szól: „A császári, királyi 37. gyalogezred, kilencedik szarad (század) parancsnoka, Solt Béla kapitány”
Melyik a legritkább korsó, ami a gyűjteményben van?
– Három olimpiai játékokat ábrázoló korsóm van. Az első Salt Lake City 2002 Téli Olimpia, a második az athéni, a harmadik, a legritkább – ezzel a felirattal a világon egy darab van belőle – az atlantai olimpia korsója. 1997-ben voltam ötven éves. A német Gerz Söröskorsó Gyár kereskedelmi igazgatója ezt megtudta, és a gyárban nekem dedikáltatta ezzel a felirattal a korsót: „Ötven év, boldog születésnapot István Szemerének”. Különleges megtiszteltetés volt számomra, hogy a korsót Magyarországon adta át nekem.
Egyik polcon minden korsó más. Mi a közös bennük?
– Ugyanazon a területen készültek. A korsógyártásnak három alapfeltétele van: jó minőségű agyag, a kiégetéshez fára és vízre van szükség, ez Németország westerwaldi területén található, Bonn, Koblenz, Limburg, Siegen által határolt területen, ahol folyik a Rajna és a Majna. Ezen a területen több mint hatezer korsógyártó fazekas volt már hatszáz évvel ezelőtt, a korsógyártás mai legjobbjai jelenleg is itt vannak.
A polcokon minden korsó alatt egy azonosító látható. Ez mit jelent?
– Egy gyűjtemény igazi értékét a befektetett szellemi munka határozza meg. Minden egyes korsónak van egy azonosítója, annak alapján annak részletes leírása elolvasható. Kiderítettem a közel ezer korsónak a gyártóját, a gyártási évét, a rajtuk található német szöveget magyarra fordítottam, és ezeket egy kis brosúrában meg is írtam. Ilyen tematikus, feldolgozott gyűjtemény nincs még egy a világon. A gyűjteményről eddig öt kötetet írtunk, a „Söröskorsók Könyve”-it.
Ezekben több ezer fénykép és részletes korsóleírás található. A fényképek és szerkesztés feleségem munkája, a szövegeket én írtam. Ilyen könyv sincs a világon sehol.
Aki ezeket a korsókat személyesen szeretné megnézni, a történeteket meghallgatni az megteheti, ha a korsokhaza@gmail.com címen időpontot kér.
A kiállítás tárlatvezetéssel ingyen megtekinthető.
A Korsók Házáról a YouTube-on is látható egy 30 perces film:
Honnan ered ez a gyűjtőszenvedélye?
– Az édesapám soha nem gyűjtött, amit örököltem tőle, az az emberi kapcsolatok építésének, megteremtésének a képessége. Sugárzó egyéniség volt, sok baráttal, boldog ember volt, még szerencsésnek is érezte magát, pedig nem volt könnyű élete! „Pityukám, még ki is telepíthettek volna!” – mondta elég gyakran, miután a kommunisták 1949-ben mindenünket államosították, elvették a házunkat, édesapámat és ezáltal engem is osztályidegennek minősítettek, egyetemre sem mehettem. Egész életemben pályakanyarokat kellett vennem, osztályidegenként mindig nehezített pályán futottam.
A gyűjtőszenvedély nagyon sok pozitívumot kihozott belőlem, mert érdekel, mi van mögötte. Itt van a XVI. századtól az ipartörténet, a történelem, képzőművészet, életmód, minden, ami kapcsolódik egy-egy korsóhoz. Egyenként tudom mindegyik történetét.
Annyi bajt látok Európában, a világon. Egyik korsómon Mózes 10 parancsa és a négy apostol látható, ha Európa ezt követné, nem itt tartana, eldobott minden tradíciót, már semminek nincs presztízse.
Ebben a gyűjteményben benne van az egész életem, hitem.
Nekem könnyű a helyzetem, mivel hármas identitásom van, magyar-zsidó-polgár vagyok, ezek az értékek vetetik velem észre a hagyományt és adnak presztízst. Boldog ember vagyok, házasságunk 55 éves, gyűjtök 50 éve, számos dologban világrekorderek vagyunk Zsuzsi feleségemmel. Egy óvodába, egy általános iskolába jártunk, tánciskola, első szerelem, ami azóta is tart. Nem szeretem az amatőröket, profi módon vagyok megszállott. Ha nincs Zsuzsi, akkor sehol sem lennék, egy olyan páros vagyunk, akik minden időben vállat a vállhoz vetettünk, 55 éve mindent együtt csinálunk, mindent együtt értünk el. Utólag mindig belátom, hogy nézetkülönbség esetén mindig neki volt igaza.
Sajátos az Isten hitem, van kinek hálát adnom, hangosan kimondom naponta, hogy köszönet a családomért, barátaimért, életkörülményeinkért. Tizennégy barátunk van, ötven-hatvan éves barátságok, nászasszonyom katolikus, a menyem református, a fiam nem vallásos, de hívő, mi zsidók vagyunk mindketten, egy böjtöt tartok októberben, nem hiszek a dogmákban, a vallás, a hit legbelül van. Zsuzsi két lábbal áll a földön, én szívesen repülök, jól kiegészítjük egymást. Zsidó identitásomat erősítette, hogy 42-szer voltam Izraelben, a Genezáreti-tó, Kapernaum, Getszemáni-kerti olajfák, Jeruzsálem, Názáret, Jerikó… feledhetetlen.
Az én dolgom az, hogy adjam, ami érték. Én ezzel politizálok, példát mutatok, mindent ilyen szenvedéllyel csinálok. A gyűjtés értékteremtés, ha nincs mögötte történet, akkor az üres göngyöleg.
Történelem, irodalom, múlt nélkül nincs jelen, jövő – nemzet, család nélkül nincs érték.
A barátság nagyon fontos, a végtelenségig lokálpatrióta vagyok, most már nem Budai, hanem Sződligeti. Isten látott egy fényes pontot, ez Sződliget és alá teremtette a Földet – ma így gondolom. Legyünk büszkék arra, ami értékünk van, vagy amit teremtettünk. Mi itt Sződligeten rákerültünk a korsó gyűjtök világtérképére.
Mi lesz a sorsa a gyűjteménynek?
Felajánlottam Vác városának, nem kellett, pedig óriási idegenforgalmi értéket képvisel, ezért valósítottuk meg itt Sződligeten a Korsók Házát, hogy láthatóvá váljék az érdeklődők számára.
Innen nem az én dolgom, hogy mi lesz vele, van egy fiunk és két unokánk, tán a fiú unokám, aki 16 éves most, komolyan érdeklődik a gyűjtemény iránt. Vác testvér-városainak küldöttségei mind itt jártak már, remélem, hogy viszik a jó hírünket a világba!