Egyre több olvasónk hívja fel a figyelmünket az úton-útfélen rozsdásodó csotrogányokra, mondván, folytassuk rendületlenül a már nagyjából fél évvel ezelőtt elkezdett roncsderbi sorozatunkat, egyikük legutóbbi levelében megjegyezte: addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
Nos, a mondás igazságát nincs ok megkérdőjelezni. Ám a magunk részéről
a szivárványos önkormányzati csapat nemtörődömségét, lustaságát, de legfőképpen tehetségtelenségét alapul véve megjegyezzük: ez a vas bizony az idők végezetéig is forró maradhat(na) a részükről, ha nem váltják le őket a szavazók.
Minden jel szerint nem tudnak vagy – ami még szomorúbb – netán nem is akarnak foglalkozni ezzel a problémával (sem).
Ami a kettő- vagy épp négykerekű útszéli váci vas(ak) forrósodását illeti, azt – nem átvitt, hanem szó szerinti értelemben – az egyre égetőbben perzselő nap mindinkább megoldja, ráadásul ezeknek a rozsdás csúfságoknak már többnyire egy kis ütés sem kellene ahhoz, hogy atomjaikra hulljanak, lehet, hogy egy nagyobb vihar is elég lesz ehhez sokuknál.
De hogy olvasóink kérésének eleget tegyünk, természetesen feltétlenül folytatjuk a sorozatot.
A most versenybe küldött tragacsok történetesen Inotay és Kászonyi képviselő úr-elvtársak felségterületének egy-egy szegletében éktelenkednek, rondítva az utcaképet, foglalva a parkolóhelyet járóképes verdák elől.