A Váci Világban kedden folytatódott a város egyik alpolgármesterének közpénzeket érintő, immár többévtizedes viszonyának ismertetése. E Ferjancsics Lászlóról szóló cikket újra a lap engedélyével közöljük a VácOnline-on is.
***
Ebben a cikkünkben szerkesztőségünk arra próbál választ keresni, hogy Júdás 30 ezüstpénze, vagy Ferjancsics László 30 milliója volt-e nagyobb összeg a maga korában? Azok az olvasóink, akik nincsenek tisztában az előzményekkel, az alábbi linkeken ismerhetik azt meg:
Első rész | Második rész | Harmadik rész
Lehetőségeink szerint igyekeztünk több megközelítésben is számolni a különböző forrásokban megtalálható anyagok alapján, de felhívjuk rá Tisztelt Olvasóink figyelmét, hogy véleményünk saját következtetés, ezért, ha Önök másként gondolják, azt is szívesen közzétesszük!
Dönteni, vagy igazságot tenni mi nem tudunk a kutatók különböző állításai között, ezért kérjük, írásunkat is ilyen szemmel olvassák át. Megpróbáljuk több különböző nézőpontból is ezt a számolást a fellelhető források figyelembevételével minél pontosabban elvégezni. És természetesen várjuk Ferjancsics Lászlónak is, mint érintettnek a saját kalkulációját ebben a témában, szívesen megjelentetjük. A nézetek ütköztetése mindig a haladást szolgálja.
Kezdjük Júdással. Máté evangéliuma Júdás árulásáról a következőképpen ír:
„Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom? Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.” (Mt 26, 14-16)
A 30 ezüstpénz a Bibliában több helyen kerül említésre, a Kivonulás könyvében ennyi egy megölt rabszolga ára, ami a tulajdonosának jár. Zakariás könyvében a próféta is 30 ezüstpénzt kap a pásztorkodásért. Tehát a „30”, mint bibliai szám, a jelek szerint nagy jelentőséggel bír!
Vajon ma, pontosabban 2005-ben, Ferjancsics velencei kalmárkodása idején, mennyit érne az árulás bére, a 30 ezüstpénz, ki volt gátlástalanabb a maga idejében, Júdás vagy Ferjancsics?
A történetírók több megközelítést használnak, számtalan elmélet látott már napvilágot arról, vajon milyen számítások alapján tudnánk ma beárazni Júdás 30 ezüstjét. Mint jeleztük, nem tudjuk, kinek van igaza, több véleményt is ismertetünk, és saját számitással is próbálkozunk. Ha hibázunk, a fórumokon hozzászólásaikban javítsanak ki minket bátran, senkivel sem fogunk vitatkozni!
Az első megközelítés szerint a CNN Freedom Project nevű szervezet, ami a modernkori rabszolgaság eltörléséért küzd, kampányvideójukban egy mai rabszolga árát 90 dollárban határozza meg. Mivel a Kivonulás könyvében, mint említettük, egy rabszolga ára 30 ezüstpénz, így ebben a megközelítésben az megegyezik a 90 dollárral. Ez a legegyszerűbb számítás. Tehát ezen értelmezés szerint Júdás a mai áron számítva 90 dollárt, hazai pénzben számolva 26.550 forintot kaphatott Jézus elárulásáért.
Egyesek szerint, a bibliai ezüstpénz nem a római dénár, hanem a sékel volt, amelynek az értékét a római dénárhoz kell hasonlítani. (Az arány szerint 1 sékel megközelítően 3 dénár volt, erre a későbbiekben részletesebben is kitérünk). A kutató szerint akkoriban egy római katona évi fizetése 225 dénár (tehát mintegy 60-70 ezüstsékel) lehetett. Ma egy amerikai katona (tekintsük a római katonát, illetve a mai amerikai katonát a maga korában jól megfizetettnek) évi 25.000 dollárt keres, tehát ha a 225 dénárt egyenértékűnek tekinthetjük a mai 25.000 dollárral, akkor megközelítőleg számolva Júdás mint egy 10 000 dollárt, azaz közel 3.000.000 forintot kapott.
Mások szerint ez a római dénár volt, ezért azzal is számolunk. Ha a 225 dénárt egyenértékűnek tekinthetjük a mai 25.000 dollárral akkor számolva Júdás 3333 dollárt, azaz 983.235 forintot kapott.
A harmadik számítás a sajátunk, és a legbonyolultabb is. Jézus korában a mi kutatásaink szerint is ez a kétféle pénz volt forgalomban, a római dénár és a sékel, amivel a templomadót fizették.
A római dénár 3,85 gramm ezüstöt tartalmazott, a sékel egyes források szerint 11,4, más források szerint 14,5 gramm ezüstöt, de kétségtelenül mindkettő ezüstpénz volt. Mivel Júdásnak a pénzt a főpapok adták, azt vélelmezzük, ez a templomadóval összefüggő ezüstpénz lehetett, tehát a „templomi sékel”. Ez 30 ezüstpénzzel számolva, a 11,4 grammos és a 14,1 grammos forrás középértékét figyelembe véve 12,75 gramm/sékel áron 382,5 gramm, azaz 13,5 db 1 unciás mai ezüstérmét, jelent. Ennek mai ára: 9.000-10.000 Ft/db, azaz 130.000 Ft.
Más megközelítésben, egy gramm ezüst mai ára 240 Ft körül van, ez tehát a 382,5 grammot tekintve körülbelül. 91.800 Ft. A mi számításunk szerint tehát ennyi volt Júdás árulásának az ára.
Még egy konkrét adatot találtunk. Egy római napszámos napi bére 1 római dénár, azaz 3,85 gramm ezüst, tehát 924 Ft. volt. Ez körülbelül a harmada – negyede a „templomi sékelnek”, tehát számításaink szerint kb. 3–4 naponta tudott egy napszámos 1 sékelt keresni, azaz a 30 sékel egy akkori napszámos kb. 100 napi munkájának felel meg.
Mit jelent ez 2005-ben, Ferjancsics tevékenysége idején?
A KSH adatai szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresete 2005-ben bruttó 158.343 Ft, nettó 103.148 Ft volt. Ez egy napra vetítve, a nettót figyelembe véve, 22 munkanap esetén ez napi 4.689 Ft fizetést jelent, 100 nap vonzatában pedig 468.900 Ft-ot.
Ebből következik, hogy mai áron számolva, az árulásért kapott pénz a 26.550 forintos és a 3.000.000 forintos tartományon belül lehet. Mi most egy középértéket tekintünk elfogadhatónak, hiszen a Biblia szerint, amikor Júdás bűnét megbánva visszavitte a pénzt a főpapoknak, és a templom padlójára szórta, a papok erről a következőképpen vélekedtek:
„A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.”, ezért „Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül.”
Ezért hívják azt a telket ma is vérmezőnek. Ez egy nagyságrenddel nagyobb értéket feltételez, mint egy rabszolga ára, de semmiféleképpen sem nagyobbat annál, mint amit egy üres telek érhetett. Tekintettel arra, hogy a föld akkor is érték volt, mi is a mai áron számolt 500 ezer és 1 millió forint körüli összeget tartjuk reálisnak, persze az akkori telekárakkal nem lehetünk tisztában. Az „idegenek temetkezési helye” kifejezés viszont véleményünk szerint a végső nyughelyet nagyon fontosnak tartó vallás követői számára biztos, hogy egy kevésbé értékes földet jelenthetett.
Hivatalos adatokat csak 1960-ig tudtuk visszakeresni, így az inflációs rátát az ezt megelőző közel kétezer év eltelt időszakára vonatkozóan nem állt lehetőségünkben vizsgálni, (ezt a mondatunkat természetesen nem kell komolyan venni). Bízunk viszont abban, hogy előbb-utóbb Ferjancsics László is közzéteszi majd saját számításait, és megindokolja, miért pont a 30-as bibliai szám volt számára is az irányadó.
Akkor térjünk át Ferjancsics 30 milliójára, amivel jóval egyszerűbb dolgunk van.
Mint említettük, az átlagkereset 2005-ben bruttó 158.343 Ft, nettó 103.148 Ft volt.
Tehát Ferjancsics 30 milliója 2005-ben egy átlagos keresettel rendelkező magyar állampolgár nettó keresetének körülbelül 291 havi, tehát több, mint 24 évi bérének megfelelő összeg volt. Ebben semmilyen költség nincs benne, takarékoskodni vágyó polgárunk ekkor már 24 éve nem evett, és nem is költött semmire.
Az ingatlanokat tekintve pedig, ugyancsak a KSH adatai szerint egy városi lakás átlagos ára 2005-ben 7,5 millió Ft. volt. Tehát a Velencei Kalmár 4 lakás árát kérte 2005-ben egyetlen (!) önkormányzati vagyonon alapuló tranzakciójáért.
Engedelmükkel a szerkesztőség Önökre bízza annak eldöntését, pusztán az anyagiakat nézve, hogy Júdás vagy Ferjancsics volt a nagypályásabb a maga korában.
Kérjük Önöket, állítsák párhuzamba egymással a római napszámos 100 napi, és a Ferjancsics-féle követelés több mint 24 évi, azaz 6399 ledolgozandó munkanapjait. Kíváncsian várjuk válaszaikat!
Csak megjegyezzük a 30 szám kedvéért, ha ezeket a munkanapokat az ünnepnapok és a szabadságolások figyelembevételével nézzük, akkor 30 év kell ennek a ledolgozásához.
Javasoljuk ennek megvitatását a netes fórumokon, ahol természetesen az érintettnek is lehetősége van közzétenni saját véleményét erről. Biztosak vagyunk benne, hogy szakértő fülekre talál.