Ha már soha nem tapasztalt arányban bekerültek az önkormányzati képviselő-testületbe – ilyen-olyan tehetségű – kórusénekesek (Matkovich és Inotay mostanság a fő szólamvezetők a városvezetői bársonyszékből kántálva-trillázva), akkor hát nem csodálkozhatunk, hogy a többséget adó szedett-vedett társaság jobbára panaszkórussá silányul.
Legutóbbi sirámuk, hogy a város azért nem tud több pénzhez jutni a szelektív hulladékgyűjtés révén, mert rendetlen a lakosság, mindenféle kukákba, mindenféle hulladékokat bedobálnak a népek, válogatatlanul.
Magyarán, hogy mindenki értse: a városvezetés – lakájmédiájuk révén kihangosítva – azt próbálja most kommunikálni, hogy a szelektív hulladékgyűjtés bevételéből remélt gubera pénz kieséséért csakis a lakosság a felelős, merthogy nem szelektál eléggé.
És akkor most szelíden megkérdezhetjük: a magát többnyire emelőkosaras haszonjárműnek álcázó új helyi autobot szuperhőst nem lehetne beprogramozni szemétszelektálásra is?
Persze nyilván NEM a válasz.
Pedig mi minden másra is jó lenne beprogramozni ezt a masinát, leginkább mondjuk a többnyire tehetetlennél csak kártékonyabb urai és parancsolói kisöprésére.
***
Egy finn–német művészházaspár – Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen – találta ki, hogy a világ városai panaszkórusokat szervezzenek.
Liberális elképzelés ez a javából, de most, mivel a vadliberális idea nem látszik tartós világmegváltó lehetőségnek, adódik az alkalom, hogy Vácott is hallassák a hangjukat a nem píszí rajongó lakosok.
Mondjuk azért, mert rosszak az utak, koszos-poros-büdös a város, ellepi a köztereket a szemét – és még hosszan sorolhatnánk a panaszra okot adó gondokat.