A szokásos, vasárnapi gondolatmenetében ezúttal még messzebbre ment a baloldali városvezetés főideológusa. Ismerős szöveg volt, már gyakran jutottak hasonló következtetésekre az emberiséget oly áhítatosan szeretők, és azok az árokbetemetők, akik leginkább a politikai ellenfeleik hulláival szerették betemetni az árkokat. Megnyugtató, hogy egyelőre csak azok levelei végzik (és egyelőre csak a szemetes alján), akikről Ilona asszony úgy véli, hogy „politikai haszonszerzők”. Ne legyen kétségünk tehát, miképpen végezték a 79 SNI-s kisdiákok, egy intézmény és egy tankerületet vezető levelei, az ellenzéki képviselők beadványai, a konzervatív sajtó kérdései, a jobboldali városi polgárok felvetései, a leghalványabb bírálatot kifejtők kommentjei…
A város vezetője még nemrégiben ezeket a népámító szövegeket tolta elénk:
„Nekem az a dolgom, hogy ennek a városnak választott polgármestereként megmutassam, mi az, ami összeköt bennünket, váciakat a származás, a neveltetés, a hit és a világnézet ellenére.”
„… október 14-től már minden váci lakos érdekeit képviseljük, függetlenül a politikai szimpátiától és hovatartozástól. Mert egy igazi városvezetés számára nem lehetnek jobb- és baloldali emberek…”
Szóval a valóságos városvezető – aki saját bevallása szerint is ösztönösen irányít – néha azért csak „képes adni azt, mi lényege”:
„Az elmúlt időszak megerősített abban: a jövőben alaposabban ki kell válogatnom a történések közül a lényegeseket, a váci emberek számára fontosakat. Minden más, politikai haszonszerzésből eredő, a város érdekeivel szembemenő, szándékos hazugságot, botránykeltési próbálkozást a helyére kell tenni: a szemétkosár legaljára.”
Tehát, hogy pontosan értse mindenki: akit Matkovich Ilona kiválogat, hogy „politikai haszonszerző”, „város érdekeivel szembemenő”, „szándékosan hazudozó”, „botránykeltő” az tehet bármit, az még „ad acta”-ra sem méltó, hanem képletesen vagy valójában egy városi szemetes legalján végzi.
Ahogy az átkosban mondták egykoron: „érccsük mi a tréfát, csak nem szeressük”, úgy be kell vallanunk, hogy ez is egyféle demokráciafelfogás, de nem gondoljuk, hogy ez lenne a követendő!
A nagy írók persze már régen felismerték ezt a közre oly veszélyes típust, Kosztolányi Dezső le is írta az Édes Annában ezeket a később valóban eljövő barna és vörös szellemű „humanistákat”:
„Az emberiség holt fogalom. (…) minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.”
E típust tehát mindig is rendkívül zavarta, hogy a demokráciákban sajnálatosan felfüggesztik az akasztás és a statáriális gyilkolás oly haladó hagyományát, de kicsiben egyelőre a kezdetnek a „földönfutókká teszünk benneteket” fenyegetések (by Gyurcsány), a „példát kell statuálni azokkal az emberekkel, akik ezt a rendszert működtették” ijesztgetések (by Fegyőr), vagy a „szemétkosár legaljára helyezés” (by Matkovich) is megteszi… (Bővebben itt olvashatóak a legutóbbi, baloldali fenyegetőzések.)
Egy gondolatkísérlet erejéig azért próbáljuk csak elképzelni, mekkora sivalkodás lenne, ha a váci jobboldal ennek csak a töredékével fenyegetné meg a mostani dölyfös, helyi hatalmaskodókat?
Adja az Isten, hogy az emberiséget ily áhítattal szerető „humanisták” többé soha, de soha ne kerekedjenek felül ebben a városban!
***