Az idei nagyböjtben a 23. zsoltár gondolatait járjuk körbe dr. Csáki Tibor atyával hat héten keresztül, minden vasárnap, aki segít eligazítani bennünket abban, hogy hogyan értelmezzük, hogyan értsük jól a zsoltár szavait:
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Filip Keller, ausztrál metodista lelkész lelkészi hivatása előtt pásztor volt. Ő, aki nagyon jól ismerte a juhok természetét, sokkal jobban megértette a zsoltár szavait. A juhok sorsa attól függ, hogy milyen a pásztoruk. Egyesek szelídek, értelmesek, bátrak, önzetlenek, akik alatt a nyáj szaporodott, mások kegyetlenek, akik alatt a nyáj szétszéledt, pusztult, lesoványodott, s mivel nem tudtak magukról gondoskodni, hiányzott a jó pásztor, idővel megsemmisültek. A jó pásztor végtelen figyelemmel, aprólékos gondoskodással követi a nyáj sorsát. Megjelöli juhait, számon tartja mindegyiket, az elveszett, elkóborolt után megy, ott hagyja inkább az egész nyájat.
Milyenek a juhok? Erős közöttük a nyájösztön, tele vannak szorongással, csökönyösséggel, ostobasággal, önfejűséggel, mint ahogy mi is.
Két kérdésre keressük ma a választ: milyen a jó Pásztor és milyen a megjelölt, a Pásztor tulajdonában lévő juh?
Hogy megértsük az üzenet lényegét, tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy ki ez az Úr? Egy tőlünk végtelen távolságban lévő önkényúr, lesipuskás, aki lecsap és büntet, bíró, tűzoltó, orvos, gazdag nagybácsi, aki azonnal teljesít minden kérésünket? Ha figyelmesen olvassuk az Írásokat, akkor helyes istenkép alakul ki bennünk:
Izaiás: Tenyerembe írtam a nevedet, enyém vagy!
Lukács: Az elveszett bárányt a pásztor vállára vette.
Lukács: Én vagyok a jó Pásztor, a jó Pásztor életét adja a juhokért.
Lukács: tékozló fiú atyja: együnk és vigadjunk, hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
Milyen az én istenképem?
Szerető, megbocsátó, irgalmas, erős, hatalmas, teremtő, gondviselő. Hiszem-e ezt? Van-e közöm hozzá? Megérintett-e, szíven ütött-e egy-egy üzenete? Keresem-e, hagyom-e, hogy megszólítson? Meghallom-e kopogtatását?
A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem abban, hogy Ő előbb szeretett minket. (1.Jn.4.10.)
Másik kérdés: milyen a megjelölt, a Pásztor tulajdonában lévő juh?
A pásztor megjelöli juhait, minket is megjelöltek a keresztségben. Életre szólóan megpecsételték az összetartozásunkat, a keresztvizet nem lehet lemosni. Tényleg viselem ezt a jelet? Érvényes a keresztlevelem? Valóban az Övé vagyok? Elismerem, hogy hatalma van fölöttem? Tudatosítom magamban azt is, hogy az Ő vezetése alatt életemnek célja van? Átélem-e követésének mélységes nyugalmát, ugyanakkor izgalmas útjait? Hagyom-e, hogy vezessen, rá merem-e magamat bízni?
A zsoltár tovább így folytatódik:
Nem szűkölködöm
A pásztorok tapasztalata szerint a juhok nem tudnak lepihenni addig, míg valamilyen viszály van közöttük, amíg meg nem szabadították őket az élősködőktől, ameddig nem lakott teljesen jól.
El tudom-e hinni, hogy nincs gondom, mert van gazdám, pásztorom, gondviselőm? Jézus oly gyakran figyelmeztet: ne aggódjatok életetekért! Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, a ti mennyei Atyátok táplálja őket. (Mt.6.27) Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért, elég minden napnak a maga baja. (Mt.6.33.) Regőczi atya ezt így fordította le: „Isten gondviselése sohasem késik, legfeljebb néhány percet, hogy próbára tegye hitünket.”
A félelem nagyon megzavarja a nyájat. A pásztor jelenlétében megszűnik a félelem. Szent Pál arra figyelmeztet: nem a félelem Lelkét kaptátok, hanem az erő, a szeretet és a józanság Lelkét…
Ha el tudom hinni, hogy ott van életem Isten tenyerén, akkor megszűnik a félelem, amely gúzsba köt, tétovává tesz, elbizonytalanít.
A versengés a nyájban is megvan, mint ahogy közöttünk is előjön: …ki a nagyobb közöttünk?…Munkahelyi stressz, önérvényesítés, karrierizmus, irigység, féltékenykedés, túlmunka, hajszoltság. A juhok a pásztor jelenlétében megnyugszanak, nekünk is tekintetünket a jó Pásztorra kell vetnünk, hamarosan elrendeződnek dolgaink. Meg kell szabadulnunk nekünk is az élősködőktől, a bennünket kiszipolyozóktól, akkor a Lélek nyugalma, ereje, derűje fog eltölteni. Kérni a Pásztort, mert ezek meghaladják a mi erőinket! Ha a mesterre nézek, nem figyelem, hogy a körülöttem lévők hogyan boldogulnak. Ez maga a békesség.
Izaiás biztatását vegyük komolyan: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, karjaimba zártalak, örökre enyém vagy”.
Következő vasárnap folytatjuk az elmélkedést…