„KEDVES ÉVA NÉNI! ROSSZ ÉHESEN LEFEKÜDNI…” – A CHÁZÁR KOLLÉGISTÁINAK MEGRENDÍTŐ KÉRELME

Birtokunkba került a Cházár András EGYMI 79 SNI-s szakképzős és kollégista diákjainak kérelme, amiben arra kérik az intézmény vezetőjét, hogy végre visszakaphassák a régi főzőkonyhájukat, mert mint írják: „sokuknak nincs zsebpénze, így napközben hétfőtől-péntekig csak azt eszik, isszák, amit a kollégiumban kapnak, s amióta elvették a főzőkonyhájukat, éhesen fekszenek le”.

Úgy véljük, hogy szégyen, ami most velük történik, ha a XXI. század eleji Magyarországon éhesen fekszik le egy fogyatékkal élő kollégista, aki bár megkapja az államtól az ellátást, de az valahogy a jelenlegi önkormányzaton keresztül nem tud teljességében eljutni hozzájuk!

A helyzet méltatlan, mind az intézményalapító nevéhez, mind ahhoz a jóemberkedőnek mutatkozó felelőshöz, aki ezt az átszervezést hasznosnak, racionálisnak és humánusnak tartotta.

Az egyik vacsora…

Sokszor írtunk már a váci intézményektől elvett főzőkonyhák anomáliáiról, de ezúttal ez a levél megrendítő minden szempontból. Fogyatékkal élő gyerekek írták:

„Sokunknak nincs zsebpénze, így napközben hétfőtől péntekig azt esszük, isszuk, amit kapunk a kollégiumban. Tudjuk, hogy nagy a drágaság, és a befizetéseinkből nem lehet olyan finomakat főzni, mint otthon, de jelezni szeretnénk, hogy nagyon kevés (főleg a vacsora), és nagyon gyakran egyforma. Mi már nem annyit eszünk, mint a kicsik. Az ebéd néha furcsa, de inkább kevés. A vacsora sokunknak nem elég. Éhesen nem jó elaludni.

Azt szeretnénk, ha levelünket továbbítaná azoknak, akik döntenek az étkezésről. Szeretnénk kérni, hogy legyen változatosabb egy kicsit a vacsora, szívesen ennénk főtt ételt, többször. És ha mégis hideg vacsorát kell enni, legalább több jusson, mert ez így nagyon kevés. Amikor kimenőre megyünk, már akkor éhesek leszünk, végre eljön a vacsora, de elég lehangoló.

Bízunk abban, hogy elolvassák ezt a levelet, megértik, hogy nem lehet mindenki gazdag. Nem is azt szeretnénk, csak a hetet, amíg itt vagyunk, tanulunk, gyakorlatozunk, valahogy jobban át tudjuk vészelni.”

A velük együtt érző, és gondjukat viselő intézményvezető és fenntartó is támogatólag írt egy levelet az önkormányzatnak:

„Tisztelt Inotay Gergely Alpolgármester Úr!

Elsőként engedje meg, hogy boldog új esztendőt kívánjak Önnek!

Másodszor gratulálok a 2020-as év eredményeihez, így ahhoz is, hogy a város rég nem látott jó pénzügyi egyenleggel és gazdasági mutatókkal zárta az óévet.

Ez a tény pedig lehetőséget nyújt arra, hogy intézményünk közössége nevében és általuk inspirálva indítványozzam a tálalókonyhánk visszaminősítését főzőkonyhává.

Tisztelettel kérem, hogy járjon el a főzőkonyha 2021. február 1-től történő újra indításának és folyamatos üzemeltetésének ügyében.

Azért Öntől kérem ezt, mert az önkormányzat részéről ez idáig is Önnel sikerült ügyünkben együtt gondolkodni és többször utalt rá, hogy „kizárólag gazdasági okok miatt” – próbaként működtetik a Cházár András EGYMI Székhelyintézményének (2600, Vác Március 15. tér 6.) konyháját tálakókonyhaként.

Szavaiban bízva előre is köszönöm támogató segítségét a tanulók, a szülők és a kollégák nevében.

Ványi Lászlóné intézményvezető”

E kezdeményezést a fenntartó nevében Verebélyi Gábor Ákos, tankerületi igazgató is támogatta e szavakkal: „A Cházár András EGYMI közösségének kérését – a főzőkonyha újra indítása tárgyában – támogatom.”

E levelek ismeretében megkértük Ványi Lászlóné intézményvezetőt, hogy  kommentálja az ügyet, aki röviden csak ennyit válaszolt lapunknak:

„Nem kívánok a közétkeztetésről nyilatkozni, mert azt remélem, hogy dolgoznak a tarthatatlan helyzet megoldásán az illetékesek. Azt viszont meg tudom erősíteni, hogy 2021. január 18-án kérvényeztük ismét a főzőkonyha visszaállítását és az iskolánk Diák Önkormányzata is megfogalmazott egyféle kritikát és kérést, amit eljuttattunk a városvezetéshez.”

Csak reménykedni tudunk, hogy ezek után végre komolyan veszik a közétkeztetési ellátás ügyét a városházán.