EZ MÁR AZ OSZTRÁK KISVÁROS? – A LIGET EGYIK SZERELMESÉNEK OLVASÓI LEVELE

Egy olvasói levél kapcsán ismét foglalkoznunk kell az osztrák kisváros itt helyben furcsán értelmezett fogalmával. A választások előtt Matkovich Ilona, még mint elkötelezett környezetvédő sokszor emlegette aggodalmas hangon a váci Ligetet, amelyről mindig úgy nyilatkozott, hogy többet ér annál, amilyennek akkoriban látta – persze inkább csak láttatta. Minden nejlonzacskóért való lehajlását, minden facsemete kis vödörből való locsolgatását szépen közzétette, ezzel is szemléltetve, hogy mekkora szívügye neki ez a városrész. Az olvasónk által most küldött képsorozat, s e pár sora újra felhívja az Összefogás polgármesterének figyelmét e korabeli zöld buzgalmára.

„A hétvégi, rendszeres séták alkalmával arra figyelhetünk fel – állapította meg a levélírónk –, hogy a liget képe, annak összbenyomása egyre lepusztultabb. A támogatói pénzekből ültetett fák mellé úgy tűnik, immár a támogatói önkéntes munka is el kellene.

Az augusztusi viharból maradt gallyak és fatörzsek még mindig a sétautak mellett éktelenkednek, a ligeti híd közelében is ősz óta ott hevernek a gallyak.

A Bíró György vezette őszi ligettakarításkor úgy tűnik, a zsebükben kellett volna elvinni a diákoknak a gallyat, hogy a végén valóban rend legyen. Így teljesen hiábavaló volt az önkéntes munkájuk, hiszen a nagy teljesítményűnek beharangozott ágdarálógép nem jutott el a polgármester által annyira méltatott Ligetnek még a bejáratáig sem. Hol van az ígért nagy teljesítmény?

Az őszi lombot – egy szomorú balesetet követően – letakarították a kerékpárút egy részéről, de egyes gyalogutak olyanok, mint egy őserdő, az eső áztatta lombot tapossák a sétálók.

A szemeteseket sem ürítik – írja még olvasónk – sok helyütt kicsorgott a szemét a rossz állapotú, régi szemetesekből.

A környezetbe illő pihenő, beálló nád teteje mára beszakad, így jelenleg csak szégyenfoltja a Ligetnek.

A turisták – most bármerre néznek – szinte mindenütt ugyanazt látják: a nyári séták során megismert magas kórók még mindig visszakacsintanak a váci látogatókra, mert a régen szokásos nyár végi kaszálás mintha ezúttal elmaradt volna.

A polgármester az „osztrák kisvárosnak” ezen határmezsgyéjén minden bizonnyal utoljára csak a tavaszi faültetéskor járhatott, s lehet, hogy akkor még elfogadható látvány fogadhatta, a helyzet azonban szép lassan vált ilyen kaotikussá. Ha Matkovich Ilona hosszú távon ezt a nívót gondolta követendő nyugati példának, akkor viszont nagy a baj!”

A Ligetet szenvedélyesen kedvelő e belvárosi lakóval mi is azt gondoljuk, hogy a váci lakosok jogos igénye az, ha már az osztrák kisváros még a nagyon messzi jövőben ködlik, de legalább annyi teljesülhetne az ígért városi rendbetételből, mint ami az előző városvezetés alatt történt.

A világjárvány ideje alatt, amikor nagyon régen már minden közösségi tér zárva, mi magunk is a négy fal közé szorulva éljük a szürke hétköznapokat, nem hisszük, hogy ne lehetne többet tennie a város vezetésének a kikapcsolódás élményét kereső lakosokért!

Szép természeti környezetünk, a Liget, most inkább a lehangolódás impresszióját képes csak nyújtani.