Jó látni, hogy egyre népszerűbbek olyan közösségi hálós csoportok is, amelyek egy-egy hely (város, térség, táj) szépségeire fókuszálnak, s amelyeknek az a lényege, hogy a tagok megörvendeztessék egymást a barangolásaikon, sétáikon készült fotókkal, szöveges élménybeszámolókkal.
Itt most két ilyen, a szűkebb pátriánkhoz kötődő csoportra hívjuk fel a figyelmet: az egyik „A Dunakanyar szerelmesei”, a másik az „Akik szeretik a Börzsönyt”, mindkettő tízezer körüli tagot számlál jelenleg.
Citálunk egy röpke párbeszédet az utóbbi csoportból, már csak azért is, mert jó olvasni, hogy nem csupán a politikáról lehet feleselgetni, egymás torkának esve, vagy az időjárásról épp, egymást űberelve a hóesés, szélfúvás, netán kánikula nyűgeit ecsetelve erről, esetleg különböző receptekről, mondjuk, hogy mibe, miből mennyi kell, hogy igazán finom legyen – bár ezek is jó témák, mint megannyi más témakör.
Az egy-egy szerelmetes helyhez való kötődésről pedig igazán sokat lehet mesélni egymásnak, a különböző élmények, a hasonló lelkesedés még személyes ismeretség nélkül is összehozhat kisebb-nagyobb közösségeket, s manapság talán ez a harc nélküli közösségi élmény az egyik legnagyobb hiány az életben.
Citálunk egy röpke párbeszédet a Börzsöny-csoportból:
„Úgy örülök, hogy ehhez a jó kis csapathoz tartozhatok! A fotóitok által láthatom ezt a csodás, meseszép természetet!… Köszönöm az élményeket, amit felraktok, a szívem és a lelkem melengeti!”
„Örülök, hogy tetszik a csoport, élményekben gazdag túrázást, csodálatos fényképeket és leírásokat kívánok önnek és minden csoporttagnak! Admin.”
Egyébként, nem mellesleg a – természetesen számos váci illetőségű taggal is büszkélkedő – nevezett csoportok, és minden hasonló közösség életre hívása kapcsán eszünkbe juthatnak olyan fogalmak, mint például a hazaszeretet, lokálpatriotizmus – bármennyire tombol a féktelen liberalizmus, ezeknek mindig lesz értelme.
Ezen a szemüvegen át nézve pedig legalábbis visszatetsző, ha bárki – főleg ha közszereplő – alpesi városkát, tájat képzel ide – mintha bizony ez a hely, ez a térség így nem lenne szerethető. Pedig bizony az, nem kicsit, ellenben nagyon. Talán mégsem kellene import minták alapján átformálni, hanem jó lenne még jobban tisztelni, megbecsülni, védeni, még tovább szépíteni úgy ahogy van, ez külföldi minták másolása nélkül lenne az igazi.
Ribáry Zoltán