A lassan két évadot lenullázó zártság miatt sok színházbarát már-már elvonási tünetekkel bajlódhat, s nagyjából legfeljebb annyit tehet, hogy lázasan keresi az információkat a teátrumok háza tájáról a jövőre vonatkozó tervekről.
Ám ez legalább adhat némi izgalmat, hiszen a színházak igyekeznek minden rezdülésükről beszámolni: úgy tűnik, sok nagyszerű produkcióval készülnek a boldogabb időkre, rengeteg meglepetés várhatja a közönséget szerte az országban a kőszínházakban.
A váci színház éléről elűzött Kis Domonkos Márk vezette Déryné Program csapata legújabban kérdőívező akcióba kezdett, hogy minél jobban felmérjék a közönség elvárásait, reményeit.
Ugyanakkor feltűnő, hogy épp a Váci Dunakanyar Színház esetében oly nagy a csend és a homály, hogy felmerül a kérdés: vajon mit csinál manapság a szakmai előminősítésen elhasalt, de önkormányzatilag, izomból mégis kinevezett dr. Varga Katalin ügyvezető igazgató és az október 23-ai városi ünnepségsorozaton produkált szavalata alapján előadóként legfeljebb gyengén középszerű Molnár Bence művészeti vezető.
Legyünk jóhiszeműek: talán éjt nappallá téve lázasan szövögetik a terveket.
De az is lehet, hogy inkább csak malmoznak, esetleg elmatatnak pár órát naponta a kelléktárban, a jelmezek és a díszletelemek között, s vért izzadnak, hogy mondani tudjanak valamit a városvezetésnek az időnkénti beszámolókon, már ha van ilyen kötelezettségük egyáltalán.
Alig több mint másfél évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy nagyon szép jövő elé néz a váci színház, ám most az a látszat, hogy a 2019-es önkormányzati hatalomváltással végleg befellegzett a teátrumnak, amelynek új vezetői semmi újdonsággal nem álltak elő eddig, hanem mint a három majom a közmondásból: nem látnak, nem hallanak, nem beszélnek – se jót, se rosszat.
Persze lehet, hogy ez a jobb nekünk, nézőknek, semmint az, ha ismét azon törnék a fejüket, hogy az új évadban kiket hívjanak Vácra haknizni a polgármester-asszony és csapata nagy kedvencei közül.