ZAVAROS TÖRTÉNELMI ESZMÉK KÁOSZÁBAN AZ ÖSSZEFOGÁS JOBBIKOSAI

E képen az Összefogás három váci jobbikos képviselője látható, amikor még nem azok voltak, akik ma már oly méltónak bizonyulnak a szociálliberális önkormányzat acélkeménységű elveihez. Kászonyi, Fehér és Tóthváradi-Nagy Nyirő József fotója előtt szelfiznek akkor, amikor még nem a Farkasházy méltatta Hofi Géza Horthy-paródiát propagálták. A képaláírás lehetne: nyilas eszméktől a momentumos szélsőbalig.

Gyurcsány Ferenc december 6-án megjelent „dolgozatának” első mondata így hangzik: „1. Az ellenzék világképe egységes.” Az Őszödi Rétor ebben az írásában is világossá tette, ha bárkinek kétsége lenne:

az „ellenzék világképe egységes”, tehát a hozzá gravitáló Jobbik sem kivétel ez alól.

A nemrégiben készült Nyirő József fotótól a 2006-os tömegoszlatóval való „egységes világképig” gerinctörés nélkül eljutni nem lehetett könnyű ezeknek a fiatalembereknek!

Nyirő József erdélyi magyar író, országgyűlési képviselő, minden tiszteletünk ellenére egyike azon nagy formátumú, magyar alkotóknak, akinek az életműve és emberi, politikai magatartása sajnálatosan nem mérhetők egybe. (Balassi, Ady, József Attila, Pilinszky szintén hozzá hasonló, kikerülhetetlen magyar óriások, akik hozzá hasonlóan több mint ellentmondásosak voltak vagy a magánéletükben vagy politikai szerepvállalásaikban, életük nem, de művük csak a maradandó példa az utókor számára.)

Az egyik leggyönyörűbb magyar film, Az emberek a havason című alkotás Nyirő Jézusfaragó ember című megrendítő szépségű regényéből készült, de egyúttal ő volt az is, aki lelkesen, többször elismerően szólt a Harmadik Birodalomról, rendszeresen antiszemita kijelentéseket tett, 1944–45-ben a nyilaspuccs után a nyilas csonkaparlament (Törvényhozók Nemzeti Szövetsége) tagja volt, ő volt Sopronban a Szálasi-kormány utolsó sajtótermékének, az Eleven Újságnak a főszerkesztője, és a Nagynémet Birodalomba is követte a kormányt.

A Nyirő-könyv és az abból készült Szőts István-film, amely sokak szerint Huszárik Szindbádjával azonos kvalitású műalkotás

Nem tudhatjuk – ebbe az ideológiai zűrzavarba keveredett jobbikos társaságnál –, hogy

vajon ki elé álltak be ezzel az átszellemült arccal: a Jézusfaragó embert író, nagy magyar alkotó, vagy a nyilas eszmékkel szimpatizáló politikus képe elé?

Amikor még keresztény, magyar hazafiaknak láttatták magukat – a jobbikosok korabeli kijelentéseire emlékezve – már akkoriban is teljes volt a zavar, régebben sem nagyon tudtak különbséget tenni egy Nyirő- és egy Horthy-féle magyarságeszmény között.

A Magyar Nemzet friss írása valami hasonló kérdést feszeget: „A Jobbik a szivárványkoalíció utolsó pártja, amely még mindig nem mondott hivatalosan igent a közös ellenzéki választási listára annak ellenére, hogy már annyira összefonódtak a baloldallal, hogy Gyurcsány Ferenc külön feladatot szán nekik saját víziójában. Be tudna-e szállni a Jobbik a közös listába arcvesztés nélkül, vagy már amúgy is rég feloldódtak a baloldalban?” Többek között erre a kérdésre kereste a választ a Magyar Nemzet cikke a lapnak nyilatkozó Varga-Damm Andreával, Sneider Tamással és Volner Jánossal.

A konklúziót nagyjából a Jobbik frakciójából idén kilépett Varga-Damm Andrea így vonta le:

mióta a jelenlegi vezetők rájöttek, hogy a politikai túlélésük kulcsa az ellenzéki összefogásban rejlik, olyan kérdésekben is egyetértenek a többi párttal, amiben nem szabadna.

A ma már  független parlamenti képviselő véleménye szerint így elvész a Jobbik „színe”, és már nem lehet megkülönböztetni a többi politikai erőtől, ez pedig maga az ideológiai feloldódás.

Vácon az arcát végképp elvesztett jobbikosoknál ezt a folyamatot a választók testközelből megismerhették már!