Harminc évvel ezelőtt újra szabad választásokon állíthattak vezetőket a települések élére a választópolgárok, ebben a voksolási helyzetben pedig különösen érdekes választóvonalhoz érkezett saját pályafutásán a város akkori vezetője, dr. Bóth János.
Hogyan élte meg az átmenetet, milyen célokkal, ideákkal folytatta közéleti tevékenységét az új helyzetben?
– Az interjúra készülve megnéztem a Bíró György készítette képviselő-testületi tablót, egy kissé belenéztem a korabeli helyi sajtóba, elővettem a határidőnaplómat és egy kis időutazást tettem, hiszen 30 évvel ezelőtti eseményekről van szó.
1987-ben, 37 évesen lettem városvezető úgy, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy a deákvári körzetben – ahol akkor laktam – tanácstagi választáson mérettessek meg, s utána döntsön a tanácstestület az elnöki kérdésben. A körzetben megválasztottak, s utána még hétszer, ahányszor elindultam 2019-ig.
Ez volt az a bizalmi bázis, melyre mindig építhettem, s most is szívből köszönöm az itt élő polgárok támogatását, melyet igyekeztem 30 éven keresztül megszolgálni.
1988-ban Vácott is megalakultak az ellenzéki pártok, elkerülhetetlen volt a rendszerváltás. Hogy ez milyen módon történt meg, nagyban függött a partnerektől. A helyi ellenzéki kerekasztal jelen lehetett a döntéshozó tanácstestületek ülésein, elmondhatta véleményét.
Alapvető törekvésem volt, hogy kulturáltan, a város érdekeit figyelembe véve történjék a rendszerváltás, egy történelmi püspökvároshoz méltóan. A püspökséggel korrekt, jó volt a kapcsolat, sikeres volt a Szent Jobb váci itt létének 1988-as ünnepsége, melyhez a város minden segítséget megadott.
Levélszavazással visszaadtuk a város történelmi címerét, zászlóját. Visszaadtuk a rendnek a piarista rendházat. Segítettük és támogattuk történelmi egyesületek újra alakulását, munkáját.
Partnerei voltunk a kibontakozó helyi zöld mozgalomnak. Jó szívvel emlékezem Lehőcz Jánosra, Okolicsányi Lórántra, ők már sajnos nincsenek közöttünk.
1990-ben megalakult az új testület, az új városvezetőnek átadtam a hivatalt, a szükséges információkat és a felelősséget is. Mint egyéni képviselő folytattam a munkámat, az új civil foglalkozásom mellett.
Mivel a testületben nekem volt a képviselők közül a legnagyobb áttekintésem az ügyekről, igen aktív voltam az önkormányzati munkában. Fő célom a városi érdek ideológia mentes képviselete volt, mely nem mindig sikerült az időnkénti agresszív rendszerváltó hangulatban.
Miket tart az első szabadon választott helyi döntéshozó testület kiemelkedő eredményeinek, esetleg miket lát utólag elmulasztott lehetőségnek?
– Eredmény volt, hogy sikerült lerakni a helyi önkormányzatiság alapjait, működési módjait. Persze voltak éjszakába nyúló ülések, hosszú viták, személyes konfliktusok. De volt színvonal, ami ma nyomokban sem lelhető fel.
Sok szempontból kritikus időszak volt. Az elején rögtön próbatétel volt a taxisblokád.
A privatizáció és a gazdasági struktúraváltás végigkísérte az első ciklust, rég nem látott mértékű lett a munkanélküliség, egész iparágak szűntek meg Vácott és az egyházi ingatlanok rendezése is máig ható konfliktusokat hozott, különösen az oktatás területén.
De lett sportcsarnokunk, fociban NBI-es történelmi bajnokságot nyertünk, elindult a 2-es főút elkerülő szakaszának építése, a Duna-menti kerékpárút váci magja létrejött.
Viszont nem alakult ki egy meghatározó jövőkép.
Később – már közvetlen választás útján – újra polgármesterré választották a választópolgárok, így különösen átfogó összehasonlítási alapja van az egymást követő testületek teljesítménye kapcsán. Melyek voltak Ön szerint a legeredményesebb ciklusok, illetve milyen fejlesztéseket, intézkedéseket emelne ki az elmúlt három évtizedből, amelyek élhetőbbé tették a települést?
– Szeretném ezt a kérdéscsokrot kritikusan és önkritikusan is megválaszolni.
Az első, Bartos Ferenc polgármesterségéhez kötődő ciklusról előzőleg nyilatkoztam.
A következő két ciklus Lábai László nevéhez kötődik. Alapozó időszak volt ez a nyolc év, s a bezárkózó kisváros helyett egy nyitott, befogadó szellemű, multikulturális hagyományait szem előtt tartó modern város kialakítása lett a cél.
2002-től 2010-ig ezen dolgoztam képviselőtársaimmal. Sikerült lendületbe hozni a városfejlesztést, nem utolsó sorban az EU-s pénzek és az országgyűlési képviselői lobbim segítségével. Ehhez az időszakhoz kötődik az intenzív kistérségi együttműködés, a belváros átfogó fejlesztése, a mobilgát, valamint az új vasúti pályaudvar megépítésével kapcsolatos döntés meghozatala, az M2-es autópálya tervezésének meggyorsítása, a Váci Duna-híd tanulmánytervének elkészítése, a déli kereskedelmi központ létrehozása, a váci levéltár megépítése, iskolák felújítása, a kórház hotelszárnyának továbbfejlesztése, számos városfejlesztési program kidolgozása, végrehajtása.
Ekkor lettünk a Nemzet Sportvárosa, a Magyar Kultúra Városa. Az első ciklusom rendkívül eredményes volt, a második a vége felé ellaposodott a Ferjancsics-féle átállás miatt.
A 2010 és 2019 közötti időszak Fördős Attila vezetésével először stagnálást, majd egy erőteljes semmittevést hozott. Eleinte az áthúzódó fejlesztésekből éltek, majd a már megnyert projekteket is ellehetetlenítették. Vezetési arroganciájuk, viselkedésük törvényszerűen vezetett a 2019-es totális bukásukhoz.
Országgyűlési képviselőként a parlamentben is képviselte Vác érdekeit, mit emelne ki ennek kapcsán?
– Előre kell bocsátanom, hogy Vácért minden erőmmel lobbiztam, de soha nem felejtettem el, hogy Göd és Sződliget is ezt várta tőlem. Sőt, mint kistérség vezető, a váci vonzáskörzet településeinek is segítettem, Őrbottyántól Csörögig, ahogy a térségi helyzet hozta.
Van-e bármi, amit ma, több év távlatából visszagondolva esetleg másképp tenne, van-e hiányérzete a városvezetői munkáját értékelve?
– Nem kedvelem az utólag okos embereket, de az önkritika nélkülieket se. Személyi kérdésekre biztos nagyobb súlyt helyeznék, hogy ne kelljen annyi emberben csalódnom. Túlságosan jóhiszemű voltam, s ezt feltételezni a partnerekről is, de a politikában ez igen rizikós.
Többször szememre vetették, hogy miért nem foglalkoztam a megfelelő utód kinevelésével. Ez így nem igaz, törekedtem rá, de a helyi politika területén is olyan nagy a kontraszelekció, hogy nem jött össze.
Ne menjünk el szó nélkül az MSZP helyi történetének alakulása mellett sem, erről milyen gondolatokat osztana meg a helyi közélet, pártpolitika iránt érdeklődőkkel?
– Alapító tagja voltam a pártnak, 2008-ig döntően önkormányzati területen dolgoztam párttagként.
2008-ban kényszerből elvállaltam a helyi pártszervezet vezetését, hogy fenntartsuk az egységet Vácon. Így ment ez 2019-ig.
Közben az a párt, melynek alapításában részt vettem, oly mértékben erodálódott morálisan, mert korrupt, megélhetési politikusok uralták el a pártvezetést. Velük, több konfliktus után, már nem vállaltam közösséget, kiléptem, de megmaradtam párton kívüli szociáldemokratának és civil, közösségi embernek.
Végezetül kérem, fejtse ki véleményét a mostani képviselő-testület, a jelenlegi városvezetés eddigi ténykedéséről, teljesítményéről is!
– Lényegében erőteljes protest szavazás révén komoly választói felhatalmazást kapott az új testület, és nagy elvárások, nagy remények fogalmazódtak meg velük szemben. Viszont eddigi teljesítményük, megnyilvánulásaik erre rácáfolnak.
A helyi önkormányzatiság 30 éves hagyományait megsértve, a szokásjogot lábbal tiporva, a frakciójukon kívülieknek hadat üzentek, a teljes ciklusra elvetették a békétlenség magvait a szervezeti és javadalmazási felállással.
A tevékenységet pótló olcsó kommunikáció hatja át munkájukat. A stílus bicskanyitogató.
„Csak gratulálni lehet”: amihez Fördőséknek 9 év kellett, azt presztízs-veszteségben elérték egy év alatt.
Ribáry Zoltán