ADVENT – ALKALOM ARRA, HOGY MEGHALLJUK AZ ÉGI HANGOT

Az advent szó jelentése „eljövetel”, a latin „Adventus Domini” kifejezésből származik. Az egyház a VI. században vezette be, teljessé téve ezzel a karácsonyi ünnepkört. Ebben az időszakában Jézus születésének ünnepére készülünk. Az adventi idő a felkelő napra, a világ világossága felé mutat, ezért az advent legfontosabb jelképe a fény. Az adventi fény annak a Jézusnak a jelképe, aki az élet gazdagságát, színét, fényét és szépségét adja.

Ebben az elcsöndesedésben meghallhatunk égi, hívó hangokat.

Állítólag az első világháború után esett meg, hogy távírászokat keresett egy nagy távírda. Mivel akkoriban a háború következtében megfogyatkoztak a szakemberek, így sokan jelentkeztek úgy az állásra, hogy csak távoli kapcsolatban voltak e szakmával, ők bizony csak alig-alig voltak tisztában a Morse-ábécével.

A cég meghallgatta a jelentkezőket, majd kiültette őket az előtérbe, hogy várakozzanak a döntésre. A jelöltek itt egy halk kopogás közepette várakoztak. Közben megkésve megérkezett egy fiatalember, aki egy rövid előtérben való tartózkodás után felpattant, és teketória nélkül benyitott a döntéshozókhoz, akik azonnal fel is vették őt az állásra.

Utólag kiderült, hogy a munkáltatók trükkje az volt, hogy a sok, az előtérben várakozó, a magukat szakembernek tartóknak azt kopogták le Morse-kódban: „azonnal nyisson be, kopogtatás nélkül”. A későn jövő fiatalember volt csak egyedül, aki valójában felismerte e kódot, a többiek nem értették meg, csak egy jó állást szerettek volna szerezni.

Az advent csendje efféle „kopogtatás nélküli” meghallgatására hív bennünket. Ebben az időszakban olyan „Morse”-jeleket kaphatunk Onnan, ahonnan a napi zajban nem hallhatunk meg üzeneteket. E kódot – bár születésünkkor ugyan megkaptuk – de nem biztos, hogy képesek vagyunk még emlékezni rá.

A Kyrie (Domine, miserere, „Uram, irgalmazz!”) a keresztény liturgia egyik legfontosabb imája, Isten megszólításának egyik legmélyebb emberi aktusa, ami esélyt ad nekünk arra, hogy újra rákapcsolódjunk az égi „Morse-kódra”:

„Uram, irgalmazz, Uram, irgalmazz, Uram, irgalmazz!
Krisztus, kegyelmezz, Krisztus, kegyelmezz, Krisztus, kegyelmezz.
Uram, irgalmazz, Uram, irgalmazz, Uram, irgalmazz!”