Az emberismeret egyik alapigazsága, hogy a hozzáállásunk szabja meg, hogy miképpen érzékeljük, értelmezzük a világot. Ha egy pohár félig van, sokaknak ez akár félig üresnek is tűnhet, sokaknak pedig ugyanaz félig telinek, van aki pedig azt látja – a realista mérnök például –, hogy nagyobb az a pohár, mint ahogy az indokolt lenne. Szóval optimisták, pesszimisták és realisták szorultak össze ezen a kék golyóbison, és most valahogy nekik kellene megtanulniuk együtt élni…
Nincs ez másként Vácon sem! Az Összefogásra szavazóknak (ez esetben a javíthatatlan optimistáknak), nincs az az eget verő botrány, ami eltántorítaná őket a rajongástól. A pesszimisták (Ilona ellenszavazói) pedig a nyilvánvalót nyilvánvalónak látják, igazuk beteljesülését vélik benne felfedezni, a „lám megmondtam” szomorúságával konstatálják a valóságot. A realisták meg kitesznek egy képet a közösségi oldalukra: ez van!
Lássuk hát e kép kapcsán leírt pro és kontrákat:
„Igen, nagyon rendetlen emberek vannak.”
„Ez az élhetőbb, és tisztább Vác, amit ígért az ellenfél? Ez szégyen és gyalázat, amilyen koszos lett a városunk!”
„Talán az emberek tehetnek róla! Más országokban a szemetet nem dobálják szét, szépen műanyag zacskóban, bekötözve viszik le a kukákba. Különben a szemetesek nem viszik el. Nem beszélve a guberálókról, akik az egészet széttúrják és szétdobálják a szemetet.”
„Pedig azt mondták nekem, hogy új „Seprű” jól seper, vagy mégsem?”
„Szomorú!”
„Nálunk is így nézett ki, de nem a lakók rakták tele a kukákat. Sajnos valaki vagy valakik éjjel rakták tele a kukákat és a környékét. Nem a polgármestert kell ezért hibáztatni! Reggel rendbe is lett rakva.”
Tehát ugyanazt látják a váciak, de mégsem!
Szinte minden ilyen poszt megerősít bennünket abban, hogy helye van a városban a VácOnline-nak, és annak, ahonnan szemléljük sok-sok olvasónkkal együtt a helyi közélet valóságát.
Zárásként három viccbe foglalt alapbölcsességet ajánlunk szíves figyelmükbe (ami közben ne feledkezzenek meg Vác városának jelenvalóságáról). Szóval:
Beszélget az optimista és a pesszimista:
Pesszimista: Ennél már nem lehet rosszabb…
Megszólal az optimista: Dehogynem!
***
Eddig jó! – mondta a zuhanó optimista a második emeletnél.
***
Az optimista látja a fényt az alagút végén, a pesszimista látja a sötétséget, a realista a vonat fényszóróit, a mozdonyvezető meg csak három idiótát a síneken.