A múlt vasárnapi liberál-homíliáját ezúttal a #haladunk és a #legyünkjobbváros hashtag-ekkel záró városi krónikás az elmaradhatatlan kétszínű szívecske, a szivárványocska és a könnycseppecskéket felfogó esernyőcske mellé még betett egy városunk közélete szempontjából teljesen lényegtelen, de talán a politikai felettesei felé igencsak jelzésértékű hírt: „Joe Biden megnyerte az amerikai elnökválasztást Donald Trump elnökkel szemben, és Kamala Harris lett az első női alelnök.”
Úgyhogy mindenki nyugodjon le: egy „szép holnap vár”, hiszen Joe személyében eljött közénk maga a Superman, s Kamala, mint a földre szállt Wonder Woman gyógyítja majd be a világ sebeit.
És Matkovich Ilona még egy villanásnyira betekintést is engedett lelke legmélyébe, s egy pillanatra láttatni engedte a jövőbe vetett hitéből fakadó tekintetét:
„Bízom benne, hogy ez jó hír a világnak.”
Magyarul így hangzott Zorán tolmácsolásában e Mark Knopfler dal azoknak, akik most egy csomag százas zsebkendő után nyúltak: „Szép holnap, talán már nem szökik tovább / Kitártam létem ablakát, szeretném hinni azt hogy rád / Majd szép holnap vár, szép holnap vár”
A szép holnap mérnökei az acél edzett, az emberfeletti „szép holnapba” tekintő, meglehetősen kudarcba fulladt emberkísérletek után legújabban, ma éppen a szuperember- és csodanő-projektbe fogtak és mi nagyon sokan kételkedünk abban, hogy ez egy kicsit is „jó hír lenne a világnak”.