Az október 23-ai nemzeti ünnep váci megemlékezése, a helyi ’56-os hősök és mártírok emléktábláinál tartott koszorúzások utolsó állomásán, a püspöki palotánál különösen fontos gondolatokat fogalmazott meg Marton Zsolt megyéspüspök, vértelen vértanú elődje, dr. Pétery József életpéldájára irányítva a figyelmet.
A Váci Egyházmegye főpásztora Földváry Gergely: „Egy vértelen vértanú életútja” című tanulmányának azzal a megállapításával kezdte beszédét, mely szerint Pétery József áldozatával, alázatával és szeretetével a magyar egyháztörténelem egyik méltatlanul elfeledett, vértelen vértanúja lett.
Marton Zsolt egykori elődje munkásságáról szólva kiemelte: Pétery József ténylegesen tizenegy esztendei püspöki szolgálata a tevékeny, helytálló szeretet jegyében teljesedett ki: a papnevelés volt az egyik szívügye, továbbá az akkori plébániai rendszer korszerűsítése, a tanyasi emberek lelki ellátását is megújította, a székesegyház belső restaurálása is az ő nevéhez fűződik.
– A mai ünnep kapcsán hazafias kiállására, prófétai hivatására tekintünk. Már az egri bazilikai kanonok-plébánosi szolgálatát lezáró búcsúbeszédéből is sugárzik a hazaszeretet, idézem:
„Méltatlanságom és gyengeségem élénk tudatában, de a Gondviselés segítségében határtalanul bízva kezembe veszem édes hazánk szívében, a nagy magyar alföldön Krisztus hadseregének irányítását”.
Püspöki jelmondata így hangzik: „Isten irgalmát éneklem mindörökké”. Ennek az irgalmas szeretetnek a jegyében szólította fel papjait 1944-ben, hogy a front közeledtével félelmükben nehogy elhagyják a híveket, mert a nyájnak szüksége van a pásztorokra. Ő is a helyén volt, és a püspöki kar akkori elnökének, Mindszenty József bíboros-hercegprímásnak az oldalán állt mindvégig, nem csak a háború alatt, de az ezt követő megpróbáltatások idején is. Ő is megtiltotta papjainak az úgynevezett papi békemozgalomban való részvételt, mivel tudta, hogy ez az egyház megosztását célozza.
Küzdött az egyház és a magyar nép szabadságáért a kommunista diktatúra idején. Emiatt 1949-től többször háziőrizetbe került, majd 1953-tól száműzetésben élt Hejcén. Mindig áldozatos szeretettel segített a bajban lévőkön, például, amikor a hatalom 1950. június 9-ről 10-re virradóra a feloszlatott szerzetesrendek tagjait erőszakkal elszállította és más épületekbe költöztette, akkor a váci püspöki palotában Pétery püspök mintegy kétszázharminc kitelepítettet fogadott be. Egy szerzetesnővér a püspök jóságáról így emlékezett meg naplójában: „Milyen jóságos az Isten, hogy benne atyát adott nekünk a szó legteljesebb értelmében, számunkra itt az ő szerető mosolya jelenti az otthont és a békességet” – emelte ki Marton Zsolt.
Aztán szót ejtett arról, hogy a püspök és Vác lakossága szeretetkapcsolatának erejét példázza, hogy amikor 1956 forradalmi napjaiban ő is a figyelem középpontjába került a váciak számára, akkor Mindszenty bíboros kiszabadítása mellett az ő hazahozatalát is megszervezték.
– Hazatértekor a meghatódott püspök így szólt az őket fogadó tömeghez: „Kedves híveim! Ma reggel öt órakor indultunk el gépkocsival, azóta úton vagyunk. Hosszú út volt nagyon, de hajtott a szeretet az otthoniak iránt. Lelkileg a Hernád partján is veletek voltam, imáimba foglaltalak benneteket, gondolataim ott jártak híveim között. Imáimban első volt, hogy a Jóisten oltalmazza meg édes hazánkat. Hála a gondviselésnek, hogy a sok hős véráldozata nem volt hiábavaló, hogy hazánk szent ügye jó útra fordult. Köszönetet mondok hálatelt szívvel a város lakosságának, a magyar honvédségnek, hogy nagy áldozatok árán és sok veszély közepette olyan messziről is hazahoztok engem szeretteim közé. Áldjon meg benneteket a Jóisten és a boldogságos Szűzanya!” – idézte a történelmi napok egy fontos helyi eseményét Marton Zsolt.
Aztán rávilágított: Pétery József püspök tudatosan vállalta a szeretet vértanúságát, amit ékesen bizonyít egri búcsúbeszédének egy másik gondolata, melyben így fogalmazott: „Számolok azzal, hogy hazánkra és a magyar katolikus egyházra a jövőben nehéz idők következnek. Tudom azt is, hogy a veszedelmek elsősorban azokat érintik, és érik, akik az élen állnak és akiknek a gondjaikra bízott nagy tömegek iránti felelősséget az Isten és az emberek előtt vállalniuk kell”.
– Tudta tehát, hogy a szeretet nem pusztán érzelem, hanem akarat, döntés és cselekvés. Önzetlen áldozatvállalás másokért. 1943-ban egy nagyböjti elmélkedésében így vallott erről, idézem: „A szeretet nem gyengeség és félénkség, hanem erő és áldozat. Nem gyámoltalanság és egyoldalúság, hanem hősies önfeláldozásig felérő tettrekészség. A keresztényi szeretet bámulatba ejtő erőfeszítéseket és áldozatokat mutat fel ma is” – folytatta elődje portréjának vázolását a megyéspüspök.
Végül így zárta beszédét: „Tisztelt ünneplők! Pétery József püspök elődöm számomra is példa. A hívek, a váciak és a minden embertársunk iránti elszánt szeretet vállalásának példája. Kívánom, hogy ennek az erőskezű, de nem keménykezű, a kor nehézségeivel bátran szembenéző, hitéért, egyházáért és hazájáért sok áldozatot hozó alázatos püspöknek az életútja mindannyiunknak erőt adjon ahhoz, hogy képesek legyünk őszintén szeretni egyházunkat, nemzetünket és városunkat. Képesek legyünk életünk minden körülményében szeretni, mert ahogy kezdtem, Szent Pál apostol idézetével, így is fejezem be: Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
***
Október 25-én, az este hat órai szentmisét követően már tizenegyedik alkalommal várták orgona-hangversenyre az érdeklődőket a székesegyházban az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, egyúttal Liszt Ferenc október 22-ei születésnapjáról is megemlékezve, az esemény bevezetéseként Varga László atya, a székesegyház karnagya köszöntötte az egybegyűlteket.
– Ez a hangverseny immár több mint egy évtizedes hagyomány, évek óta minden esztendőben megemlékezünk különféle zeneművek megszólaltatásával az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről, áldozatairól, egyúttal Liszt Ferenc előtt is tisztelegve. És ilyenkor előre gondolunk már arra is, hogy hamarosan Mindenszentek ünnepe lesz, az égi seregeknek, a megdicsőülteknek az együttes ünnepe, azután pedig Halottak napja. A magyar forradalomnak a vérbe fojtása, leverése, a mérhetetlen sok életáldozat , amely a forradalmat kísérte, összefüggésben van természetesen a halottakról való megemlékezéssel, azonban összefüggésben van a megdicsőüléssel is. Ez az egyházzenei áhítat tehát nem csak a halál miatti szomorúságról szól, hanem a megdicsőülésről és az örök életről is, melyet Isten készített nekünk, és amelynek ígérete számos kiváló zeneműben kicseng, fölemelve, kitárva a szívünket, lelkünket Isten jelenlétében – fogalmazott Varga László.
Ezúttal ismét két kiemelkedő muzsikus, Bednarik Anasztázia és Csanádi László orgonaművész tanár segítette a közönséget az elmélkedésben-elmélyülésben, nagyszerű koncertprogrammal örvendeztették meg a hallgatóságot.
Ribáry Zoltán