Az 1956-os forradalom és szabadságharc 64. évfordulóján október 23-án a Váci KDNP és a Váci Nemzeti Kör szervezésében megkoszorúzták dr. Kristóf Béla, városunk egykori polgármesterének emléktábláját. Az ünnepségen beszédet mondott Moys Csaba, a Váci Nemzeti Kör elnöke, Vác Város Pro Urbe díjas polgára. Az elhangzottakat teljes terjedelmében közöljük.
Tisztelt Megjelentek!
Mint a váci Nemzeti Kör elnöke szólok most a 2001-ben szervezett civil egyesület nevében, amely jelentősen hozzájárult a nemzeti oldal sikereihez. Meghívott, népszerű előadóink megtöltötték a művelődési ház színháztermét. Vendégeink voltak többek között: Böjte Csaba, Wittner Mária, Bayer Zsolt, Bencsik András, Lovas István, Koltay Gábor, Lakatos Pál, dr. Kiszely István, Siklósi András.
Szeretnénk ezt a hagyományt folytatni, felrázni a város nemzeti érzelmű lakosságát. Szerveztünk tiltakozó nagygyűléseket, kiállításokat, terveink között szerepel, hogy a XX. század egyik legnagyobb írójának, Herzeg Ferencnek váci lakóépületén emléktáblát avassunk.
***
Nagy Imre a halálos ítélet kimondása után többek között megjegyezte, hogy „csak azt sajnálom, hogy azok fognak rehabilitálni, akik most akasztófára juttatnak.”
Nos, az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését sok városban, így Budapesten és Vác városában is azok akarják kisajátítani, akiknek elődei – előbújva a patkány lyukból – részesei voltak a kádári terrornak, gyilkoltak, nyomorékká vertek embereket, megtölttették a börtönöket. Az osztrák Haynau kevesebb hőst végeztetett ki, mint a magyar állampolgárságú, de nem magyar Csermanek Kádár János.
Érdekes a történelem. A 150 éves török megszállás, mely hazánk számára tragikus volt, települések százait pusztították el, rabszolgának hurcoltak el sok fiatalt, az országot megcsonkították, mindezek után alig néhány évvel a törökök biztosítottak menedéket a Rákóczi szabadságharc vezéreinek, így a Vezérlő Fejedelemnek és társainak. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után sokan menekültek Törökországba, mint Kossuth Lajos is.
Szovjetunió, mely a II. világháború utáni kegyetlenkedései, az 1956-os szabadságharc leverése, a 45 éves kommunista diktatúra katonai biztosítása miatt a tisztességes, magyar hazafiak előtt közutálatnak örvendett, utódállama napjainkban példaképül szolgál. A Putyin vezette Oroszország súlyosan bünteti a hazaárulást, tiltja a homoszexuálisok közfelháborodást kiváltó felvonulását, az azonos neműek házasságát, az erkölcstelen, főleg a fiatalok lelki egészségét romboló kiadványokat. És még sorolhatnám azokat az értékeket, melyekre valóban büszkék lehetnek. Oroszország ma Európa legkeresztényibb állama, az iskolákban nem fakultatív, hanem kötelező a hitoktatás. Elképzelhetetlen náluk, ami sajnos hazánkra jellemző, hogy egyetemi vezetők, a Magyar Tudományos Akadémia, számtalan civil szervezet, a médiumok nagy része balliberális kezekbe kerüljön, akik/amelyek nemzetellenes tevékenységükkel – ki kell mondani – kimerítik a hazaárulás tényét.
***
1956-ban fizikai harc folyt a szovjet tankok ellen. Tudtuk, hogy ki az ellenség, ezért volt akkor egységes a nemzet. Manapság a harmadik világháború szellemi síkon, nem fegyverekkel folyik, így hazánkban is harc folyik a nemzeti, keresztény, több ezer éves kultúra védelmezői és a balliberális, keresztényellenes, migráns-, melegbarát erkölcsrombolókkal szemben.
A kommunista diktatúra üldözöttjei sokkal nagyobb számban kiálltak az értékek mellett, mint a mostani szellemi diktatúra idején. Akkor a keresztény hitet is többen vallották, a templomok szentmise idején megteltek, a körmeneteken, amikor nem tiltották, rengetegen voltak. A mai internacionalista, ateista társaság gúnyolja, nevetségessé akarja tenni a hazafias, keresztény erőket. Sajnos sokan, főleg a fiatalok bedőlnek ezeknek, mentsen meg az Isten a momentumos, DK-s, jobbikos banda hatalomra kerülésétől. Az elrettentő példa Nyugat-Európa, ahol tulajdonképpen azok az erők vannak hatalmon, akik 1956-ban cserbenhagytak bennünket. Ma Lenin és Marx szobrokat állítanak, büntetik a normális pedagógusokat, újságírókat, rendőröket.
***
Most szeretnék szólni a házon lévő emléktábla előtt Kristóf Béláról. A táblaavatáskor és az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján már nagyon sokszor – több mint tízszer – beszéltem nagyjából ugyanazon közösség előtt. Most röviden szólok egykori polgármesterünk életéről és cselekedeteiről.
„Az elnyomó hatalom akaratlanul is hősöket csinál az ellenállókból, de jaj, annak a nemzetnek, amelynek, amikor kell, nincsenek hősei.” Hatvannégy évvel ezelőtt voltak ilyen hőseink.
A székely származású dr. Kristóf Béla háromszor bizonyította bátorságát, szervezőkészségét, kiállását szeretett városáért.
Először 1945 és 1949 között polgármesterként állt a város élén, amíg a kommunisták törvénytelenül el nem távolították a helyéről, és kollaboráns, iskolázatlan tanácselnököt ültettek a város élére.
Másodszor 1956. október 26-án, amikor mintegy 8000 fős tömeg közfelkiáltással ismét polgármesterré választotta. Miért volt ez a sokezres népakarat? Mert emlékeztek az első városvezető erényeire. Rövid regnálása idején biztosította a város nyugalmát, közellátását, a forradalom céljai szerint leváltotta a hazaáruló bolsevik vezetőket. Elkövetett azonban egy nagy hibát, megmentette a forradalom egyik váci legfőbb ellenségének, a kommunista rezsimet hűségesen kiszolgáló, a szovjet megszállókkal együttműködő Gelencsér őrnagynak az életét, akit a feldühödött nép meg akart lincselni. Lehet, hogyha a polgármester nem emigrál – jellemzően a bolsevisták hálájára – úgy járt volna, mint dr. Brusznyai Árpád, akinek a halálos ítéletét az a Papp János erőltette ki, akinek az életét Veszprémben megmentette. Ausztráliai emigrációban élt 1995. július 17-én bekövetkezett haláláig.
Harmadszor 1990. augusztus 12-én, amikor először hazatért, jelenlétével, írásaival, beszédeivel határozottan támogatta városunk nemzeti pártjait. 1990. szeptemberében írta máig aktuális intelmeit, ebből idézek:
„A nép bizalmának megnyeréséhez tartozik az elszámolás, a felelősségre vonás. Nem lehet elfelejteni vagy megbocsátani azoknak, akik az egész nemzet ellen vétkeztek. (…) A múlt bűnösei még most is élvezik azokat az előnyöket, amelyeket jogtalanul kaptak vagy szereztek meg. (…) Még most is sokkal jobban élnek, mint a nép átlaga.”
***
1956 hősei a gyermekektől az idősekig életüket áldozták a szabadságért. Nekünk most könnyebb a dolgunk, mert nem kell vérünket áldozni, nem szabad félnünk, nem szabad megalkudnunk. 2022-ben egy fülkében csak egy apró X-et kell a megfelelő helyre tennünk.
Meg kell akadályozni, hogy a posztkommunista, balliberális, nemzetellenes, hazaáruló banda hatalomra kerüljön. A legveszedelmesebb a Momentumnak nevezett társaság, akik odáig vetemedtek, hogy az elszakított területeken a magyar jelöltek ellen kampányoltak. Működik a Sátán!
